DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER
DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER
DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A legnagyobb magyar, Széchenyi István fia, Széchenyi Ödön éppen a kiegyezés évében, 1867-ben Pestről a Hableány nevezetű hajóján megindult fel a Dunán, a Majnán, majd a Rajnán, a Szajnába ért, és kikötött egy hónapi út múlva Párizsban, ahol III. Napóleon nevében a híres író, Jules Verne, a mi Verne Gyulánk fogadta népes kísérettel. Nos, Széchenyi Ödön ezt az egy hónapos vízi utat azért tette meg, mert azt akarta bizonyítani vele, hogy vízi úton a magyar gabona minden további nélkül elszállítható Párizsba és elszállítható Európa bármely országába, mert ebben az időben is volt gabonafeleslege Magyarországnak, és ebben az időben is nehézkes volt annak az értékesítése.
A helyzet azóta nem változott, hál' istennek gabonafölöslegünk most is van, de változatlanul nehézkes vagy nehézkesnek tűnik az értékesítése. Mintegy 14 millió tonna gabona termett vagy terem majd a kukoricával együtt az országban, és az elemzők szerint mintegy 10 millió tonnát lehet itthon felhasználni emberi fogyasztásra, takarmányozásra, így 4 millió tonna értékesíthető, értékesítésre vár. Ám ugyancsak jó termés volt Amerikában és Kanadában, és ezek hatalmas exportőrök, de jó termés volt Ukrajnában és Oroszországban is, így az ő importjukra számítani nem lehet. Így a már betakarított gabonából a búza, amely mintegy 5 milliót meghaladó tonna volt, és amelyből mintegy 2 millió tonna értékesíthető lenne, tehát nem szükséges a hazai felhasználása, ezek most magtárban állnak, tárolókban, és egyesek szerint azért, mert nehézkes az értékesítésük. Fel is sorolják, hogy miért: azt mondják, hogy a forintfelértékelésből származó árveszteség, az igen magas szállítási költségek miatt, kétségtelen, hogy a Duna is lefelé nem hajózható, és nem vitásan abból is, hogy nagyon magas az önköltség, az önköltség miatt az árelvárások is magasak, és ez egyszerűen nem realizálható a világpiacon. Nos, arra gondolnak, hogy ez a nehézség feloldható lenne abban az esetben, ha a termelők és a kereskedők kapnának bizonyos exporttámogatást, tonnánként 1000-1500 forintot, és ezzel beindulna a piac. Más elemzők azt mondják, hogy ebből igazán a termelőnek haszna nem lenne, csak a kereskedőnek, aki kétségtelenül ebből valamelyest finanszírozni tudná a nagy szállítási költségeket.
Az azonban kétségtelen, hogy tele vannak a tározók és a magtárak, és összecsúszik a gabonánál a kukorica betakarítási idejével a búza tárolása, vagyis nem lesz hol tárolni a kukoricát, ha még mindig a tározóban lesz ez a felhalmozott mennyiségű búza. Nos, azt mondják az elemzők, hogy a kukorica értékesítése, mivel kiváló a magyar kukorica, már könnyebb lesz, de azt is be kell valahova addig is tárolni és a tárolási költségeket is viselni, vagyis hogy a majd betakarításra kerülő kukoricánál is kellene 1000-1500 forint körüli exporttámogatásban részesíteni a kereskedőket. Azt is felvetik, hogy viszont feltétlenül kellene bizonyos takarmányvásárlási célokra kamatmentes hitelt adni a kistermelőknek, akik állatokat tartanak, de nincs elég területük arra, hogy ott a szükséges takarmánygabonát megtermeljék. Ezekről lehet olvasni az újságokban, ezekről lehet hallani a rádióban, de vannak ellenvélemények is, és a valóságban nem teljesen tiszta a kép, hogy mi az igazi oka annak, hogy ott áll most is a búza a tározókban, sőt még olyan vélemény is van, hogy most már az exporttámogatás késő, már nem is érne semmit.
Kétségtelenül nagy kérdés, kétségtelen, hogy nemsokára itt a kukorica betakarításának az ideje, és az is kétségtelen, hogy nincs elég tározó Magyarországon, bár van olyan ígéret arra nézve, hogy a tározókra külön támogatás lesz. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
Kérdésem tehát kérdés és nem kijelentő módban fogalmazódott, nem az a kijelentés, hogy pang a magyar gabonakereskedelem, hanem az a kérdés, hogy pang-e a gabonakereskedelem.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)
