SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Gondolom, valamennyien nagy érdeklődéssel és figyelemmel hallgattuk Bogár államtitkár úr társadalom- és gazdaságszociológiai eszmefuttatását. Nyilván van benne jó pár elem, ami elgondolkodásra, sőt megértésre készteti az embert, azonban úgy gondolom, ő is beleesett abba a hibába, amibe gyakorta sokan - mondhatni, mindannyian - beleesünk, hogy egy komplex és nehéz kérdésnek egy bizonyos részét, bizonyos igazságait hangsúlyozta ki, miközben más aspektusokról hallgat vagy elfeledkezik.
Nem akarok most hosszú vitát nyitni a magyar kis- és középvállalkozók előnybe hozataláról. Ez bizonyos szempontból igaz. Tekintsünk el attól, hogy ez nem általában a magyar kis- és középvállalkozók helyzetbe hozása, hanem azon 200-250 magyar kis- és középvállalkozó helyzetbe hozása, akik Tállai államtitkár úr, akkor még országgyűlési képviselő szűrőjén bizonyos meggondolásokból és szempontok szerint átmentek. Azonban van a 250 magyar kis- és középvállalkozón túl más szempont is. Például azé a 10 millió magyar vagy kevesebb adófizetőé, akik azért, mert eltekintünk a pályáztatástól, 400 milliárd forinttal több adót kell hogy befizessenek, vagy az adójukból 400 milliárd forinttal többet használnak fel ugyanezen autópálya-építésre, mint ha pályáztunk volna, és mint ha az EU-forrásokat - melyek autóút építése során 75 százalékos támogatást jelentenek - igénybe vettük volna. Akkor bizony össze kell vetni, hogy melyik a nagyobb érdek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) A teljesség kedvéért erről sem feledkezhetünk el.
Köszönöm szépen.
