GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Államtitkár Urak! Nem húzom el két percben, nem nevezem meg, de a közlekedési államtitkár úr és Bogár államtitkár úr is érintette.
Az a gond, hogy önök találtak egy rettentő jó szlogent, ez a hazai kis- és középvállalkozások, és ezzel megpróbálják a figyelmet elterelni arról, ami valójában történt, arról a folyamatról, hogy jelesül hogyan gyűrte maga alá a kormány még a Közbeszerzések Tanácsát is, és egyszerűen hadd mondjam azt, nem jogászként, hogy ráutaló magatartás van arra, hogy a törvényt hogyan játsszák ki. Mert a közbeszerzési törvénynél az alanyi jog alól nem tudtak kimászni, mert ott nevesítve van a kormány is, utána nem tudtak mit csinálni, mert a forrásnál a költségvetés nevesítve van. Ehelyett jött az az ominózus kezességvállalási klauzula, a harmadik lehetőség. És hogy ez mennyire igaz, államtitkár úr, önöknek is tudni kell, 2000 júniusában, amikor a gazdasági bizottságban erről beszéltünk, mi még csak sejtettük. De az 1999. évről szóló zárszámadásban már feketén fehéren lehetett követni, ahogy a közlekedési tárcától a pénz átcsorgott az ÁPV Rt.-be, ugyanaz az összeg hogyan csorgott át a Fejlesztési Bankba és a Fejlesztési Bankból a Nemzeti Autópálya Rt.-hez. Ehhez most már nem kell találgatni, mert ez a zárszámadásban benne van. Ha szükséges, ide lehet hozni a Házba, én kész vagyok pillanatok alatt ezt oldalszámra hivatkozva elmondani önöknek.
Tehát én azt gondolom, amikor arról beszélünk, hogy igenis a kormány rossz magatartási normát mutat fel az önkormányzatoknak, a közszolgáltató vállalatoknak, akkor ez az, mert mindent elkövetett, szakaszosan és folyamatosan visszafelé, hogy kikerülje a közbeszerzési törvényt. És nagyon érdekes, amikor itt arról beszélt (Az elnök jelzi az idő leteltét.) Berényi úr korábban, hogy ez ebben az évben alig 20 milliárd forint, de ez összességében több mint 600 milliárd forint, és ez kerüli ki a közbeszerzést.