KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Az előttünk fekvő négy törvényről nagyon nehéz egymástól elválasztva beszélni, mégis kísérletet fogok tenni erre, hiszen ebből három: a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról, a menedékjogról, illetve a határőrizetről és a határőrségről szóló törvények változtatásai, ha úgy tetszik, egymást húzzák, tehát egymástól lényegében el nem választhatók.
A külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény váltotta ki az általános vitában is a legtöbb fenntartást; magam is tartózkodással szóltam erről a törvényről, hogyha ez nem tűnik rossz szóviccnek. Beadott indítványaink között kísérletet tettünk arra, hogy a befogadotti státust, befogadotti védelmet kapott külföldiek visszakerüljenek a menedékjogi törvény hatálya alá. Erre egy komplett javaslatcsomagot nyújtottunk be. Ez a javaslatcsomag nem kapta meg a kormány támogatását, a bizottságok közül is csak egy bizottság, az emberi jogi bizottság támogatta.
Ugyanakkor a törvényben nem csupán a befogadotti jogintézménnyel van probléma, hiszen a letelepedés jogintézményének a bevezetése és a bevándorlás jogintézményének a megszűnése olyan belenyúlást jelent az egymással összefüggő törvények szövetébe, hogy úgy tűnik, a hasadás, a lyukak, a jogszabályi inkonzisztenciák kikerülhetetlenné válnak. Világosi Gábor képviselőtársam tett kísérletet arra, hogy jó néhány javaslatában a letelepedés jogintézményének bevezetését megpróbálja jogági összefüggésekbe helyezni és ezeket a jogági összefüggéseket a lehetőség szerint kiegészíteni. A 2., 4., 5., 12., 10. sorszámú indítvány ezt a célt szolgálja.
Mégis, hogy megismételjem az előbbi fenntartásomat, meggyőződésünk az, hogy ha ezeket az indítványokat a kormány támogatta volna, akkor sem sikerült volna a jogági összefüggésekre teljes mértékben tekintettel lenni - a kormánytól egyébként ezek az indítványok nem kaptak támogatást -, tudniillik borzasztó nehéz szembenézni azzal a ténnyel, hogy a már bevándoroltak státusa nem változik, új bevándorlás nincs, mert a jogintézmény megszűnik azzal az indokolással, hogy nincs példa arra, hogy tartózkodási jogcímhez olyan széles körű jogosultságok kapcsolódjanak, mint a nálunk korábban létezett bevándorlási engedélyhez. Tehát van egy jogintézményünk, ami kihalásra van ítélve, amely egyébként az alkotmányban is rögzített jogintézmény, hiszen a bevándoroltak részt vehetnek a helyi szavazásban, a helyi népszavazási kezdeményezésben. Ugyanakkor van egy sereg más törvényünk - és be kell valljam, hogy ezt az egész törvényi sort én itt és most áttekinteni nem tudom és nem akarom -, amelyekből nem lehet kibontani, hogy a bevándorlás jogintézmények a megszűnésével mi fog történni, nem lehet tudni, ki jár jól és ki jár rosszul, rosszul jár-e a bevándorolt vagy rosszul jár-e a letelepedett, hogy a bevándorolt és a letelepedett jogállása közötti különbség mit fog jelenteni akkor, hogyha ez a törvény hatályba lép.
Csak sorolni szeretnék néhány törvényt a jegyzőkönyvnek és a történelemnek: az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény 8. § (1) bekezdése, a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény 5. §-a, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény 11. § (1) bekezdése, a honvédelemről szóló 1993. évi XC. törvény 145. §-a, a Párizsban 1957. december 13-án kelt európai kiadatási egyezmény és kiegészítő jegyzőkönyvének kihirdetéséről szóló 1994. évi XVIII. törvényben a 6. cikkhez és a 21. cikk (2) bekezdéséhez tett fenntartások, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3. §-ának s) pontja csupa olyan törvényi előírást tartalmaz, ahol a letelepedett és a bevándorolt jogállása között különbség van, és sajnos nem lehet áttekinteni, azt hiszem, nincs ember, aki át tudná tekinteni, hogy a törvény szövetébe történő belenyúlás milyen előnyöket és milyen hátrányokat teremtett. Ehhez képest az összes többi módosító indítványunk elvérzése már apróságnak tűnik.
Világosi Gábor nem kért fel arra, hogy érveljek az indítványa mellett, de miután szorosan összefügg a mi indítványainkkal Világosi Gábor javaslata, ezért engedjék meg, hogy utaljak erre.
Világosi Gábor kifogásolja a törvénynek azt a helyét, amely kimondaná - ez a 21. § (2) bekezdése -, hogy elutasítható annak a külföldinek a letelepedési kérelme, akinek a magyar társadalomba történő beilleszkedése nyilvánvalóan nem várható. Ha lenne erre idő és mód és nem az éjszaka kellős közepén vitatkoznánk erről a törvényről, akkor szívesen vetném stíluselemzés alá ezt a törvényi helyet, hogy vajon ki az, akinek a magyar társadalomba való beilleszkedése nem várható. Vajon helytálló-e, elfogadható-e az a kormányzati indokolás, hogy annak a beilleszkedése nem várható, akinek a származási országában jellemző szokásai a magyar társadalomban nem elfogadottak? Vajon az európai uniós országok között nincs-e olyan ország, ahol olyan elfogadott szokások vannak, amelyek a magyar társadalomban nem elfogadottak? Csak a közelmúlt nagy port felvert eseményére szeretnék utalni, és nem szívesen mondom jegyzőkönyvbe a példámat, mert senkinek nem akarom az érzékenységét megsérteni, de az európai uniós országok jogi formát és lehetőséget adnak olyan állampolgári döntéseknek és választásoknak, amelyek Magyarországon elképzelhetetlenek. Azt jelentené ez, hogy egy holland állampolgár magyarországi beilleszkedése ezért el nem várható? És nem szeretném a kérdések számát tovább szaporítani. Ez a törvényi hely a számunkra elfogadhatatlan, és a Világosi-féle indítványhoz benyújtott kapcsolódó módosító indítványunk elfogadása, hogy úgy mondjam, kikerülhetetlen feltétele annak, hogy a törvény elfogadását mérlegelni tudjuk.
Két olyan törvényhelyről szeretnék még szólni, amelynek a súlya ugyanilyen fontos. Sokat vitatkoztunk mind az általános vitában, mind pedig a közbeeső egyeztetések során arról a törvényi rendelkezésről, amely kimondja, hogy nem lehet kiutasítani azt a külföldit, akit a bíróság olyan bűncselekmény miatt ítélt el, amely legalább egy év szabadságvesztéssel fenyeget.
A minisztérium kiváló szakértői a schengeni megállapodásban előírt kötelező érvényű előírásra hivatkoztak akkor, amikor ennek a mellőzését kértük, egyébként egy közbeeső puha megoldás született. Mégis fontosnak tartom elmondani, hogy vettük a fáradságot és megnéztük a schengeni végrehajtási megállapodás idézett 96. cikkét. Ez az idézett 96. cikk úgy fogalmaz, hogy "maybe". Ez az én szerény angol tudásommal sem "kötelezés", hanem "lehetőség" arra, hogy azt, akit a törvény várhatóan egy év börtönbüntetéssel fog sújtani, azt veszélyesnek lehet tekinteni vagy az veszélyesnek tekinthető, tehát ez mindenképpen megengedés, és nem kötelező előírás. Mint ahogy azt is fontosnak tartjuk, hogy ha a bíróság mellékbüntetésként nem szabja ki a kiutasítás büntetését, akkor erről a kiutasításról az idegenrendészeti hatóság a bíróságot felülbírálva ne dönthessen. Az erről szóló kapcsolódó módosító indítványunknak is ugyanolyan súlyt tulajdonítunk, mint az előzőnek.
És végül a magánszálláson megszállt külföldiek bejelentési kötelezettségéről ismét Világosi Gábor módosító indítványa szól. A hivatkozás itt is a schengeni végrehajtási megállapodás, a hatálybalépés ideje viszont a jövő év. Nem világos viszont, hogy mi lesz az uniós állampolgárokkal, hiszen a törvényi szöveg e pillanatban nem tesz különbséget, az uniós állampolgárok bejelentési kötelezettsége elképzelhetetlen.
(22.50)
A schengeni végrehajtási megállapodás pedig ezt nemcsak hogy kizárja, hanem még más országok állampolgáraira vonatkozóan is kivételekre ad lehetőséget.
Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vitában felmerült az, hogy szabad-e rosszkor kétharmados törvényt módosítani. Ebbe a vitába mi nem kívántunk belemenni. Arról viszont meg vagyunk győződve, hogy bár mindig lehet jobb időpontot találni a pillanatnyinál, egyet nem szabad: rosszul módosítani egy ilyen jelentőségű törvényt. Az nem bűn, az hiba! Az időpontvitát nem szeretnénk kinyitni, viszont azt kell mondanunk, tiszteletben tartva Nagy Boldizsár számos igen fontos megállapítását, hogy ha most nincs lehetőség arra, hogy rendkívül fontos kérdésekben konszenzus jöjjön létre, akkor inkább térjünk vissza ennek a törvénynek a módosítására egy későbbi időpontban, hiszen abban a miniszter úr is egyetértett velünk, hogy a csatlakozási időpontban, egy későbbi időpontban ennek a joganyagnak a megnyitása ismét aktuálissá fog válni.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
