FARKAS IMRE
FARKAS IMRE
FARKAS IMRE (MSZP): Elnök Úr! Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Itt egy nagyon korrekt előterjesztés hangzott el, amiben az előterjesztő tényleg tételesen elmondta, hogy az egyes törvényekkel kapcsolatban mely részek kapcsolódnak a jogharmonizációhoz, és még azt is felsorolta, hogy a törvénynek mely pontjai azok, amelyekkel, mondjuk, a munkáltatók különböző csoportjai vagy más csoportok nem értettek egyet. Én ezt nagyon korrektnek tartom, és úgy gondolom, hogy ennek alapján van értelme mégiscsak részben újra előhozni azokat a kérdéseket, amelyeket már a bizottsági észrevételeknél is érintettünk.
Az első ilyen kérdés maga az, hogy a csatlakozással összefüggő jogharmonizációt célszerű-e összekapcsolni egyéb, abba nem tartozó módosításokkal. Várhatóan a jövőben még sokkal több ilyen jellegű törvénymódosítás lesz, hiszen egész csomagokat kell majd így tárgyalni, és mi úgy gondoljuk, hogy sokkal szimpatikusabb lenne, ha a jogharmonizációból származó törvénymódosításokat a kormány különböző csatolt, egyéb megfontolásból elkészített javaslatokkal együtt tárgyalná meg. Ez részben azért lenne jó, mert így az ellenzéki képviselők egy része is tudná támogatni egyértelműen ezeket a javaslatokat, nem hisszük, hogy a kormánypárti oldalnak is érdeke, hogy kimondhassák, az ellenzék nem támogatja a jogharmonizációs részt, amikor a tartózkodás vagy a nem szavazat nem ebből adódik, hanem abból, mert olyan részeket csatoltak be a törvényhez, amelyekkel, mondjuk, az ellenzéki képviselők nem értenek egyet.
Tehát úgy érzem, hogy a jövőre nézve ez mindenképpen átgondolandó lehetne, és így elkerülhetnénk majd bizonyos vitákat.
Az első kérdés mindjárt az, amit itt a felszámolókkal kapcsolatban már érintettünk. Nem védjük különösebben a felszámolókat, de úgy látjuk, hogy a Bérgarancia Alapban lévő módosítások - amelyeket ez a törvény megvalósít - szinte garanciát adnak arra, hogy az eddig előforduló problémák egy részével a jövőben ne találkozzunk majd szembe. Ugyanakkor kétségtelenül van olyan probléma is természetesen, ami ezzel együtt is, mindenféle pótlékok és bírságok ellenére is feszültséget fog kelteni, hiszen akik ezzel a kérdéssel foglalkoznak, nagyon jól tudják, hogy a felszámolások területén milyen súlyos problémák vannak: a felszámolás során nem sikerül a költségek jelentős részét biztosítani, nem sikerül kielégíteni az igényeket, így többek között például a felszámoló igényeit sem.
Ez automatikusan problémát jelent, nem tudom, hogy a kormányzat ebben szándékozik-e megoldást találni, vagy csak, mondjuk, célnak tekinti a felszámolók ilyen jellegű megbélyegzését. Úgy gondoljuk, nem erre lenne szükség, hanem valóban olyan megoldást kell keresni erre az esetre is, amikor a felszámolók... - és én megmondom őszintén, a gyakorlatban azért legtöbbször azzal találkoztam, hogy valójában törekedtek ők arra, hogy a dolgozók a bérükhöz és a végkielégítéshez hozzájussanak. Hangsúlyozni szeretném: a külön megkülönböztetésüket ezért sem tartjuk jónak, és hacsak nem nagy foglalkoztató cégről van szó, az őket terhelő, az alkalmazottak személye utáni bírság sem fog gátat szabni ennek a problémának, ha már egyszer ez ilyen fontos a kormányzat, illetve a kormánypárti képviselők számára.
A másik ilyen kérdés, ami a foglalkoztatási törvénynél előjött, a gazdasági miniszter felhatalmazása. Ez nem először fordul elő, az utóbbi években nagyon sok törvénynél látjuk ezt a szándékot, amikor vagy azért kívánja a kormányzati oldal meghatalmazni a minisztert, mert bizonyos kérdéseket még maga sem tud, hogy hogyan kellene rendezni, és úgy gondolja, hogy a parlamenti vitában sokkal könnyebb lekezelni egy problémát, ha annak a részletkérdései még nem jönnek elő. Ilyen esetben bizonyára arra gondolnak, hogy a törvény elfogadása után majd a kormány saját maga eljárva, önállóan, az ellenzéki képviselők észrevételei nélkül fogja meghozni a különböző rendeleteit.
Mi ezért sem támogatjuk elsősorban azt a rendelkezést, amelyik a gazdasági miniszternek felhatalmazást adna olyan törvényi részekkel kapcsolatban, amelyek eddig - hangsúlyozni szeretném - tételesen benne voltak a törvényben. Tehát megítélésünk szerint mindenképpen arra van szükség, hogy ha a jogharmonizációnak ezek a részei érintik majd a foglalkoztatási törvényt, akkor ezt az Országgyűlés elé kell hozni, és nyilvánvalóan, nagyon valószínűnek látom, hogy a jogharmonizációs részek tekintetében az ellenzéki képviselők többsége hozzá fog majd járulni ehhez a módosításhoz, de egy biankó felhatalmazáshoz bizonyára nem szívesen járulnánk hozzá.
A munkavédelmi törvénynek több ponton tervezik a módosítását. A kockázatértékelésekkel kapcsolatban úgy gondoljuk, hogy nagy szükség van ezekre. Mi is elképzelhetőnek tartjuk a határidő megfogalmazását, meg lehet ezt tenni, de úgy gondoljuk a különböző tapasztalataink alapján, hogy a munkáltatóknál hatalmas zavarok vannak a kockázatértékeléseket illetően. Rendkívül különböző színvonalú anyagok készülnek el kockázatértékelésként. Van, aki meg van elégedve egy néhány soros megfogalmazással, és nyugodtan mondja, hogy minden esetben megvan már a teljes kockázatértékelése. Nyilvánvalóan ilyen esetben a kormánynak vagy bizonyos szerveknek foglalkozni kellene azzal, hogy a munkáltatók figyelmét felhívja, hogy ezek az anyagok nem elégítik ki ezt a követelményt, amit a kockázat értékeléseként a munkáltatók most úgy látnak, hogy elégségesek, mert ha ez nem történik meg, akkor a határidő megjelenése után, amikor felhívják őket arra, hogy tessék ezt rendbe tenni, egyszerűen már nem lesz erre idejük, és akkor valószínűleg komoly bírságokra számíthatnak majd ilyen esetekben.
Vannak a törvényjavaslatnak olyan részei, amelyek talán egy kicsit humorosnak is tűnnek számunkra, ez a munkavédelmi képviselővel kapcsolatos előírás. Ha a kormánynak az a szándéka, hogy erősítse a jogosítványát, akkor tessenek annak utánanézni, hogy hogyan lehetne a munkavédelmi képviselő pozícióját a cégnél megerősíteni például a felkészítés oldaláról, mert partnernek nyilván csak így lehet elfogadni; és akkor ne döntés-előkészítési jogosítványt kapjon, hanem valós jogosítványként kötelező legyen ezeknek az embereknek, mondjuk, a döntés-előkészítésbe való bevonása.
A munkavédelmi bírság tízmilliós összegét - hangsúlyozom - nem nagyon tudjuk elfogadni, annál is inkább nem, mert a 3 millióról 10 millióra emelés nagyon jelentős lépés. Ha ehhez hozzákapcsolják még a telephelyenkénti részt, tessék kiszámolni, néhány telephelyet látva, a háromszorossal szemben akár tízszeres, hússzoros bírságok is kijöhetnek. Szerintünk ez nem célszerű. Azt el tudjuk fogadni egyébként, amit a kormányzati oldalról elmondtak, hogy ez a multinacionális cégekre talán jobban vonatkozzon, de akkor a módosító javaslatok során találni kell erre vonatkozó utalást, mert a törvény mostani szövegében mi ilyet nem látunk.
(14.20)
Ugyancsak kifogásoljuk azt a részt, amikor írásbeli kötelezettséget írnak elő a munkáltatók számára, amikor be kell számolni bizonyos munkavédelmi követelményeknek a teljesítéséről. Én úgy gondolom, hogy a kormányzati oldal is érzi ennek a problémásságát, hiszen önmaguk is idézőjelbe téve közölték, hogy ez egy önbevallás lenne. Nem gondoljuk, hogy ilyen önbevallásra van szükség; meg kell erősíteni azt az apparátust, aki ezt el tudja valójában végezni, mert egyébként nem nagyon bíznak a munkáltatók abban, hogy az indoklásrésze a törvénynek majd valóban teljesül, amely azt mondja ki, hogy szankciót nem lehet ilyen esetekben alkalmazni, ha az nem párosul ellenőrzéssel.
Én azt kérem mindannyiunktól, a kormánypárti képviselőktől is (Az elnök jelzi az idő leteltét.), hogy gondolják át majd a módosító javaslatainkat, és reméljük, hogy sikerül olyan kompromisszumot kialakítani, hogy végül mi is (Az elnök jelzi az idő leteltét.) támogatni tudjuk ezt a törvényt.
Köszönöm a figyelmet.
