DR. POKOL BÉLA
DR. POKOL BÉLA
DR. POKOL BÉLA az FKGP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, ezt a törvényjavaslatot különbözőképpen meg lehet közelíteni. Az előttem szóló két vezérszónok közül az első, úgy érzem, jobban a törvény belső összefüggéseire, részleteire, technikai dolgaira összpontosított, Gál Zoltán képviselőtársam inkább átfogóbban, a büntetőpolitika egészébe helyezte bele, sőt átfogó társadalompolitikai, szociálpolitikai vonzatokat is említett. Engedjék meg, hogy én is inkább általános jelleggel beszéljek róla! Egyrészt azért, mert volt egy bizottsági ülésünk az alkotmányügyi bizottságban, ahol hosszú vita volt, és nyilvánvaló volt, hogy Magyarországon ennek a tanúvédelmi programnak lényegében nincs gyakorlata. Tehát úgy lehet mondani, hogy aki az irodalomból bedolgozta magát, az nagyon ért hozzá, de közvetlen tapasztalatunk itthon nekünk nincs erről. Úgyhogy csak abban lehet bízni, és mint az indoklás, valamint az előkészítő tárca illetékese jelezte a bizottsági ülésen, hogy alaposan foglalkoztak a német gyakorlattal, a német szervekkel együttműködve már maga a szolgálat tagjainak a kiképzése is megtörtént, és a megoldások többsége is onnan származik.
Nos, mivel részleteiben gyakorlatilag nehéz hozzászólni, ezért engedjék meg, hogy én is inkább általánosabb jelleggel szóljak a törvényjavaslatról, mert úgy gondolom, hogy a büntetőpolitika egészében van néhány olyan megoldás, ami nagyon is összefügg ezzel. Nos, tehát én így próbáltam fölépíteni nagyon rövid hozzászólásomat. Arra utalnék, hogy maga a tanúvédelem szükséglete az 1989 utáni rendszerváltás által létrehozott nagyobb egyéni szabadság negatív melléktermékének is tekinthető. Egy diktatúrában, ahol a zárt államhatárok közé szorított állampolgárok élnek, és az állam ezer eszközzel szabadon ellenőrizheti őket, csak igen kis szükséglet van a büntetőeljárásban tanúvédelemre. Csak az állam visszaszorítása és az egyes egyének szabadságának és áthatolhatatlanságának növekedése útján jön ez létre. Ez a szabadság ugyanis a bűnelkövetők nagyobb szabadságát és áthatolhatatlanságát is növeli, és minél nagyobb az egyének lefedettsége az állammal szemben, annál nagyobb szabadságban lubickolhatnak a bűnelkövetők is.
Ebben a szituációban jön létre a tanúvédelem szükséglete, vagyis a szabad társadalmak velejárója ez és nem a diktatúráké. Ennyiben tehát elkerülhetetlennek kell mondani nálunk is, de ha közelebb lépünk a bűnelkövetők szabadságához, amely a tanúk védelmi szükségletének közvetlen kiváltó oka és különösen annak, hogy mekkora ez a szükséglet, akkor azért említeni kell az előzetes letartóztatás intézményét, amely összefügg ezzel a kérdéssel. Tudniillik, minél szűkebb körre szorul vissza az előzetes letartóztatás lehetősége - mint ahogy nálunk is látható volt ez az elmúlt tíz évben az összes bűncselekmény elkövetőinek arányában -, és akár nagyon komoly bűncselekmény-elkövetők is szabadlábon maradhatnak a jogerős elítélésig, annál inkább szükség van a tanúvédelemre. Tudom persze, egy sor más további komponens is belejátszik ebbe, de azért a bűnelkövetők szabad mozgása és a szabadsága az egész eljárás folyamán, ami az előzetes letartóztatás visszaszorulásával függ össze, nagymértékben összefügg a tanúvédelem szükségletével. Ezzel szemben minél szélesebben élnek az előzetes letartóztatással a komoly és különösen az erőszakos cselekményeket feltételező bűncselekményeknél, tendenciájában annál védettebbek maradnak a tanúk, még ha természetesen így is jó néhány esetben szükség van a tanúk védelmére. Látni kell tehát a tanúvédelem ellenoldalát, a bűnelkövetők szabadlábon hagyását és az előzetes letartóztatás visszaszorulását.
Az ártatlanság vélelme az a jogelv, amelynek végletekig feszítése senkit nem engedne bezárni, mielőtt nincs jogerős ítélet, és minél inkább érvényesülni tud ez, annál inkább növekszik a tanúvédelem szükséglete. Ezt a fejtegetést csak azért említem, mert a hazai politikai életben is vannak olyan jogpolitikai csoportok, akik folyamatosan sürgetik az előzetes letartóztatás további radikális szűkítését. Itt most a másik oldal tárul a szemünk elé, a tanúk és az áldozatok kiszolgáltatottsága, de ezen túl a társadalom nagy részének potenciális áldozattá válása is ennek a következménye.
Az ártatlanság vélelme az okozott problémák ellenére azonban nagyon fontos, és szabad jogállamban el kell viselnünk az általa okozott negatív hatásokat is. Én is csak a doktrinér túlhangsúlyozással szemben idéztem fel ezeket az összefüggéseket; bár az tény, hogy a társadalom eltérő rétegei másképp állnak szemben a bűnelkövetőknek biztosított nagyobb szabadsággal és garanciákkal. A gazdagabb társadalmi csoportok, akik elit negyedekben, esetleg őrökkel védett lakóparkokban laknak, inkább hajlamosak magukévá tenni azokat az ideológiákat, amelyek a liberálisabb büntetőpolitikát hirdetik, és akár tüntetni is hajlandók értük. Ám azok a társadalmi csoportok, akik a nagyvárosok elslumosodott negyedeiben vagy a falvak megélhetési bűnözőinek szomszédságában, azokkal összezártan élnek és minden órában kiszolgáltatottak a velük lakó bűnözőknek, kevésbé lesznek a liberális büntetőpolitika és a bűnelkövetők szabadságának és garanciákkal ellátásának hívei.
Látni kell tehát, hogy a rendpárti büntetőpolitika vagy a liberális büntetőpolitika egészen az ultraliberális büntetőpolitikáig társadalmi rétegenként eltér. Azt gondolom, ha átfogó szintre emelkedünk, és a büntetőpolitika egészébe ágyazzuk be a tanúvédelmet, akkor ilyen összefüggések is fölmerülnek, mint az előzetes letartóztatás vagy a másik: a magyar börtönviszonyok. Pontosan nem is tudom a számot, '89-től napjainkig az összes bűncselekmény évenkénti növekedését, azt hiszem, két éve még 500 ezernél tartottunk, most nem tudom, 600 ezer körül vagyunk, de talán 7-8-9-szeresére növekedett '89 óta. Tehát miközben többszörösére növekedett a bűncselekmények száma és ezen belül is - a statisztikák mutatják - a keményebb, a súlyosabb bűncselekményi fajták növekednek nemcsak számszerűen, hanem úgy lehet mondani, hogy szigorodik, keményedik, súlyosbodik az elkövetett bűncselekmények típusa is, ahhoz képest nem épült új börtön, illetve az a korrekció, ami az elmúlt években létrejött.
Tehát röviden: itt merül fel, hogy maga a büntetőpolitika mögötti instrumentális rendszer, az eszközrendszer és itt legközvetlenebbül a börtönrendszer egésze alkalmatlan. Most is 130-150 százalékos túlzsúfoltsággal működnek a börtöneink. Többek között ebből is fakad, hogy lényegében a bűnelkövetők, a megsokszorozott bűnelkövetők nagy része szabadlábon van, az utcán jár. A tanúvédelemnél nem szabad erről elfelejtkezni. Ezért értettem egyet Gál Zoltán képviselő úrral, hogy ha átfogóbb összefüggésbe helyezzük, akkor itt is olyan dolgokat lehet mondani, illetve lehet fölvetni, amelyek nagyon is a tanúvédelem egész problémáját érintik.
Ha közelebb lépek a törvény részmegoldásaihoz, akkor ki szeretném emelni azt a polgári jogi viszonyt, ami a lényege ennek a tanúvédelmi programnak. Itt a védett tanú és a szolgálat között egy polgári jogi jogviszony jön létre, és ahogy a rendes polgári jogi szerződéseknél, itt is meg lehet támadni ezt a szerződést, tehát vitatni lehet a másik fél kötelezettségvállalásának a teljesítését, és a bíróság elé lehet fordulni. A 7. § (4) bekezdése a Fővárosi Bíróságot jelöli ki erre. Hadd jelezzem, nagyon szkeptikus vagyok ezzel szemben, és fölmerül jogtechnikailag, hogy helyes volt-e ezt a megoldást választani. Tudniillik, ez olyan speciális viszony - a személyazonosság megváltoztatása, de legalábbis névcsere vagy kiköltöztetés -, tehát oly lényegesen eltér a mindennapi gyakorlattól, amiben a polgári jogi viszonyok működnek, hogy fölmerül, helyes-e. Például jelzi a következő, azt hiszem, az utolsó bekezdés, a 7. § (5) bekezdése, hogy amennyiben az egyik fél vitatja a másik fél kötelezettségvállalását és a bírósághoz fordul, akkor letétbe kell helyezni a bíróságnál a megállapodást.
(10.00)
Ebből persze következik, ha polgári jogi szerződés, a bíróság elé kerül, akkor e viszonyban, aminek a lényege a szupertitkosság, megbomlik a titkosság, és ha picit is megbomlik, akkor vége az egésznek. Csak felmerül bennem, hogy ez mutatja, hogy nem fog ez menni. Itt merül fel, hogy lehetett volna esetleg más technikai eszközt választani, nem polgári jogi viszony keretébe beágyazni, hanem valami mást találni; nyilván akkor az egészet másként kellett volna felépíteni. De felmerül bennem, és ez csak egy példa volt, hogy ez a "letétbe helyezi a bíróságnál" szerintem a lényegét fogja megtámadni ennek a viszonynak, illetve illuzórikussá teszi a titkosság további létét.
Itt merül fel, hogy esetleg nem lehetett volna-e valamilyen más jogi technikai eszközt használni. Részleteiben ugyan nem foglalkoztam vele, ellenben az indoklás mutatja, a bizottsági vitában is felmerült, hogy német gyakorlókkal nagyon alaposan, sőt kifejezetten közvetlen összeköttetésben, a szolgálat felkészítése révén folyamatos konzultációk történtek. De ha az ottani gyakorlatban ez megy - bár előttem üres, tehát nem tudom pontosan a mikéntjét -, akkor bízni lehet benne, hogy nálunk is menni fog, de mondom, mivel polgári jogi viszonyra épül ez a speciális viszony, számomra ez egy vitás kérdés.
Még egy másik kérdést hadd említsek. A bizottsági vitában felmerült és egy ellenzéki párt jelezte is, hogy nem fogják megszavazni ezt a törvényjavaslatot. Tudniillik ez a védelmi program olyan büntetőeljárás-jogi, sőt polgári eljárásjogi változtatásokat is magával hoz, amelyeket majd a következő törvénymódosításokban látni fognak. Itt merült fel, hogy össze kellett volna kötni ezzel, tehát nem kellett volna most ezt elfogadni, hanem későbbre vinni. Engem meggyőzött ellenben az indoklás - és bízom benne, hogy minden frakció meg fogja szavazni -, tudniillik az az indoklás, hogy olyan kötelezettséget vállalt el Magyarország, hogy nyár végéig nekünk ezt el kell fogadni. Sőt, bizonyos pénzügyi szankciók is lettek volna, ha tovább csúsztatjuk. Miközben tehát jogtechnikailag, törvényhozás-technikailag tényleg én is úgy gondolom, hogy valójában az összetartozó törvényeket csomagban kell egymásra tekintettel elfogadni, mert jobban lehet látni az egyes dolgok kihatásait, de mivel fennáll ez az, úgy lehet mondani, nemzetközi szükség és nemzetközi szorultságunk, amit ez a kötelezettségvállalásunk okoz, úgy gondolom, felül kell emelkedni ezen a valóban jogos kifogáson, és bízom benne, hogy minden frakció meg fogja szavazni.
Hadd jelezzem a végén, hogy támogatásra érdemesnek tartom tehát ezt a törvényjavaslatot, és bízom benne, hogy mindenki meg fogja szavazni a plenáris ülésen. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
