DR. GÁL ZOLTÁN
DR. GÁL ZOLTÁN
DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Szóval, nem akarom túlságosan nyújtani a szót, azt szerettem volna még csak Juharos képviselőtársamnak elmondani, hogy az a jogalkotási folyamat, amiről ő beszélt, ez valahol az 1998 tavaszán elfogadott büntetőeljárási törvénykönyvnek a - hogy mondjam - szétbontására épül. Ez a büntetőeljárási törvénykönyv egy egészen új rendszert fogalmazott meg, amelynek a hatálybalépési időpontja 2001 lett volna.
Amikor önök hatalomra kerültek, lefékezték - pontosabban: megállították, nem is lefékezték - az egész igazságszolgáltatási reformot is, gondolok itt a táblák felállítására, és elkezdték kimazsolázgatni ebből a büntetőeljárási törvényből azokat az elemeket, amelyekről úgy gondolták, hogy az önök rendkoncepciójába, vagyis "büntetünk, és akkor majd rend lesz" koncepciójába beleillik.
Emlékeztetnék a maffiacsomagra, hogy éppen az ellenzék követelésére került be némi garancia, hogy az a bizalmas információszerzés ne egyszerűen csak egy ilyen ködös jogi fogalom, a szervezett bűnözéssel kapcsolatban lévő valami alapján, a hatóság kizárólagos mérlegelése alapján történjék, hanem legalább az ügyész lássa és az ügyész legalább szóljon bele. Gondolom, senkinek nem lehet kellemes érzése, hogy ellenőrizhetetlen, átláthatatlan és korrigálhatatlan eljárások nyomán valahol szerepel valamelyik bűnüldöző hatóság gépi rendszerében; hozzátéve, hogy az adatvédelem kérdésében megint csak alapos vitáink vannak. Egy markáns, az adatvédelemhez értő - az egész bűnüldözés szempontjából ez egy lényeges kérdés - adatvédelmi biztos helyett kevésbé felkészült és kevésbé járatos adatvédelmi biztosok megválasztásáról folyik itt tulajdonképpen a vita.
Hozzátartozik ehhez a helyzethez, és ha már szót kértem: ennek a törvényjavaslatnak az indokolásában van egy nagyon érdekes mondat. Valószínűleg ez az indokolás egy ilyen előtanulmánynak a bemásolása vagy idetevése ehhez a törvényjavaslathoz, de egy érdekes gondolatot elsüt. Nevezetesen, hogy a német példa, ahonnan ennek az egész rendszernek a gondolata származik - vallja be az indokolás -, azt mondja, hogy a németek nem használják a szervezett bűnözés fogalmát, mert - mondják a németek - ez jogilag megfoghatatlan - és azt hiszem, igazuk van.
Az indokolásban az szerepel, hogy a németeknél az "ügy" kategóriával operálnak. Az indokolás úgy állítja be, hogy az talán még amorfabb és megfoghatatlanabb, még nagyobb jogkört biztosít a hatóságnak, holott talán éppen fordítva van. Talán éppen egy ügy konkrét megítélése az, ami alapján számon kérhető lenne a hatóságtól az is, hogy mit, miért csinál. De a szervezett bűnözés ismérvei vagy a nemzetközi bűnözés ismérvei - mint ahogy említettem -, mi ez, kérem szépen? Mi ez? Nem lehet megfogni, nem lehet számon kérni a hatóságtól.
Tehát mindezt csak megint azért mondom, hogy az alapvető eltérés ott van közöttünk, hogy mi úgy szeretnénk a bűnözés elleni harcot vívni, hogy közben valamilyen kontrollja maradjon a hatóságoknak, mert sok-sok szakértő leírta már ebben a világban, hogy a szervezett bűnözés elleni harc egyben mindig a jogállamért folyó harc is. Ez a szemlélet az, ami önökből megítélésünk szerint hiányzik, és ez mondatja velünk azt és azokat a példákat, amelyeket itt Gyimesi képviselőtársam kifogásolt és amibe sajnos, nemcsak az érintett és érdekelt hatóságok vezetői, hanem a miniszterelnök is beszállt, és nemhogy jó példát mutatott volna, hanem szerintem inkább rosszat.
Megítélésem szerint ez a lényege a dolognak.
