ROZGONYI ERNŐ
ROZGONYI ERNŐ
ROZGONYI ERNŐ (MIÉP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Államtitkár Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Képviselőtársaim! Az Országgyűlés tavaly májusban kérte fel a kormányt, hogy vizsgálja meg, a munkanélküli-ellátásban részt vevők körébe milyen módon és feltételekkel vonhatók be az egyéni és társas vállalkozók, illetőleg az önfoglalkoztatók.
Az anyag elkészült, kicsit hosszadalmasan készült el, de azt kell mondanom, hogy valóban egy korrekt, majdnem minden részletre kiterjedő, igen alapos anyagot kaptunk. Ez az anyag ráadásul nemcsak az elbeszélés szintjén tárgyalja a dolgokat, hanem valóban adatokkal, adatszerűen és számításokkal is alátámasztja a mondanivalóját. Ezért ezt az anyagot, ezt a jelentést a Magyar Igazság és Élet Pártja is igen korrektnek és igen jónak tartja.
(16.30)
Megítélésünk szerint jól tükrözi a valódi hazai helyzetet, annak a sajátosságát is. Úgy véljük, hogy az esetlegesen szóba jöhető megoldások körét is megfelelő alapossággal és mélységgel mutatja be. Azt kell mondanom, hogy tulajdonképpen el tudjuk fogadni a határozattervezetben is megfogalmazott célokat, nevezetesen azt, amit a vizsgálat eredményének tekint az előterjesztő, hogy az önfoglalkoztatók munkanélküliség elleni védelmének a biztosítására, úgy tűnik - és elvileg úgy tűnik -, az önkéntes munkanélküli-biztosítási rendszer valóban jelenthet egyfajta megoldást.
Persze azt kell mondanom, hogy másképp is gondolkozhatna az ember, ha nem a magyar valóságból indulna ki. Hiszen ismerjük a skandináv példákat, tudjuk, hogy Svédországban nem ilyen problémákkal kell megküzdeni. Ott inkább azzal kell megküzdeni, hogy az óriási és bámulatra méltó szociális háttér, ami megvolt, érdekes módon zsugorodni kezd, mióta beléptek az Európai Unióba és mióta komolyan veszik a libertariánus gazdaságelméletet. De ezt csak úgy mellesleg jegyzem meg.
Azt is mindenképpen el kell mondanunk, hogy a javasolt megoldással szemben - miközben elfogadjuk - igen komoly fenntartásaink is vannak. Közismert, hogy az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakkal mennyi gond volt és van. Azt kell mondanom saját tapasztalataim alapján - hiszen én is vizsgálódtam ilyen körökben -, hogy elképesztő dolgokkal lehetett és lehet találkozni egy-egy vizsgálat során. A legelemibb nyilvántartási szabályokat nem tartják be, ez minden vizsgálatnál rendszeresen visszatérő jelenségként kerül megfogalmazásra, és tulajdonképpen érthetetlen az a puhaság, amivel a pénzügyi kormányzat ezeket a kérdéseket kezeli. Itt mindenképpen fel kell hívni a figyelmet arra, hogy sokkal szigorúbb, feszesebb módon kell szabályozni ezeknek a pénztáraknak a működését, ezeknek az ellenőrzését sokkal alaposabban kell elvégezni és - ami nálunk Magyarországon nagy divat, mármint hogy elmarad - szankciókat kell alkalmazni, és idejében be kell avatkozni a rosszul működő pénztárak tevékenységébe.
Nem tudom megállni, hogy a jelentés adatai kapcsán - s most elsősorban az adatokra gondolok - ne tegyek néhány megjegyzést, ne mondjak el néhány gondolatot. Ígérem, nem leszek hosszú.
Az egyik: a munkanélküliek köre, úgy összességében. Tudom, hiszen többször elővezettem már ez a problémát, hogy az a válasz, kérem, igen, ilyen módon tartja statisztikailag a munkanélküliek körét egész Európa, nekünk ehhez kell alkalmazkodni, és ennek alapján így és így néz ki a helyzet. Mégis azt kell mondanom, ez bizonyos fokú önbecsapás, és tulajdonképpen nem volna szabad, hogy zavarjon bennünket, Európában hogy mérik vagy hogy nem mérik.
Mérjük mi is úgy, de azért önmagunkat ne csapjuk be, a problémákkal csak úgy tudunk szembenézni, ha megfelelően ismerjük azokat, ezért próbáljuk már meg egyszer felmérni, hogy valójában milyen méretű, milyen szélességű, milyen a vertikális és horizontális eloszlása a valódi munkanélküliségnek, ami lényegesen magasabb arányt vagy számot képvisel, mint amennyit a jelenlegi statisztikai adatfeldolgozásaink mutatnak - higgyék el, hasznos dolog volna.
A másik problémám pedig az, hogy a 45-50 évesek speciális módon kiszolgáltatottjai annak a helyzetnek, amiben mindnyájan kénytelenek vagyunk élni. Köztudott, ha egy 40-45, de különösen már 50 felé járó ember elveszti a munkahelyét, szinte képtelen elhelyezkedni, s hadd tegyen hozzá, minél inkább van valamilyen diplomája vagy képesítése, érdekes módon annál kevésbé tud elhelyezkedni. Kell erről beszélni, mert ezek hihetetlenül kiszolgáltatott emberek, nyugdíjba nem mehetnek, ki tudja, mit fognak kapni, ha elérik azt a kort, mert munkanélküliek. Ezek az emberek teljes összeomlást élnek át huzamos időn keresztül. Aki ilyet egyszer az életben már közelről látott, annak rá kell döbbennie arra, hihetetlen, hogy ezzel a réteggel mi történik ebben az országban. Muszáj, kell valamit tenni ezekért az emberekért! Tehát kell erről beszélni, mert nem egyedi, elszigetelt jelenségekről van szó, hiszen egy igen széles réteget érint.
Elnézést kérek, hogy olyasmiről beszéltem, ami nem ennek az anyagnak a témája, de ennek az anyagnak a kapcsán jutott az eszembe. Azt kell mondanom, hogy a Magyar Igazság és Élet Pártja elfogadásra javasolja a jelentést, és a pénztárakról szóló eszmefuttatás figyelembevétele mellett a határozati javaslat elfogadását is támogatja.
Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP soraiban.)
