BALLA GYÖRGY
BALLA GYÖRGY
BALLA GYÖRGY, a gazdasági bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Urak! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági bizottság, hasonlóan a többi kijelölt bizottsághoz, megtárgyalta a J/4139. számon jegyzett beszámolót. Megállapítottuk, hogy az anyag mind formai, mind tartalmi szempontból megfelelő, eleget tesz az Országgyűlés által előírt beszámolási kötelezettségnek.
Magyarországon 2000-ben 524 milliárd forint értékben valósult meg közbeszerzési eljárás, ami 21 százalékkal több a korábbi évnél. Ez nyilvánvalóan mutatja a beruházási kedv fokozódását, a beszerzési, beruházási célok, források jelentős növekedését. A beszámoló részletesen foglalkozik a feladatával, tehát számot ad a Közbeszerzések Tanácsának elvégzett munkájáról, értelemszerűen közbeszerzési ügyeket vizsgál, bemutatja a jogorvoslati eljárások eredményét.
A tényszerű adatokból világosan látszik, hogy a korábban egy meglehetősen gyenge színvonalú törvény 1999. évben történt módosítása után sikerült növelni az átláthatóságot, a nyílt eljárások számát. Ugyanakkor azt is világosan kell látni, hogy a törvény jelentős módosításokra szorul, amelyek előkészületei legalább három szakmai műhelyben folynak jelenleg: egyrészt a Közbeszerzések Tanácsa, másrészt az Igazságügyi Minisztérium, harmadrészt pedig a parlament közbeszerzések hatályosulását vizsgáló bizottsága is foglalkozik a kérdéssel. Ugyanis az eddig rendelkezésre álló információk alapján világosan érezhető, hogy a törvény, bár képes volt szabályozni az EU-s elvárásoknak megfelelően a korábbi kaotikus állapotokat, de ezzel együtt sajnos jó néhány káros hatása is van. A közbeszerzés nemhogy csökkentette volna a beszerzési árat, hanem maga gerjesztette azt a döntően kartellesedési folyamatot, amely érezhetően árfelhajtó hatású volt. Elég, ha csak a korábban állami és önkormányzati útépítésekre gondolunk.
Azokban az esetekben, ahol a magyar piacon még nincs vagy nem volt kellő számú hazai versenytárs, hanem döntően néhány multinacionális cég tartotta kezében a piac jelentős hányadát, a törvény önmagában generálta a pályázók versenyt helyettesítő megegyezési szándékát. Rugalmatlan is a törvény, ezáltal számtalan esetben nem a legjobb, hanem a törvény szerint összességében legjobb ajánlatot kell a kiírónak elfogadni, és sokszor ezek köszönő viszonyban sincsenek egymással.
A jogorvoslati eljárás megléte, bár fontos és szükséges eleme a versenynek, de a jelenlegi mechanizmus alkalmas egy tisztességes versenyben elnyert beruházás megkezdésének fékezésére, amely önmagában a nyomásgyakorlás eszköze lehet a nyertes pályázóval szemben, például alvállalkozói oldalról. Az eljárási rend már önmagában is olyan hosszú, hogy egy önkormányzat számára komoly gondot jelenthet egy adott költségvetési évben egy komolyabb beruházás elkészítésére. Az értékhatár pedig jóval az EU-s gyakorlat alatt van, ennek jelentős mértékben történő felemelése indokolt és elengedhetetlen.
Látszik tehát, tisztelt képviselőtársaim, hogy az előttünk lévő beszámoló kapcsán számos komoly, nagy szakmai kihívást jelentő problémáról is lehetett volna beszélni ellenzéki oldalról is. Sajnos tényként kell azonban megállapítani, hogy erre kísérlet sem történt; az SZDSZ és az MSZP azt kérte számon az anyagon, aminek nem is kellett volna benne lennie. A hangnem tehát nem változott, és attól félek, hogy a választások végéig már nem is fog. Pedig lenne néhány olyan ügy, amiért érdemes lenne közösen dolgoznunk. Mi a magunk részéről továbbra is készen állunk erre.
A bizottság végezetül 17 igen szavazattal, 9 nem ellenében a beszámolót általános vitára alkalmasnak tartotta.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)
