DR. HENDE CSABA
DR. HENDE CSABA
DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Szeretnék a napirenden szereplő kérdéshez nagyon röviden elmondani egy-két gondolatot. A szándékkal tökéletes mértékben egyetértünk, ebben soha nem is volt vita.
Az ügynek hosszú előtörténete van. Szeretnék utalni arra, hogy 1999-ben a Mazsihisz kezdeményezésére az Igazságügyi Minisztérium egyszer már igen részletesen megvizsgálta, és mondhatni tudományos igényességgel feldolgozta a kérdést. Nemcsak saját erejéből, hanem véleményezésre megküldtük a Mazsihisz javaslatát az ELTE, a JATE, a Pécsi Egyetem, a Rendőrtiszti Főiskola, a Jogtudományi Intézet, az állampolgári jogok biztosa, az adatvédelmi biztos, a kisebbségi biztos, a Magyar Jogász Egylet, a Magyar Kriminológiai Társaság, a Legfelsőbb Bíróság, a Legfőbb Ügyészség és a Magyar Ügyvédi Kamara részére is, és mindezek a szervek a dolog jelentőségéhez mért, igen elmélyült szakvéleményeket adtak.
Ezeknek az álláspontoknak a rövid lényegét szabadjon ismertetnem. Az alkotmány 61. §-ának (1) bekezdése deklarálja a szabad véleménynyilvánításhoz való jogot, melynek értelmezését a 30/1992. számú alkotmánybírósági határozat fejtette ki. Ennek megfelelően a véleménynyilvánítási szabadság a büntetőjog egész rendszerére vonatkozó alkotmányos követelmények érvényesülése mellett a szükségesség és az arányosság megtartásával korlátozható. Ebből következően az Alkotmánybíróság nem találta alaptörvénybe ütközőnek a Btk. 269. §-ának a gyűlöletre uszítást tartalmazó rendelkezését, mely olyan mértékű társadalomra való veszélyességet hordoz (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), amellyel szemben a véleménynyilvánítás alkotmányos joga a büntetőjog eszközeivel is korlátozható.
