VÁRHEGYI ATTILA
VÁRHEGYI ATTILA
VÁRHEGYI ATTILA, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztában vagyunk azzal, hogy a magyar művészeti és tudományos élet mindmáig meghatározó eleme a majd' három évszázadra visszatekintő folyóirat-hagyomány. Ugyanakkor a képviselő úr kérdésében felvetett, névvel szereplő lapok, úgymint az Új Pedagógiai Szemle vagy a Matematikai Lapok más intézmények kompetenciájába is tartoznak, és ebbe - e lapok értékeit egy pillanatig sem vitatva - nem tisztünk beleavatkozni. A magyar tudományosság műhelyein belül a tudományos ismeretterjesztés területén nagyon kedvező visszajelzést kaptunk egy februári konferencián az Élet és Tudomány főszerkesztőjétől, Herczeg János úrtól, aki szerint számos új forma, kapcsolat, technikai lehetőség van, amelyet lapja és a hozzá hasonló műhelyek kihasználhatnak, úgymint digitalizálás, archiválás, lapcsere, szakfordító generációk felnevelése s a többi.
A képviselő ide vonja - noha teljesen más szerkezetet mutat - a magyar tudományos társaságok által megjelentetett periodikák körét. Ezek története száz évnél is régebbre nyúlik vissza, s a mai folytonosságot jelentő tudományos társaságok egyik fő célja e lapok működtetése. Így maradt fenn a Magyar Nyelvőrtől kezdve a Földtani Szemléig számos fontos lap. Az akadémiai kutatóintézetek által kiadott lapok kétségkívül szerényen, a humán tudományok a nyelvhez kötöttségük miatt még szerényebben élnek és működnek. A nemzeti kulturális alapprogram idei folyóirat-pályázatán is indult néhány ilyen műhely, s valamennyien kérésüknek megfelelően kaptak támogatást - csak példaként említem: az Irodalomtörténet, Irodalomtörténeti Közlemények, Literatúra, Magyar Filozófiai Szemle, Magyar Nyelv, Magyar Nyelvőr, Szociológiai Szemle, Hadtörténeti Közlemények, Hungarológiai Közlemények -, körülbelül 400 és 800 ezer forint közötti összeget. A segítség ténye tehát fennáll és folyamatos.
Bár kiszélesíti a kört, de képviselő úr nyilvánvalóan az irodalmi lapok oldaláról veti fel a kérdést a legnagyobb súllyal. A támogatások módszertani kérdéseinek megbeszélése még korántsem fejeződött be, hiszen számos értékes javaslat és koncepció érkezett a kulturális minisztériumhoz és a nemzeti kulturális alapprogramhoz, kezdve attól, hogy nagyobb arányú legyen a működési költségre elkölthető pénz, odáig, hogy egy adott példányszámot bizonyos lapokból vásároljunk fel. Mindazonáltal az úgynevezett nemzeti örökséggé nyilvánítás e lapok esetében igen nehéz lenne, hiszen jóllehet négy-öt évtizedre is visszatekinthet jó néhány lap, mégsem nevezhető olyan, szinte állandónak, ahogyan a Földtani Közlöny.
Az irodalmi ízlésirányok, csoportok, szellemi preferenciák állandó és egészséges mozgásban vannak, nem lehet bebetonozni őket. Elfáradhat egy lap akkor is, ha van pénze, s emögött nem kizárólagosan csak az anyagi ellehetetlenülés állhat. Példa erre a Nappali Ház és a Pompeji nevű, egyébként nívós folyóiratok.
1991-ben a Pallas Lapkiadó és az akkori kultuszminisztérium szerződést kötött néhány kiemelt lap további működtetésére. Ez volt az úgynevezett Arany Lapok Kiadó Vállalat. Ez a konstrukció azonban csak addig működött, míg saját tőkéstársra, kiadóra, befektetőre, szponzorra nem találtak a lapok.
Ugyanakkor tisztában vagyunk azzal, hogy milyen nehézséggel néznek szembe patinás, jó színvonalú lapok, ám mégis látnunk kellett, hogy az idei NKA-döntések megalapozták egy többlépcsős értékmezőny kialakulását, melyben a nagy múltú regionális irodalmi lapok 8-10 millióval igen elégedettek voltak, és a gyakran hivatkozott Kortárs is 16 millióval abszolút listavezetővé válhatott.
A kultúra, a folyóirat-kultúra az igen csekély hazai vásárlóerő mellett nem áru, de csak és kizárólag intézményi támogatással sem működhet úgy, mint egy múzeum vagy mint egy milliárdos értékű hangszereket is birtokló zenekar. Ezért bízzunk a hazai mecenatúra érdeklődési körének bővülésében is, mindamellett, hogy a folyóirat-támogatást legalább az idei 50 milliós nagyságrenddel való bővítés ütemében tovább szélesíthetjük. A végleges megoldást azonban csak a jelenlegi rendszer teljes átalakításában látom.
Engedje meg, képviselő úr, hogy végül ismételten megköszönjem, hogy egy problémára felhívta a figyelmet. Reméljük, a konkrét esetben tudunk segíteni.
Kérem válaszom elfogadását. (Taps a kormánypártok soraiban.)
