DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A szociális törvény általános vitájának vége felé hadd kezdjem egy, a szakmában már közhelynek számító megállapítással, hogy a jogalkotás során meg minden más, a szociális ellátást érintő döntés során illik figyelemmel lenni az egészségügy és a szociális terület kapcsolódásaira. Ma már mindkét ágazat képviselői vallják ezt a közelítést, ugyanakkor elszomorítónak tartom, hogy a tárgyalt törvényjavaslat mennyire mellőzte ezt a szempontot. Felszólalásomban elsősorban a két terület kapcsolódásaira szeretnék most kitérni, illetve arra, hogy ezt a fajta ágazatcentrikusságot meg kellene próbálnunk meghaladni, hiszen jóléti rendszerekről összefüggéseiben kell gondolkodni még akkor is, ha a két szektor minisztériumi irányítása sajnálatos módon kettévált ebben a ciklusban.
Tisztelt Képviselőtársaim! Már esett arról szó, hogy az ápolási díj szabályainak jelentős mértékű módosítását szorgalmazza a javaslat. Figyelmen kívül hagyja azonban azt a tényt, hogy fokozatosan idősödő társadalommal kell együtt élnünk, és az idősek egyre nagyobb számban igénylik betegségük esetén, hogy közvetlen hozzátartozóik gondoskodjanak róluk, és ne kórházi nagyüzemben ápolják őket. Ugyanakkor a modernizációra egyelőre diszkréten várakozó egészségügy érdeke is azt kívánja, hogy ne az intézményben történjék az ápolás, ha azt a hozzátartozók is tudják biztosítani. Ezért is rendkívül humánus az ápolási díj konstrukciója, és egyben jóval olcsóbb, mint az intézményi ellátás, hiszen gondoljunk csak bele, hogy egyhavi ápolási díjért hány napig képes ápolást biztosítani az egészségügy vagy az erre szakosodó privatizált intézmény!
A fogyatékkal élő embertársaink irányába tesz ugyan szerény lépéseket a törvényjavaslat, de az idősek ápolása tekintetében csak súlyosbítani tudja a feltételeket. Az a tény, hogy csak a három hónapnál hosszabb betegség minősül tartós betegségnek a törvényjavaslat szerint, súlyos aggályokat vet fel. Ha már mindenáron definiálni kívánjuk a tartós betegségek fogalmát, akkor úgy annak időtartamát legfeljebb harminc napban lenne indokolt megállapítani. Egyébként pedig majd azzal kell szembesülnünk, hogy az igazolásokat kiállító orvosok képtelenek lesznek vagy nem mernek ilyen prognózisokat felállítani.
Nem szűkíteni, hanem bővíteni kellene az ápolási díj feltételeit az idős emberek ápolása tekintetében, és a minimális díj mértékét, ami jelenleg 60 százaléka a nyugdíjminimumnak, indokolt legalább 80 százalékra felemelni. Ezzel kapcsolatban teszünk módosító indítványokat.
(12.30)
Elhangzott már az is, hogy a kormány még saját hibájából sem hajlandó tanulni, hiszen több jogszabály - fogyatékossági ellátás, mozgáskorlátozottak lakástámogatása - alakításakor próbálta a szakma által joggal bírált "súlyos fogyatékos" fogalmat sulykolni, amiről éppen az előbb Vojnik Mária képviselőtársam olyan meggyőzően és szenvedéllyel szólt, elfeledve, hogy eddig minden esetben vihart aratott ezekkel a kísérletekkel. Azt jósolhatom, hogy ez most is így lesz, ha az ápolási díj feltételeit ebben az értelemben módosítják, mert már most látható, hogy a törvényjavaslat szerinti definíció lényegesen szűkíteni fogja a jogosultak körét. Különben ezzel számol maga a tervezet is, mert az elrendelni szándékozott felülvizsgálat eredményeként maga is kalkulál az ellátásból kiesőkkel.
Teljesen elhibázottnak értékelem ezt a megközelítést, és minősítem is - bármennyire nem is tetszik ez esetleg kormánypárti oldalon - szociális érzéketlenségnek ezt a szándékot, amely a már ellátásban részesülők felülvizsgálatára irányul, illetőleg amely a folyamatban lévő ügyekre is az új feltételeket rendeli alkalmazni.
Azt gondolom, hogy az ápolási díj igénybevételi lehetőségeit bővíteni kell - egy társadalmilag fontos és hasznos tevékenységről van szó -, és sokkal inkább abba az irányba célszerű elmozdulni, hogy az ápolási díj igénybevétele akár még nyugdíjalapot képező munkaviszonynak is számítson. Mi, szocialisták gondolkodunk erről, és itt is elmondhatom, hogy kormányzati pozícióban meg is fogjuk tenni ezeket az intézkedéseket.
Tisztelt Ház! A súlyos fogyatékos személyek, illetőleg a mozgáskorlátozottak kapcsán szólnom kell azokról az áldatlan körülményekről is, amely a Szociális és Családügyi Minisztérium fenntartásában működő Mozgássérültek Állami Intézete Hermina úti részlegében, illetve annak megszüntetése kapcsán kialakultak. Sajnálatosnak ítélem, hogy a tárca nem tudott olyan megoldást kimunkálni, amely minden érintett számára elfogadható lett volna. Nem nyugtatott meg a tárca vezetőinek tájékoztatása sem, mert maguk is beszámoltak arról, hogy a megszüntetett részlegből áthelyezett ellátottak nem a legideálisabb feltételek közé kerültek. A magam részéről aggályosnak tartom az ezzel összefüggő tárcaintézkedéseket, ezért magam is kezdeményeztem az állampolgári jogok országgyűlési biztosánál annak vizsgálatát, hogy vajon az új elhelyezés nem eredményez-e alkotmányos visszásságot, nem csorbulnak-e az érintettek törvényben biztosított jogai.
A tárca bizonytalanságai abban is tetten érhetők, hogy a tárgyalt törvényjavaslatban szabadulni kívánnak azoktól a minisztériumi kötelezettségektől, amelyek az említett intézmény fenntartását is eredményezik. Homályos elképzeléseket hallottunk a jövőbeni működésről a szakbizottság ülésén, hogy talán esetleg közhasznú társasági forma, de az is lehet, hogy más lesz a megoldás. Azt gondolom, hogy így nem lehet és nem szabad emberek sorsáról, különösen fogyatékos emberek sorsáról dönteni, s mint cseppben a tenger, miként is tudna a tárca egy egész ágazatot rendbe rakni, ha saját intézményével sem tud mit kezdeni.
A törvényjavaslat érintetlenül hagyja a rászorultak számára nélkülözhetetlen támogatást biztosító közgyógyellátási rendszert, noha nyilvánvaló, hogy ennek reformja sem halogatható. Nem tudni, hogy a feladat nagysága vagy a politikai érzéketlenség tántorította el a kormányzatot a többször beharangozott reformtól, miközben nincsenek kétségeink, hogy a közgyógyellátásban részesülőket a közgyógyellátási listát meghatározó miniszteri rendelettel is meg lehet rövidíteni. De valószínű az is, hogy a két tárca, jelesül az egészségügyi és a szociális tárca együttműködési zavarai is okozták a felülvizsgálat elmaradását.
Mindezek mellett a javaslat a kisjövedelmű és szociális intézményben elhelyezett nyugdíjasok gyógyszerellátásával kapcsolatos súlyos elmozdulást tartalmaz, mint arról már megemlékezett Szabó Sándorné képviselőtársam. Érthetetlen és a törvényjavaslat indokolása is megválaszolatlanul hagyja, hogy miért kívánja az egyéni betegségekhez igazodó gyógyszerellátás költségeit magukra az ellátottakra hárítani. Nem kevesebbet javasol az előterjesztő, mint hogy "a személyi térítési díjon felül a speciális egyéni gyógyszerszükséglet fedezésére - akár költőpénz terhére is - további hozzájárulás írható elő az ellátott részére". Tehát míg az egészségügyi tárca hathatós közreműködésével erőteljesen emelkednek a lakosság gyógyszerterhei, addig a szociális tárca ezt az emelkedést habozás nélkül áthárítja a kisjövedelmű nyugdíjasokra.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez ismét ékes bizonyítéka annak, hogyan kell értelmezni a tárca szociális érzékenységét. Beláthatatlan következményei lehetnek ennek a módosításnak, és még csak prognosztizálni sem lehet, mi történik abban az esetben, ha a speciális egyéni gyógyszerszükséglet fedezésére olyan mértékű hozzájárulást ír elő az intézmény, hogy az ellátottnak egy fillérje sem marad. Megdőlni látszik a szociális törvénynek az a humánus törekvése, hogy a jövedelemmel egyáltalán nem rendelkezők számára is biztosít költőpénzt legszemélyesebb szükségleteik kielégítése érdekében. Most arra teremt lehetőséget a tervezet, hogy mindezt gyógyszerköltség címén az érintettektől megvonják. Nem tudom, számolt-e az előterjesztő azzal a jogi következménnyel, hogy ez az új rendelkezés szerződések, határozatok ezreinek felülvizsgálatához fog vezetni, hiszen ezek az eddigi törvényi rendelkezésekhez igazodóan ilyen jogcímen hozzájárulást nem igényelhettek. Az előterjesztő által javasolt módosítás ezért rendkívül alkalmas arra, hogy a szociális intézményben élők között súlyos feszültségeket keltsen.
Tisztelt Képviselőtársaim! Előttem szóló ellenzéki társaimhoz hasonlóan én is rendkívül sajnálatosnak tartom, hogy a kormányzat a szociális ellátás kérdéseiben, a szociális törvény végrehajtásához csak retorikában tud többlettámogatást biztosítani, a valóságban pedig ez emberek ezreit szoríthatja ki az ellátásokból, illetve emberek ezreinek az életét keserítheti meg, mint erre példákon át utaltam. Rendkívül sajnálatos, hogy a nagy osztogatási hullámban, a termálturizmus és a labdarúgás mellett, a szociálpolitikának egyelőre nem osztottak lapot. 2002-ben nem emelkednek az önkormányzati szociális normatívák, a már korábban jóváhagyott aprópénz jut a szociális ellátások fejlesztésére. A törvénytervezet valóságos anyagi megalapozása így a vágyak és álmok, sőt az ígérgetések birodalmába került.
Anouilh Becket-drámájában mondja a bíboros: "Tudvalevő, hogy a szándékok teljes bizonytalanságából bámulatos manőverezési szabadság születik." Mintha most efféle dráma szereplői lennénk, kormány és ellenzék, és mintha a darab tárgya a szociálisan rászorultak sorsa lenne. A kormány bámulatosan manőverezik, sőt zsonglőrködik, főleg a forrásokkal, no meg az időpontokkal - de vajon helyes-e ebből a szándékok bizonytalanságára következtetni? A választ önökre bízom.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)
