BABÁK MIHÁLY
BABÁK MIHÁLY
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Parlament! A rendszerváltást követően sokan kerültek utcára, hisz a cégek tönkremenetele, csődje, felszámolása, privatizálása rengeteg embert érintett nagyon keserűen, mégpedig úgy, hogy meg kellett válnia munkájától, nem marad munkája, nem maradt munkahelye.
Sokan úgy próbáltak ezen változtatni, hogy továbbtanultak, képezték, átképezték magukat, és különböző megoldást választottak arra, hogy azt a traumát, amely őket érte, túléljék, biztosítsák családjuk jövedelmét, megélhetését. Sokan voltak és vannak közülük ma is, akik vállalkoznak, vállalkoznak azért, mert - mint mondtam - a családjuk megélhetését biztosítani kívánják. Fontosak számomra, számunkra és a gazdaság számára a vállalkozók, az egyéni vállalkozók és a társas vállalkozók is, hisz jelentős a gazdasági haszna, és jelentős, számunkra is fontos azért, mert nagyszámú vállalkozóról van szó. Államtitkár úr említette, hogy nem igazán tudni pontosan - hisz erre vonatkozóan statisztikák és nyilvántartások nincsenek -, hogy hány főt is érint. Becslések vannak és korábbi felmérések, melyek szerint az e körben foglalkoztatottak száma elérheti az 500 ezer főt is.
Sok tekintetben és sokszor mondták azt az elmúlt időszakban, hogy kényszervállalkozók. Igen, kényszervállalkozók, mint elmondtam, de önfoglalkoztatók, ugyanakkor társas vállalkozási formákat is választottak. Saját munkaerejüket próbálták hasznosítani, lakásukat, garázsukat, megtakarított pénzüket, s ezzel próbáltak vállalkozni; és próbálnak manapság is, hisz én úgy gondolom, hogy ami nagyon becsülhető ebben a nemzetben: a túlélés képessége, és úgy gondolom, a magyar ember megtesz mindent azért, hogy megéljen.
Nem mindenkinek sikerült és ma sem sikerül a vállalkozása. Ez adódhat abból, hogy a piaci viszonyok úgy szabályozódnak vagy úgy mozognak, hogy ez nem kedvez a vállalkozásának, nem mindegy, hogy hol lakik a vállalkozó, és emiatt is csődbe mehet vagy éppen fel kell számolni a vállalkozását. Nem biztos, hogy képzett, és lehet, hogy hibákat is követ el, de lehet, hogy önhibáján kívül megy tönkre a vállalkozása. Nagy veszély ez akkor, amikor gyakorlatilag mindent latba vet a vállalkozó, a munkavállaló azért, hogy a jövedelmét és a megélhetését biztosítsa.
Én úgy gondolom, hogy a munkanélküliek ellátásáról a törvény régóta gondoskodik, és ennek megvannak a szabályozott formái is. Viszont amiről most beszélünk, az önfoglalkoztatókról, ez hosszú ideje nem megoldott. Tisztelt képviselőtársaim, több mint tíz éve nem megoldott az önfoglalkoztatók munkanélkülivé válása esetén az ellátás.
Azt hiszem, azt mindenki tudja, hogy a munkanélküli-ellátás forrása elsősorban a Munkaerő-piaci Alap. Az alapot a munkavállalók és a munkáltatók befizetései táplálják, két forrásból táplálkozik. Működése ennek az igénybevételére szabályozott, és a jogosultság is szabályozott. A befizetések, mint mondtam, a munkaadói járulékokból és a munkavállalói járulékokból származnak. Működik ebben a rendszerben - és úgy gondolom, ez nem rossz - a szolidaritás elve, ugyanakkor a biztosítás elve is működik az eddig kialakult rendszerben. Hangsúlyozom, azokról van szó, akiknek munkaviszonyuk van, társadalombiztosítást és egyéb más járulékot fizetnek utána a munkaadók és maguk a munkavállalók is.
Azt mindenki elfogadta, hogy ez így működik, és azt is tudomásul vette eddig a társadalom, hogy csak az részesülhetett ebből az ellátásból, aki befizetett. De úgy gondolom, a szolidaritás elvének valahol a tekintetben is működnie kell, hogy akik nem fizettek be, azok is kaphassanak valamilyen ellátást. E gondoskodás vetette papírra az országgyűlési határozati javaslatot, hogy e rétegről is igyekezzünk gondoskodni mi itt, a törvényhozásban.
Az az állításom teljesen nem igaz, hogy nem vehettek igénybe semminemű támogatást a korábban nem befizető munkanélküliek, hisz szó volt arról, államtitkár úr is említette, hogy a munkaügyi központokban jelentkezve a munkanélkülivé váltak különböző képzésekben részt vehettek, és a foglalkoztatásukhoz a munkáltatóik támogatásokat igénybe vehettek ebből a Munkaerő-piaci Alapból, de konkrétan munkanélküli-segélyt nem.
Nos, fölvetődik a kérdés: mi legyen azokkal, akik nem befizetők, és nem fizettek be a biztosítási alapba? Ezek ellátatlanok, mint mondtam. Két megoldás kínálkozik: az önkéntes vagy a kötelező biztosítás. A kötelező biztosítással kapcsolatban a megkérdezettek, így tehát az érdek-képviseleti szervek is amellett kardoskodtak, hogy ne legyen kötelező. Úgy gondolom, hogy a teher sem szabad, hogy tovább nehezítse ezeknek az embereknek az életkörülményeit, de lehetőséget kell biztosítanunk az önkéntes biztosítási rendszerek kialakítására. Gyakorlatilag ez is nyitott kapukat döngető elképzelés, hisz van jelenleg; ezzel az a gond elsősorban, hogy költséges, és nem igazán barátkoztak meg ezzel az elmúlt 10-11 év alatt a vállalkozók.
Ez a biztosítási forma - tehát az önkéntes - arra az esetre szólna, ha a vállalkozó munkanélkülivé válik. Kik ezek a vállalkozók? Mint szó volt már róla: egyéni, társas és más típusú önfoglalkoztatók.
Arra a kérdésre is választ kell adnunk, hogy milyen, jelenleg is érvényben lévő jogi feltételek vannak arra vonatkozólag, hogy ezek a vállalkozók az önkéntesség alapján biztosításban részesülhessenek. A biztosítópénztárakról szóló '95. évi XCIV. törvény, valamint a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárról szóló '97. évi LXXXII. törvény. Megkérdezve a vállalkozókat, drágának tartják ezeket a formációkat, és azt hiszem, a feladatunk a tekintetben van, hogy az önkéntes biztosítás költségeit csökkentsük, és az állami szerepvállalást e tekintetben előtérbe helyezzük.
Nos, mint mondtam, nem alakult ki eddig a formája, és az önkéntesség lehetőségével nem éltek a vállalkozók, pedig a jogi keretek adottak. Én úgy gondolom, hogy meghallgatva az érdekképviseletek véleményét is, velük párbeszédet folytatva, ragaszkodnak ők is az önkéntesség elvéhez, ugyanakkor a kérdés megoldását szorgalmazzák, és az állami szerepvállalás bekanalizálását.
(16.20)
Úgy gondoljuk, hogy a vállalkozók és e kör terheinek nem szabad nőnie, meg kell maradnia az önkéntesség elvének; és az állami szerepvállalásnak e tekintetben lehetőséget kell adnia, hogy ezek a munkanélkülivé váló önfoglalkoztatók ellátásban részesülhessenek arra az esetre, ha munkanélkülivé válnak.
Farkas Imre képviselő úr azt mondta, hogy ez valami teszetoszaság, amit itt most a kormány előterjesztett. Úgy gondolom, hogy ellentétben önnel, meg kell köszönnöm a reális tájékoztatást. Ennek minden feltételét, lehetőségét elénk tárta a kormány, hogy e kérdéssel behatóbban foglalkozhassunk, és megismerhessük a problémát, ha valaki netalántán ezt nem tette volna eddig. A tekintetben, hogy ez valami "majd ráérünk még"-kérdés, úgy gondolom, vád nem érhet, mert a lehetőség, a jogi keretek meg voltak adva, viszont a vállalkozói réteg nem kívánt vele élni. Viszont az nagyon fontos, hogy korábban sem, a korábbi kormányok sem tudták ezt a kérdést megoldani. Remélhetőleg az állami szerepvállalás lesz az a kulcs ebben a kérdésben, amely ezt a kérdést a holtpontjáról elmozdítja.
Hangsúlyozom még egyszer: a polgári kormánynak az a szándéka, hogy az egyéni vállalkozók és a társas vállalkozásokban lévő önfoglalkoztatók terhei ne nőjenek, ezért ragaszkodunk mi magunk az önkéntesség elvéhez, és szeretnénk mihamarabb az állami szerepvállalást előtérbe helyezni e tekintetben, és biztonságban tudni azokat a vállalkozókat is, akik munkanélküliség esetén eddig ellátatlanok voltak. Szeretnénk, ha ezt a dolgot mihamarabb megvalósíthatnánk.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Államtitkár Úr! A magam részéről és a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselői részéről a munkanélküli-ellátások körének felülvizsgálatáról szóló jelentés elfogadását támogatom, és ezt kérem önöktől.
Köszönöm szépen, hogy szólhattam. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
