DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN
DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN
DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Természetesen most is budapestiekről fogok beszélni. Ma azt teszem hozzá: a szó nem hangzik el hiába. Az itt felvetett kérdések ugyanis a sajtóból újra és újra visszaköszönnek, jelezve azt, hogy valóban alapvető problémákról beszélünk.
De van még egy megjegyeznivalóm is. Nevezetesen az, hogy eredeti szándékom szerint az egésznapos fárasztó munka után a témákat röpke, könnyed kis esszékben kívántam felvetni. Ez a műfaj persze nem zárja ki, sőt kívánja is az alapos tájékozódást, a dokumentálható, tényszerű alaphelyzet feltárását. Az előzetes tájékoztatás során pedig újra és újra nyilvánvalóvá lesz, hogy minden kérdés, szó, kategória mögött hatalmas anyag, széles összefüggési rendszer, mély, legtöbbször szociológiai, történelmi gyökerekből táplálkozó, nem röpke esszébe, de monográfiába illő ténytömeg áll. Ezt tudni és hangsúlyozni kell, mert egy napirend utáni időkeret közé szorított felszólalásban csak vázlatos jelzésekre van módom.
A konkrétumokra térve: legutóbb a budapesti polgárok és a fővárosi környezet összefüggésének felelősségéről beszéltem. Itt lényegében egyfelől a gazdasági érdekeket szolgáló látványtorzításról, a műemlékeket, szobrokat körülbástyázó bódék és gagyi előadók vagy eladók tömegéről volt szó, melyen az önkormányzat eleddig, bár erőfeszítései voltak, mégsem tudott erőt venni. Ugyancsak esztétikai kategóriaként jelent meg a lom, a szemét, a virágok, a fák, az utcai bútorzat rongálása. A probléma súlyát jelzi, hogy a Fővárosi Önkormányzat ellenzékének fideszes frakcióvezetője szemételtakarításra hívta fel a lakókat. A kerületi önkormányzatokban is tapasztalható az erre való törekvés. Ne csak otthon bántsa a szemünket a szemét - olvasható az egyik önkormányzati újságban. A másik önkormányzat éjjel-nappal hívható zöld számot hívott életre, melyen a lakosság a környezetszennyező hulladéklerakásokról, egyéb károkról értesítheti az önkormányzatot. És tudnunk kell arról is, hogy civil szervezetek vállalnak önkéntes takarításokat.
Az évek során a környezetvédelmi bírságok összege is nőtt, ami a felügyelet aktivitására utal. Itt jegyzem meg, hogy a közterület-felügyeletről szóló törvény vitájában az ellenzék rémületes képeket festett a törvénnyel jóváhagyott terror, kényszerítés, brutalitás megjelenéséről. Az azóta eltelt idő bizonyította, hogy törvénytelenül viselkedő közterület-felügyelők börtönbüntetést is kaptak, munkájuk lényege pedig nem a kényszerítés, hanem a környezetre vonatkozó jogvédelem. A polgárok kívánják jelenlétüket, szeretnék, ha többen lennének és szigorúbb fellépéssel élnének a károkozókkal szemben. A környezetvédelmi felügyelő jelenléte tehát nem félelmet, hanem biztonságérzetet kelt. Ha valami kívánható velük kapcsolatosan, az az, hogy munkájukat minél hatékonyabban és eredményesebben végezhessék.
A lom, a szemét, a rongálás azonban nemegyszer nem csak látvány, csak esztétikai kategória. A teljesebb helyzetkép arra kényszerít, hogy ne csak a közérzetet, hanem már az egészséget károsító környezetszennyezésről is nagy hangsúllyal szóljunk. Már csak azért is, mert ezt a fajta szennyezettséget a polgár elszenvedi, gyakorta a szó szoros értelmében, de ellene csak felsőbb szintről tehetnek valamit.
(23.00)
Mire gondolunk? Valóban csak vázlatosan: a zajszennyezésre, mely elsősorban nem a hallást, hanem az idegrendszert károsítja, s akár a házban működő műhely, akár közvetlenül az ablak alatt futó autók okozzák ezt a zajt, ellene alig tehet a polgár. A zajszennyezés a városi lét egyik kínzó momentuma.
De még ennél is súlyosabb a vegyi környezetszennyezés. Újsághírben olvastam: egyre jobban szeretjük az ásványvizet. Vajon miért? Mert haza kell cipelni? Mert drágább, mint a víz? Vagy mert az otthoni víz színe, íze nem kívánatos, hatásáról pedig mit sem tudunk?
A vegyi környezetszennyezés legkevésbé elhárítható és kikerülhető változata a levegő szennyezettsége. A magyar nyelv megkülönbözteti a jó levegőt, az illatot, a szagot, a bűzt.
A két utóbbi észlelése minden különösebb vizsgálódás nélkül is veszélyt jelez. Ezt a vészjelzést a természet találta ki, az ember csak megnevezte. Így hát hiába vannak megnyugtató adatok a levegőszennyezettség mértékéről, Budapesten rossz levegő érzékelhető. S ennek az érzékelésnek az igazságát gyerekek és felnőttek allergiás megbetegedéseinek tömege tényszerűen igazolja.
A bűzt árasztó szemétlerakók ismételt és drága vegyvizsgálata sem nevezhető feleslegesnek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) - azonnal befejezem -, de tény: ahol bűzlik a szemét, ott már nemcsak allergia, hanem a daganatos megbetegedések is megjelennek. Mindez ijesztő. Ha a Fővárosi Önkormányzat utolsó fillérét is ennek a problémának a megoldására fordítaná, bizony jó helyre tenné a pénzét.
Köszönöm szépen.
