ERKEL TIBOR
ERKEL TIBOR
ERKEL TIBOR (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Képviselőtársaim! Több olyan törvény módosítási javaslata fekszik a tisztelt Ház előtt, amelyek elfogadása időszerű, hiszen a változtatást siettető okok már évek óta ismertek.
Hadd szóljak először én is a Bérgarancia Alapról szóló törvény már jó ideje megérett módosításáról. Az eredetileg 1994-ben megszavazott törvénynek az volt a fő feladata, hogy a felszámolás alatt álló vállalatok dolgozóinak a foglalkoztatási lehetőségeit meghosszabbította, és bérüket erre az időszakra garantálta. A támogatás ugyanis megelőlegezte a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetnél foglalkoztatott munkavállalókkal szemben fennálló munkaadói bértartozást.
Az elmúlt évek felszámolási tapasztalatai arra utalnak, hogy a felszámolás alatt álló cégek vagy a felszámolást intéző gondnokok jelentős hányada, közel fele, nem igényelt segítséget a Bérgarancia Alaptól. Sajnos, az ilyen cégeknél foglalkoztatottak rovására az alap évről évre messze nem merítette a rendelkezésére álló lehetőségeket. Nagyon furcsa helyzet állt tehát elő: az állami segítség megléte ellenére az amúgy is nehéz helyzetben lévő, csődeljárás vagy felszámolási eljárás alatt álló vállalatnál dolgozók elestek ettől a segítségtől; elestek, mert nem tőlük függött ennek a lehetőségnek a kérése, hanem a felszámolótól. Érdemes hangsúlyozni, hogy ez a mulasztás a felszámolást elindítók érdekeit is sértette, hiszen ők is elestek a felszámolási eljárás alatt termelhető javak ellenértékétől.
A Bérgarancia Alap eddigi kihasználatlansága arra figyelmeztet minket, hogy nem csupán a Bérgarancia Alapról szóló törvényt kell módosítanunk, hanem rossz a csődről és felszámolásról szóló törvényünk is, az ugyanezen törvényjavaslatban megfogalmazott változtatások ellenére is. Más országokkal ellentétben, nálunk a felszámolók sajnos nem a bajba jutott vállalat talpra állításában és az időközben termelt nyereség átvételében érdekeltek, hanem a cég mihamarabbi bezárásában és ingatlanai eladásában.
Külön sajnálatos, hogy ennek a törvénynek a módosítására nem saját bajaink és gondjaink orvoslása vezetett, hanem - idézem a törvény indoklását - "A javaslat az Európai Unióhoz történő csatlakozással kapcsolatban, jogharmonizációs kötelezettségünk teljesítése érdekében átveszi a munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalók védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 80/987/EGK-tanácsi irányelv rendelkezéseit. E munka keretében vált szükségessé a hatályos magyar jogszabályok, különös tekintettel a Bérgarancia Alapról szóló, 1994. évi LXVI. törvény felülvizsgálata, és ennek eredményeképpen az irányelv követelményeinek megfelelő módosítás."
Ennek az indoklásnak, tisztelt Ház, az az üzenete, hogy hiába figyelmeztették a felelős kormányokat már több év óta közgazdászok tucatjai a Bérgarancia Alapról szóló törvény visszásságaira, ezeknek a figyelmeztetéseknek mindmáig nincs jelentősége. De ha Brüsszelből valaki füttyent egyet, hogy ezen a területen még nem teljes a jogharmonizáció, akkor megmozdul a lomha törvénymódosító gépezet.
Eltekintve most ettől a keserű szájíztől, külön üdvözöljük azt a törvény adta lehetőséget, hogy a munkaügyi központ rendbírságot szabhasson ki azzal a felszámolóval szemben, aki a jogosultság fennálltakor nem kérelmezi támogatás nyújtását a gazdálkodó szervezet bértartozásainak a fedezésére. Ha ezt a lehetőséget az elmúlt hét évben több tízezer dolgozó rovására tudatosan nem használták ki a felszámolók, önös érdekeik miatt, akkor a felszámolói kötelezettség elmulasztását, a jövőben megfelelő szigorúsággal igenis szankcionálni szükséges. A kárvallott dolgozónként meghatározott, 50 ezer forintig terjedhető rendbírság mértékét megfelelőnek és indokoltnak tartjuk, bár Németh Zsolt MDF-es képviselőtársunk behajthatóságra vonatkozó észrevételeit szintén megfontolásra ajánljuk.
Pozitív változásnak értékeljük azt is, hogy a jelenlegi gyakorlattal szemben nem csupán a legalább egy éve fennálló vállalatok dolgozói részére lehetne igénybe venni a bérgarancia-segítséget, hanem az alapítás időpontjától függetlenül.
Az uniós követelmények szerint ugyanis egy adott cég dolgozója nem kerülhet hátrányosabb helyzetbe azért, mert a vállalkozás alapítása nem éri el az egy évet. A törvénytervezetet megelőző vitákon a munkaadói oldal leginkább ennek a követelménynek az eltörlését bírálta. A munkaadók szerint az alap elsősorban azoknak a cégeknek segítsen, amelyek legalább egy minimális ideig járulékot fizettek a Munkaerő-piaci Alapba.
Véleményünk szerint nem lehet minden befizetést részletesen, adok-kapok szerint szabályozni, a foglalkoztatás és a bérgarancia területén is működnie kell a szolidaritás elvének. Tudomásunk szerint a törvénytervezetet megalkotó vitákban felmerült olyan igény is, hogy a bérgarancia-intézményrendszer terjedjen ki a csődtörvény hatálya alá jelenleg nem tartozó társadalmi szervezetekre, egyesületekre, alapítványokra is. Nem támogatjuk a törvény ilyen irányú kiterjesztését. Tartunk attól, hogy a bérgarancia-támogatásoknak a gazdálkodói szférán túlmenő kiterjesztése olyan kiadásokkal terhelné az alapot, amelyek elkerülhetetlenül megnövelnék a jelenlegi befizetési kötelezettségeket.
Egyetértünk a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény módosításával, annak egyértelmű kinyilvánításával, hogy a biztonságos munkavégzés körülményeinek a megteremtése a munkaadó kötelezettsége. Egyetértünk azzal is, hogy növelni kell a munkavédelmi kötelezettségeiket megszegő cégekkel szembeni szigorúságokat és bírságokat; ennek ellenére első ránézésre feltűnően nagy mértékű emelésnek érzékeljük a munkavédelmi bírság korábbi, 3 milliós felső határának 10 millió forintra történő megemelését. Különösen nagy mértékű ez az emelés, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a törvényjavaslat szerint ezután ezt a bírságot nemcsak vállalatonként, hanem telephelyenként szabják ki, amennyiben az azonos időben lefolytatott eljárás során megállapítást nyer, hogy a bírságolt veszélyeztetést a munkáltató több telephelyén valósítja meg.
Ismétlem, egyetértünk a bírságok növelésével, de tartunk attól, hogy ezeknek a javasolt nagysága már nem nevelő hatású lesz, hanem a vállalat fizetésképtelenségét, csődközeli helyzetét idézi elő. Megjegyzem, hogy a multinacionális cégekkel kapcsolatos észrevételek összefüggésében az a tapasztalatunk, hogy rájuk mintha eddig nem vonatkozott volna általában semmi törvény.
Egyetértünk a törvényjavaslat ama rendelkezéseivel, amelyek alkalmassá teszik a foglalkoztatási törvény rendelkezéseit az uniós támogatások elnyerésére, megteremtik annak lehetőségeit, hogy a munkaerő-piaci programok az uniós támogatások révén hamarabb teljesülhessenek.
A törvényjavaslat több rendelkezése csak az uniós csatlakozásunk után lép életbe - itt ismét egy jogalkotói csapdával kerülünk szembe. Az Európai Unió hivatalos jogszabályai a csatlakozást követően köztudottan a tagállamok jogalkotó tevékenysége nélkül válnak a nemzeti jogrendszer részévé; amely magyar jogszabályok ellenkeznek az uniós joganyaggal, azok a belépés pillanatában automatikusan a hatályukat vesztik. A törvényjavaslat most úgy tesz, mintha ezen a területen egy törvényt alkotnánk meg előre, holott az a törvényalkotásunk nélkül is hatályos lenne. Nem lenne jobb már most nyilvánosan is elismernünk, hogy a Magyar Köztársaság a csatlakozáskor lemond szuverenitása egy részéről, és bizonyos törvényalkotói jogosítványokat átad az Unió javára?
Azt még meg tudjuk érteni, hogy az uniós belépésig terjedő időhorizontban az átmenet megkönnyítése érdekében hatályba léptetünk törvényeket, de az már felesleges szemfényvesztésnek tűnik a számunkra, hogy olyan paragrafusok életbe léptetéséről vitatkozunk most, amelyekhez, akár elfogadjuk azokat, akár elvetjük, akkor is alkalmazkodnunk kell a belépést követően, mert nem mi döntünk erről. Jogászok szerint legalább 75-80 ezer oldalnyi uniós jogszabályt kell - kell! - átvennünk.
(15.00)
Ebből a hatalmas joganyagból csak azokról érdemes vitázni itt, az Országgyűlésben, amelyeket még az uniós beléptetés előtt be kívánunk vezetni. A többi sok ezernyi jogszabályról is természetesen kell vitatkozni a politika porondján, de ennek a vitának csak olyan szempontból van értelme, hogy mérlegre tegye az ország a belépés előnyeit és hátrányait.
A felsorolt aggályaink ellenére a Magyar Igazság és Élet Pártjának országgyűlési képviselőcsoportja a törvényjavaslat általános vitára történő bocsátását helyesli, és kisebb módosításokkal a javaslatot elfogadásra ajánlja.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiban.)
