DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! Ebben az évben lett százéves a honi gyermekvédelem, és amikor az a megtiszteltetés ért, hogy 1997-ben népjóléti miniszterként előterjeszthettem a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényjavaslatot, akkor nem kevés elfogódottsággal tettem ezt. Úgy tűnt akkor, hogy gyermekek ügyében a tisztelt Ház közel százévenként alkot egy új, átfogó törvényt, s örömmel tapasztalom a mostani törvénymódosítás okán, hogy ez a tradíció megtörni látszik, mert az Országgyűlés talán többször és több figyelmet szentel a magyar gyermekek ügyének.
Az akkori javaslat legfőbb üzenete az volt - és tulajdonképpen ennek a jelenlegi módosításnak is az -, hogy a gyermekek érdeke mindenekfelett. Másképp fogalmazva: nincs olyan érdek, amelyet bárki a gyermekek érdeke elé helyezhet. És amennyiben ezt a mostani munkánkban is célkitűzésnek tartjuk, ennek rendeljük alá munkánkat, akkor nem térünk le az 1997-ben kijelölt helyes útról. Ugyanakkor meg kell jegyeznem, hogy amíg a szaktárca költséges rádióreklámokkal ünnepelte a magyar gyermekvédelem centenáriumát, nem tett elég intézkedést, nem biztosított elég anyagi feltételt a négy évvel ezelőtt alkotott törvénnyel létrehozott új intézmények létrehozására.
A gyermekjóléti szolgálatok sok helyen formálisan jöttek létre, családi napközik minimális számban működnek, s bizony a családok átmeneti otthonaiban sincs több, mint 750 férőhely az országban. Tehát a szép szavakat lassan követik tettek, s az önkormányzatok nem kapnak megfelelő forrást a törvényi előírások megvalósításához, és ez bizony baj, mint ahogy szóvá tettük a szociális törvény esetében is már ma délelőtt. Mert az önmagában korszerű szemléletű törvény végrehajtása nagyon nagy terhet ró a működtető önkormányzatokra, hiszen a kicsi, családias intézményrendszer sokszor drágábban működtethető, mint a 150-200 férőhelyes mamut intézmény. Évek óta visszaköszönő probléma ez, és csak példaként jegyzem meg, hogy a fővárosi önkormányzatnak a gyermekvédelmi intézmények működéséhez a normatíva háromszorosát kell hozzátennie, hogy a szakmai feltételeknek megfeleljen.
Tehát a valóság és az elvárások között nyílik az olló, és bizony úgy érzem, a tervezett módosítás kicsit erősíti ezt a tendenciát, hiszen további feladatokat ad az intézményeknek anélkül, hogy a forrásokat láthatnánk.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Surján képviselőtársam említette hozzászólásában, hogy annak idején tizenkét éves előkészítés után került a parlament elé a törvényjavaslat, amelyhez több mint ötszáz módosító javaslatot nyújtottak be a képviselők, és '97-ben ennek a felét elfogadtuk. Jól látta képviselőtársam ezt a mozzanatot, a konszenzusra törekvés mozzanatát, de azért szeretném teljessé tenni a képet: 1994-ig a szekértáborok megosztottsága rontotta a javaslat esélyét, és nem kevés verejtékes munka árán sikerült ezeket az ellentéteket feloldani.
(15.20)
Annak idején 1997-ben nem azt vizsgáltuk, mely párt képviselői nyújtottak be módosító indítványokat, hanem azt, hogy előreviszi-e a közös munkát vagy nem. Azt remélem, hogy ennek a javaslatnak az esetében ez a hagyomány él tovább, tehát hogy az előterjesztő hasonló nyitottsággal és konstruktivitással fogadja majd a módosító indítványokat.
Hadd szóljak néhány részletkérdésről is! Az egyik, amiről már szó esett a vezérszónoki körben, a védőnői kar helyzete, szerepe a gyermekek védelmében. Itt is felhívom a figyelmet az interdiszciplináris, ha úgy tetszik, ágazatokat összefogó feladatkörre. Az Európa-szerte irigyelt és nagy történelmi tradíciókkal bíró védőnői karunk talán több figyelmet és méltányosabb közelítést is igényel, hiszen nincs még egy olyan szakmai réteg rajtuk kívül, amely ilyen komplex tudással és szemlélettel közelíthetne a családokhoz. Azt gondolom, hogy ugyan van egy sajátos versengés a védőnőkért a tárcák között, de a szakmai feladatok egyensúlyban tartása bizony kormányzati, sőt politikai felelősség is, és akkor várhatunk hatékonyabb munkát a védőnőktől, ha a feltételeiket lényegesen javítjuk. Úgyhogy szeretném újra felhívni a figyelmet arra, amit már Szabó Sándorné képviselőtársam vezérszónokként elmondott, hogy egy önálló szakmai kamara létrehozása indokolt lehet.
Az előterjesztő is fontosnak tartja a gyermekek jogainak védelmét szolgáló eszközök erősítését, és ezzel összefüggésben gyermekjogi képviselőket kíván beállítani. Azt látom, hogy ez a megoldás csak sokasítja a szereplőket, de érdemi megoldást nem jelent. Gondoljuk végig, hogy van gyámi tanácsadó is, és most lenne gyermekjogi képviselő is, a kettő között pedig vannak komoly átfedések. Nem eléggé világos a gyermekjogi képviselőnek az ombudsman intézményéhez való kapcsolata sem. Mindkettő hasonló feladatkörrel és kompetenciával rendelkezik, de szervezete, függelmi viszonyai mégis mások. Tehát azt gondolom, szükséges lenne megfontolni, hogy a gyermeki jogok védelmezésére az Országgyűlés szakombudsmani intézményt állítson fel.
Tisztelt Országgyűlés! Általában is elmondható, hogy a tervezet túl sok párhuzamos feladatot ad különböző intézményeknek, ami esetenként kompetenciazavarokat eredményezhet. Például családgondozást végez a gyermekotthon, a tegyesz, a gyermekjóléti szolgálat, sőt esetenként a nevelőszülő is, ami önmagában abszurd, hiszen a nevelőszülő és a vér szerinti szülő ellenérdekelt. A gyakorlatban éppen az okozza a problémát, hogy a nevelőszülő megakadályozza a vér szerinti szülővel a kapcsolattartást. Gondot jelent az is, hogy a családgondozásra hivatott szervezetek tevékenysége ugyanarra a körre terjed ki, és előfordulhat, hogy a sok bába között elvész a gyerek vagy a család. Erre a lehetőségre a közeli múltban történt eset a bizonyíték, amikor elvettek egy gyereket az őt hét éve gondozó nevelőszülőtől, mert a családgondozásra hivatott szervezetek különbözőképpen ítélték meg a nevelőszülőt és a vér szerinti családot. Tehát azt gondolom, hogy ezekre a példákra figyelemmel érdemes végiggondolni, hogyan lehet a párhuzamosságokat kiküszöbölni a tervezetből.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az eredeti javaslat előterjesztésekor és ma is azt gondolom, hogy a gyermekek védelméről szóló törvénynek a jogok érvényre juttatása mellett szolgálnia kell a szegénység, a gyermekszegénység elleni küzdelmet. Nem lehet nyugodt egyetlen képviselő lelkiismerete sem, amíg mindennap hallunk tudósítást éhező és nélkülöző gyermekekről. Hogy van tennivalónk, mi sem jelzi jobban, hogy a gyermekétkeztetés kedvező díjait sem tudják családok százezrei kifizetni. Mi abban partnerek vagyunk, hogy a törvényjavaslat terjessze ki az ingyenes étkeztetést. Véleményem szerint azonban bőkezűbb és a gyermekek szélesebb körét érintő megoldások is szóba jöhetnek.
Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Örülök annak, hogy a gyermekek, a jövő nemzedék ügye a parlamentben ismét a tárgyalás napirendjén van. Azt sajnálom, hogy kevesen vagyunk erre kíváncsiak a plenáris ülésen, de bármilyen javaslatot is fogadunk el, egy dologban biztosak lehetünk: a jövő nemzedék minden befektetést és ráfordítást megér, amennyit csak lehetőségeink biztosítanak, és soha azt nem állíthatjuk, hogy ennél több már nem kell. Azt remélem, hogy a törvénymódosítás részletes vitája során a kormányzat nyitott lesz számos apró pontosító, de konstruktív ellenzéki javaslat iránt is, mert ezzel bizonyíthatja leginkább, hogy valóban a gyermekek érdekeit tekinti a legfontosabbnak.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)
