GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ugyan Körömi képviselő úr azt mondta, hogy támogatjuk, de ahogy ezt a vezérszónoklatban elmondta Iváncsik Imre képviselőtársam, azért még nagyon sok fenntartás van. Ezt majd a módosító indítványainkban kifejtjük. Néhány dologgal szeretnék foglalkozni, bízva abban, hogy a héten nem zárul le az általános vita, és talán lesz lehetőség arra, hogy az általános vita időszakában valamilyen konszenzus alakuljon ki.
Az egyik ilyen kérdés - Vidoven Árpád nagyon hosszan beszélt róla -, hogy az állampolgári jogaikban mennyiben vannak megrövidítve a hivatásos állomány tagjai. Azt gondolom, kellene beszélnünk a választhatóság kérdéséről. Különös tekintettel arra, hogy ha valaki összerakja, a törvényben mi szerepel, akkor láthatja, hogy a politikai pályára lépés, ha csak rövid időre és átmenetileg, nem azzal kezdődik, hogy jelöltként regisztrálják, erre szeretném felhívni a figyelmet; már előtte is van egy szakasz, nevezhetjük jelöltjelöltnek vagy akárminek. De az, ami a törvényben van, közvetetten arra enged következtetni, hogy a hivatásos állomány tagja vagy szerződéses katona a közelébe se menjen a politikai tevékenységnek. Én pedig azt gondolom, akkor azt kell beírni a törvénybe, hogy ők csak választhatnak, de soha nem lesznek választhatók, vagy egészen addig nem, amíg ez az állapot fennáll, hogy ők hivatásos katonák.
Anélkül, hogy teljes részletességgel a törvényben lévő dolgokat kifejteném, a következőt hadd mondjam el. Köztudott, hogy ma Magyarországon még nincs olyan gazdag önkormányzat, amelynek képviselő-testületében a képviselők főállásban tevékenykednének. Ebben a törvényjavaslatban az szerepel, hogy amennyiben önkormányzati képviselővé választanak meg egy hivatásos katonát, nem jár részére illetmény.
Kérem, tessék kicsit játszani a gondolattal! Magyarországon vannak olyan települések, ahol nagyon nagy számban, tehát nem néhány tíz, hanem százas, ezer közeli lélekszámban vannak katonák, és egy ilyen településen, mondjuk, kizárjuk őket az önkormányzati testületben való részvételtől. Azt gondolom, hogy ez egyszerűen nem járható út. Kell keresni olyan megoldást, hogy ezt megtehessék.
Hadd lépjek eggyel előbbre: miért nem tehető meg, hogy azt a hivatásos katonát, aki a környezetében köztiszteletnek örvend - ami az egyik óhajunk, egyik szándékunk ezzel a törvényjavaslattal, hogy helyreállítsuk a velük szemben való bizalmat, az erkölcsi tartást honoráljuk -, akár független jelöltként a környezete jelölje? Miért nem tehetjük meg, hogy arra a néhány hónapra mindössze rendelkezési állományba tegyük, és illetményt kapjon? És majd ha megválasztják, akkor a parlamenttől már rendes havi ellátást kap, és tud gondoskodni a családjáról. De még folytatom: ha befejezi, tehát ha egy újabb ciklusban nem lesz képviselő, akkor neki újra kell folyamodnia azért, hogy hivatásos tiszt legyen, és őt sújthatja az a törvényben lévő korhatár, amire más vonatkozásban Mátrai Márta hivatkozott, az az ominózus 47 év. Tessék belegondolni: csak azért, mert eljött egy ciklusra a Magyar Országgyűlésbe és 48 éves, ez azt jelenti, hogy 63 éves koráig ellátás nélkül hagytuk, mintegy számkivetetté teszi ez a törvény. Azt gondolom, ez nem lehet célja a jogalkotónak.
Hadd ugorjak egy nagyobbat: két olyan dolog van, ami hiányzik a törvényjavaslatból, vagy tőlem megszokott módon azt mondom, hogy pongyola. Tessék megnézni! Az egyik az, amikor azt mondja, hogy közös megegyezéssel megszűnik a szolgálati jogviszony, de utána rögtön azt mondja a törvényjavaslat, hogy a jogokat és kötelezettségeket nem kell írásba foglalni.
(12.00)
Egy olyan helyzetben, amikor tényleg bonyolult viszony van egy magánember és a honvédség között, azt mondani, hogy közös megegyezéssel megszűnt a munkaviszonyod, de a jogaidat és a kötelezettségeidet nem vagyunk hajlandók írásba foglalni, ez milyen veszélyeket jelent az egyén számára? Én azt gondolom, hogy itt módosítani kell, legalábbis jó lenne konszenzusra jutni, hogy ezt igenis írásba kell foglalni, addig nincs munkaviszony-megszűnés, amíg a jogait és a kötelezettségeit mind a két fél által elismerten nem rögzítették.
A másik ehhez hasonló dolog a helyettesítés kérdése. Éppen azért, mert a honvédségen belül speciális viszonyok vannak, tessék elgondolni, hogy ha nem rögzítjük azt, hogy valaki valakit helyettesít és ennek milyen anyagi konzekvenciái vannak, ettől kezdve megvan a lehetőség, hogy valaki visszaéljen a másik oldalon ezzel a jogintézménnyel.
A következő dolog, amire szeretném az önök figyelmét felhívni és vitát ajánlok: tessék megnézni a végkielégítés kérdését. Én egyelőre azt gondoltam, hogy itt csak elírási hiba van, hogy a szerződéses állomány és a hivatásos állomány között fantasztikus nagy különbség van. De mivel a részletes indoklásban sem lehet találni még ráutaló mondatot sem, így kénytelen vagyok azt gondolni, hogy itt a jogalkotó valami bukfencbe esett.
Szeretném felhívni az önök figyelmét arra, hogy ha megnézik a ma már hatályos köztisztviselői törvényt, ez még azzal sincs összhangban, miközben maga a miniszter úr az expozéjában nagyon sokszor elmondta, mennyire fontos, hogy összhang legyen e törvényjavaslat és a köztisztviselői törvény között.
Befejezésül - ha már most is bérekről beszéltem -: számomra hiányzik az és többszöri elolvasásra sem találok lehetőséget arra, hogy a parancsnok a teljesítmény függvényében különbséget tegyen. Szép, szép az a piramis, amit itt elképzelnek, hogy felépül, de a törvény még tiltja is azt, hogy két különböző munkabírású és munkateljesítményt nyújtó ember között a javadalmazásban különbséget tegyenek. Azt hiszem, hogy ez tarthatatlan, nem hozza azt a célt, amit szeretnénk, hanem visszavet, mert így csak azt lehet várni, hogy majd egyszer valamikor a törvényben leírt módon - amit sokszor meg lehet kérdőjelezni - rendfokozatban előmehet vagy egy magasabb beosztásba kerülhet. De az azonos beosztásban lévők közt is van különbség, ez igaz a civil életre és igaz a katonai életre is. Azt gondolom, hogy ezekkel mindenképpen foglalkozni kellene.
A tegnapi napon tettem néhány megjegyzést a vezérszónoklatok kapcsán, de úgy döntöttem, elnök úr, hogy ezeket nem mondom el, mert azok a képviselőtársaim nincsenek itt, tehát nincs meg az a lehetőségük, hogy erre reagáljanak. Gondolom, hogy a vita későbbi szakaszában ezt majd megtehetjük.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)
