DR. HORVÁTH BALÁZS
DR. HORVÁTH BALÁZS
DR. HORVÁTH BALÁZS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az általános vita megkezdése előtt értelemszerűen nem fogok belemenni részletekbe, a törvény egészéről és egy koncepcióváltásról mondom el a Fórum álláspontját azzal, hogy az imént elhangzott felszólalásból én azt a következtetést vontam le, hogy valóban célszerű egy törvényjavaslatot nagyon alaposan átnézni, mert konzekvensen az volt az álláspontom, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége imént kifejtett véleménye nem egy hiteles törvényjavaslati szövegen alapul.
Az általános vita előtt általánosságokról, de nem széthulló általánosságokról beszél az ember, pontosan ezért az előadás szerkezeti felépítésével, az MSZP előadásának szerkezeti felépítésével én a magam részéről egyetértettem, egyetértek. Egészen tág kontextusba, keretbe kell helyezni ezt a törvényjavaslatot, és az a törvényalkotási programbeli technikai aggály, amely két előadásban is felmerült, hogy nem egy egységes törvénycsomag formájában került elénk, ez egy kormányzati szándék, ez egy törvényalkotási program része, és erről az előterjesztő Belügyminisztérium és a törvényjavaslat megalkotói értelemszerűen nem is tehetnek. Tehát fölösleges olyan Nessus-inget rájuk húzni, amelyet nem rájuk szabtak.
Tisztelt Ház! A szigorodó büntető igazságszolgáltatási politika kiváltó oka az - egyébként ez mindenütt és mindenhol megfigyelhető tendencia -, hogy a bűnözés egyre emelkedik. A média ezt hatványozottan és egyoldalúan sulykolja a lakosság tudatába, amely ezentúl számos őt ért negatív tapasztalata miatt azzal a jogosnak tűnő követeléssel fordul a pártpolitikusok, a pártok felé, hogy ne nézzék az eseményeket ölbe tett kézzel. Ez a nyomás készteti a törvényalkotókat arra, hogy a büntetési tételeket szigorítva tegyenek eleget a bizonyos fokig manipulált közvéleményi elvárásoknak.
Persze van más megoldás is, és a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselőcsoportja, de az én személyes véleményem is az, hogy a polgári kormány bűnüldözési politikája jó úton jár akkor, midőn az esetek nagy részében - és itt megállok egy pillanatra, mert nem minden szigorítással értek egyet, őszintén megmondom, bár nagy részében egyetértek -, tehát indokolt szigorítás mellett előtérbe helyezi az úgynevezett áldozatsegély-törvények megalkotását. De - és most itt tartunk - következő lépésként pedig a fenyegető veszély elhárítására elfogadott és elfogadandó szervezett bűnözés elleni törvénycsomag megalkotásának keretén belül a bizonyítási eljárás hatékonyságára helyezi a súlyt.
Köztudott és elfogadott, hogy a gyors és eredményes felderítés milyen komoly visszatartó és meghatározó erejű visszatartó erővel bír. A bizonyítás egyik meghatározó eszköze a sértetti és a tanúvallomás, mások mellett. Ezért szükséges a büntetőeljárásban részt vevők védelme a célból, hogy az igaznak megvallása miatt semmilyen vonatkozásban hátrány ne érhesse őket. E célt szolgálja tulajdonképpen a T/4903. számú törvényjavaslat a büntetőeljárásban részt vevők, az igazságszolgáltatást segítők védelmi programjáról.
A törvényjavaslat céljával egyetértünk, azt szakmai szempontból nagyon jónak tartom, tartjuk, és ezért a magunk részéről elfogadjuk és a tisztelt Háznak elfogadásra ajánljuk. Pontosan ezért értek messzemenőkig egyet a miniszteri expozéval, mert a törvényjavaslat szakmai aspektusból megközelítve önmagáról beszél, természetesen akkor, ha valaki figyelmesen és összefüggéseiben vizsgálva olvassa el - nem Rejtő Jenőt olvas az ember ilyenkor -, és azért volt szerintem elfogadható és jó a miniszteri expozé, mert arról az összefüggésrendszerről beszélt egyrészt, amelybe kell helyezni e törvényjavaslatot elfogadása során, másrészt pedig kitért egy olyan rendkívül lényeges kérdésre, amelyről én is fogok néhány mondatot ejteni, persze indirekt módon, a költségvetési vonzatról és a személyi háttérről, a szervezeti háttérről. Ennek rendkívül komoly jelentősége van.
Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Az egyik legrégebbi magyar hites helyi esküszöveg így szól: "Az igazat nem hamisítom, a hamisat nem igazítom." Persze könnyű akkor ilyen veretes mondatban megfogalmazott fogadalmat tenni, ha az igaz meg nem hamisítása miatt nem fenyegeti az érintetett személyében, családjában, önmagában vagy egzisztenciájában reparálhatatlan hátrány. Pontosan ezért kívánunk védelmet nyújtani az igazmondóknak a rendelkezésünkre álló teljes eszköztár igénybevételével.
Elnök Asszony! Tisztelt Ház! E törvényjavaslat súlyos üzeneteket hordoz a társadalom, azon belül a bűnelkövetők felé. Ezt az üzenetet így foglalhatnám össze: az igazság kiderítésében közreműködő, azt segítő polgár mögött ott áll az egész társadalom, az igazságszolgáltatás, a bűnüldözés minden lehetséges eszközével, és megakadályozza azt, hogy a bűnelkövető az igazmondót bármilyen jellegű hátrányban részesítse.
(10.30)
Ezért a törvényjavaslat garantálja az érintett biztonságos körülmények között történő elhelyezését. Itt egy taxációt ad egyébként a törvényjavaslat: a személyi védelem igénybevételét, a személyi adatzárlat elrendelését - nem akarok pongyolán fogalmazni, tudom, hogy ez pongyola fogalmazás -, a névváltoztatást, a személyazonosság megváltoztatását, és mindezeket a szükségekhez képest nemzetközi együttműködés keretében is megvalósíthatónak tartja és lesz tartható.
E fenti taxációból kiderül az, hogy a hatóság minden törvényes eszközt felhasznál azért, hogy a közreműködő, helyesebben érintett - a törvényi szóhasználatot kölcsönvéve - semmiféle hátrányt ne szenvedjen el. A törvényjavaslat az első pillanatban egyszerűnek, logikusnak, áttekinthetőnek és mindenekelőtt célirányosnak tűnik. Az ilyen tartalmú törvények azok, amelyekről helyes és megalapozott véleményt csak az idő múltával alkothatunk, hiszen működtetésük lesz a meghatározó.
Új jogintézményről van szó. Pontosan ezért én nem veszem magamnak - nem is venném - azt a bátorságot, hogy bizonyos technikai jellegű kérdések, egyáltalán a modus alakításához hozzászóljak, belenyúljak, ha azok nem meghatározóak, pontosan azért, mert számomra most még kiszámíthatatlan az alkalmazás, a működtetés milyenje. Ehhez csak segítséget tudunk most nyújtani.
Tehát a működtetése hallatlanul nehéz és bonyolult, hiszen az élet szinte minden vonatkozásában a természetes személyre jellemző kapcsolatrendszert alakítja, azokba belenyúl. Alkalmazása rendkívül körültekintő munkát, zárt fegyelmet és nem utolsósorban szigorú titoktartást igényel.
Szükséges tehát a kétharmados többséggel elfogadott törvényekbe is belenyúlni, és ezért természetes az az elvárás, hogy minél nagyobb konszenzussal, támogatottsággal fogadja el az Országgyűlés. E támogatás megszerzéséhez a magunk részéről is kérjük az ellenzék, például a Magyar Szocialista Párt szavazatainak támogatását.
Ahogy az imént mondtam, a törvény eredményes működtetéséhez a szolgálat rendkívül fegyelmezett munkája szükséges, de óhatatlanul felmerül az óvintézkedéssel érintett személy támogató közreműködése. Ezt felismerve a törvényalkotó, a civil jog területéről kölcsönvett fogalmat emelve a törvényjavaslatba, előírja az érintettel történő megállapodás szükségességét, azzal azonban, hogy még sürgősségi intézkedésre is csak akkor kerülhet sor, ha a megállapodás megkötése valószínűsíthető.
A magam részéről azt a tényt, hogy valóban rendhagyó módon e kifejezetten büntető attitűdű törvényjavaslatba beemelünk egy civil jogi fogalmat, kategóriát, nagyon helyesnek és szükségesnek tartom, és pontosan ellentétes következtetést vonok le ebből, mint amit egyesek az imént elhangzottak szerint levonnak. Ugyanis ez implicite azt jelenti, hogy a bűnüldöző és az őrző, a szolgálat ebben az esetben egyenjogú és közreműködést feltételező és kérő partnernek tekinti a védelem alá helyezettet. Talán gyakorlatilag nem pontos e meghatározás, e definíció, de az ügyfél egyenrangúságát, egyenjogúságát viszi be ezen egyébként rendkívül zárt és óriási fegyelmet, titoktartást igénylő törvényjavaslatba, biztosítva értelemszerűen azt a jogorvoslati lehetőséget a megtámadásra, melyről a törvényjavaslat szól, azzal, hogy az én olvasatomban a végrehajtással kapcsolatban teljesen egyértelmű rendelkezés van; igaz, hogy elég sokszor elolvastam a törvényjavaslatot.
Álláspontom szerint a törvényjavaslat megad minden olyan garanciát az érintett részére, továbbá vele családjogi, polgárjogi vagy egyéb jogviszonyban álló személynek, melyek alapján még a személyazonosság megváltoztatása esetén is a más részéről jelentkező jogos igény érvényesítése nem válik lehetetlenné - most visszacsengettem az imént elmondottakra.
Az elfogadandó törvény célszerű alkalmazásának feltétele a megfelelő szervezeti háttér kiépítése, erről államtitkár úr a személyi garanciák ismeretanyag elsajátítása kapcsán beszélt, amely viszont költségigényes, ezért kérjük - továbbmegyek: de el is várjuk - a költségvetéstől, hogy a törvényben rögzített feladatok eredményes elvégzése érdekében megfelelő fedezetet, illetve előirányzatot a Belügyminisztérium költségvetésében biztosítson. Már most közlöm, hogy a költségvetéssel kapcsolatos - zárszámadás s a többi - törvények megalkotása során a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselőcsoportja e fedezet biztosítására, ezen előirányzat biztosítására különös gondot fog fordítani.
Ahogy említettem az imént önöknek, a törvényjavaslat üzenete súlyos, közöljük ismételten a bűnözőkkel, hogy nemcsak büntetni tudunk, de az igazság kiderítése érdekében közreműködőket minden eszközzel meg is védjük, nem hagyjuk őket magukra.
Döntsenek tehát, és én erre kérem önöket, abban a kérdésben, hogy igaz-e még az a mondás, vagy meghatározó - a jövőben legalábbis - jelentésváltozáson fog átmenni: "Szólj igazat, betörik a fejed!"
Végül, de nem utolsósorban, államtitkár úr, kérjük a Belügyminisztériumot, önöket, hogy támogassák néhány technikai jellegű - vélem azt, hogy kisebb jelentőségű - módosító indítványunk elfogadását.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)
