GLATTFELDER BÉLA
GLATTFELDER BÉLA
GLATTFELDER BÉLA gazdasági minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az Országgyűlés a múlt évben egy határozatában arra kérte fel a kormányt, hogy vizsgálja meg, lehet-e, és ha igen, akkor milyen feltételekkel, munkanélküli-ellátásban részesíteni azokat a vállalkozókat, akik felhagynak a vállalkozásukkal. Ezt a munkát elvégeztük, és az elkészült vizsgálatot az Országgyűlésnek benyújtottuk. A vizsgálatnak mindenekelőtt arra kellett választ adnia, hogy kikre terjed ki ez a kérdés, kikről is szól.
A rendszerváltás után Magyarországon a munka világában jelentős átalakulás ment végbe, hiszen a hagyományos munkavállalói kör mellett kialakult egy olyan réteg, amely a maga, illetve családja tőkéjét, munkáját hasznosítja megélhetés céljából. Általában őket önfoglalkoztatónak nevezzük. Ennek a rétegnek a magját az egyéni vállalkozók, a volt kisiparosok, magánkereskedők alkotják. Az egyéni vállalkozások mellett jelentős azonban azoknak a társas vállalkozásoknak, főleg a betéti társaságoknak, kft.-knek a száma is, melyek eredményes működésükhöz saját tagjaik személyes közreműködését is igénybe veszik.
Ha megvizsgáljuk, hogy az Európai Unióban kiket tekintenek önfoglalkoztatónak, akkor azt látjuk, hogy nem tisztázott az Európai Unióban és általában a nemzetközi szakirodalomban sem, hogy kik az önfoglalkoztatók. Az Európai Unió joga, a közösségi jog is többször használja az önfoglalkoztató fogalmát, de erre nem ad pontos definíciót. Most a minisztériumban éppen azon dolgozunk, hogy az európai uniós joganyag figyelembevételével próbáljunk erre a fogalomra egy pontos definíciót adni.
Ha megnézzük a magyar szabályozást és a magyar gyakorlatot, akkor azt látjuk, hogy Magyarországon is hasonló bizonytalanság van, hiszen például a KSH, az APEH, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár vagy a népszámlálás az önfoglalkoztatók különböző csoportjait sorolja fel, és más-más személyeket tart ebbe tartozónak. Ha ezeknek a számát vizsgáljuk, akkor ez a bizonytalanság itt is megjelenik; egy 1996. évi felmérés szerint közel félmilliót tett ki a számuk, azonban az azóta eltelt időszakban örömteli módon jelentősen emelkedett az önfoglalkoztató vállalkozók száma. Most a KSH szerint a 2000. év végén 840 ezer egyéni és társas vállalkozást számoltak meg, a főfoglalkozású egyéni vállalkozók száma 279 ezer volt. 2001 június végén 888 ezer működő vállalkozás szerepelt a KSH nyilvántartásában, a társas és az egyéni vállalkozások száma is egyaránt növekedett, ami arra utal, hogy nő Magyarországon a vállalkozási kedv.
Éppen a hét elején az egyik képviselőtársunk keverte össze a foglalkoztatottak, illetve az alkalmazásban állók számát, hiszen a foglalkoztatottak körébe beleértendő valamennyi alkalmazásban álló is, viszont az alkalmazásban állóknak a fogalma a foglalkoztatottak számánál némiképpen szűkebb, éppen azért, mert pont az önfoglalkoztatók az alkalmazásban állók számában nem szerepelnek. Így tehát amikor arról beszélünk, hogy 200 ezer új munkahely jött létre, akkor arra utalunk, hogy az alkalmazásban állók és az önfoglalkoztatók száma együttesen növekedett 200 ezret meghaladó mértékben, és ez az adat nem hasonlítható össze az alkalmazásban állók számának a növekedésével.
Ha a vállalkozók és más önfoglalkoztatók szociális biztonságát vizsgáljuk, akkor megállapíthatjuk, hogy a nyugdíj- és egészségügyi ellátásukat a társadalombiztosítási szabályok rendezik. A vonatkozó társadalombiztosítási rendelkezések kevés kivétellel valamennyi atipikus foglalkoztatási lehetőséget érintik. Meghatározzák azt a havonként elérendő legkisebb jövedelemszintet, amely alapján a biztosítás, a járulékfizetési kötelezettség és ellátás az egyénre kiterjed.
(16.00)
A vállalkozásukkal felhagyók számára a szociális törvény rendelkezései szerint átmeneti szociális segély nyújtható.
Tisztelt Ház! Az önfoglalkoztatók munkanélküli-biztosításával kapcsolatban a Európai Unió tagállamaiban eltérő gyakorlat alakult ki, magyarán az Uniót alkotó tagállamokban nincs egységes modell ennek a kérdésnek a kezelésére. A tagállamoknak közel a felében és főként a nagyobb, jelentősebb tagállamokban - például Németországban, Franciaországban, Nagy-Britanniában, Spanyolországban, Görögországban - nem biztosítanak kifejezett védelmet az önálló vállalkozók részére munkanélkülivé válásuk esetére. Ezek a tagállamok a tevékenységüket nem önként beszüntetett vállalkozókat a szociális segélyezés hatáskörébe tartozónak tekintik. Vannak tagállamok - például Írország, Belgium és Hollandia -, ahol ilyen védelem csak egyes speciális vállalkozói csoportokra terjed ki, ezeknek is főként kulturális, hagyományos okai vannak; például a halászok vagy zenészek tartoznak ilyen kedvezményezett körbe. És vannak olyan tagállamok - ezek főleg az északi tagállamok -, ahol működtetnek olyan rendszert, amelyben a munkanélküli-alapból az állásukat elvesztő önfoglalkoztatókat is finanszírozzák.
Nálunk a vállalkozásukkal felhagyók szociális segélyt kaphatnak az önkormányzattól. A rendszeres szociális segélyezés feltétele a rászorultság mellett az önkormányzattal, illetve a munkaügyi központtal történő együttműködési kötelezettség. Az önkormányzatnak a segély megállapítását megelőzően minden esetben vizsgálnia kell a foglalkoztathatóság lehetőségét is, magyarán, ha valakinek munka adható, akkor nem kap segélyt. Ki szeretném azonban emelni azt a fontos körülményt, hogy bár a vállalkozók és más önfoglalkoztatók munkaadói és munkavállalói járulékot nem fizetnek, a járulékfizetésekből képződő Munkaerő-piaci Alapból finanszírozott, úgynevezett aktív foglalkoztatáspolitikai támogatásokban ők is részesülhetnek, vagyis a munkanélküli vállalkozó kaphat képzési támogatást, igénybe veheti a munkaerő-piaci szolgáltatásokat, továbbá a munkaügyi központ támogatott foglalkoztatás útján is segítheti a munkához jutását.
Tisztelt Országgyűlés! A munkanélküli-ellátás folyósításával kapcsolatban megvizsgáltuk, hogy a kötelező vagy az önkéntes járulékfizetés szolgálná-e legjobban a vállalkozók munkanélküliség elleni védelmét. A felmerült elképzeléseket folyamatosan megvitattuk az érintettek érdek-képviseleti szerveivel, illetve a különböző kamarákkal is. A foglalkoztatási törvény által szabályozott munkanélküli-biztosítási rendszer közös jellemzője a munkaadó és a munkavállaló kötelező járulékfizetése. A munkaadónak a munkavállaló részére a munkaviszony alapján kifizetett bruttó munkabér, valamint a munkavállalónak biztosított, a törvényben meghatározott egyéb juttatások után - például természetbeni juttatások, cégautó és a többi - 3 százalék munkaadói járulékot kell fizetnie. A munkavállalói járulékfizetés alapja a munkabér és a befizetendő járulék, ennek a járulékalapnak a 1,5 százaléka.
Az egyéni és társas vállalkozók munkanélküli-biztosítási rendszerének kialakítása a kötelező járulékfizetési rendszer keretében megítélésünk szerint nem lenne célszerű, hiszen ez a vállalkozások számára további tulajdonképpeni adófizetési kötelezettséget jelentene, egyfajta adóemelést, egy új adó bevezetését, és ez ellentétes lenne a kormány adócsökkentési, illetve vállalkozástámogatási politikájával.
Az Európai Unió tagállamaiban működnek olyan biztosítási rendszerek, amelyek nem a kötelező járulékfizetés elve alapján léteznek, hanem egyfajta önkéntes befizetési alapon. Megvizsgáltuk az önkéntes biztosítási rendszer bevezetésének lehetőségét is. Az önsegélyező munkanélküli-pénztárak létrehozásának törvényi kereteit megadja az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról szóló 1993. évi törvényünk, és ez lehetővé teszi, hogy az önsegélyező munkanélküli a pénztárba befizessen, és munkanélkülivé válása esetén onnan járulékot kapjon. A különböző érdek-képviseleti szervekkel, kamarákkal való tárgyalás alapján úgy látjuk, az ő véleményüket is figyelembe véve, hogy a jövőben arra lenne lehetőség, hogy ilyen önsegélyező munkanélküli-pénztárak létrehozásának a kereteit teremtsük meg, ezeknek a létrejöttét mozdítsuk elő. A Pénzügyminisztériumban jelenleg is folyamatban van a pénztártörvények felülvizsgálata, ennek során van lehetőség arra, hogy az önkéntes szerveződésen alapuló munkanélküli-pénztárak megalakulását célszerűbben támogató feltételeket alakítsunk ki. Természetesen az ilyen pénztárak létrejötte, működése jelentős kockázatokat jelent a tagok számára is, ezért meg szeretnénk vizsgálni, hogy lehetséges-e, és ha igen, akkor milyen formában az önkéntes biztosítópénztárak ilyen formáiban való állami részvétel, és ez meddig terjedhet.
Tisztelt Országgyűlés! Kérem, hogy a benyújtott jelentést és a hozzá kapcsolódó határozati javaslatot elfogadni szíveskedjenek annak érdekében, hogy az előbb felvázolt, az érdekképviseletekkel és a kamarákkal egyeztetett vélemény megvalósítása érdekében a megkezdett munkát folytathassuk. Ha önök ezt a határozatot meghozzák, akkor reményeink szerint a közeljövőben lesz lehetőségünk arra, hogy a fent vázoltaknak megfelelően az önkéntes biztosítási rendszer bevezetése érdekében javaslatokat terjesszünk önök elé.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
