BALCZÓ ZOLTÁN
BALCZÓ ZOLTÁN
BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! A jelenlegi törvényjavaslat azt a címet viseli, hogy a tankönyvpiac rendjéről, de nyilvánvalóan ennél részben több, hiszen az egész tankönyvvé nyilvánítás eljárását sajnos csak hiányosan érinti, tehát ez a törvény tulajdonképpen a tankönyvről szól vagy kellene hogy szóljon. Ilyen értelemben mi azért támogatjuk a törvényi szintű szabályozást, mert nem csupán a piac volumene lehet fontos abból a szempontból, hogy mit szükséges törvényi szinten szabályozni. Nem tudom, van-e az üdítőital-forgalmazásnak külön törvényi szabályozása, feltételezem, hogy külön törvény erre nincs, holott jóval nagyobb volumenű lehet, mint hétmilliárd. Azonban a tankönyveknek a nyilvánvaló szerepe olyan jelentős, hogy ez indokolja, hogy valóban törvényi szintű szabályozás legyen.
Amire szeretnék visszatérni, egy kétperces reagálásomban említettem, hogy a Csizmár Gábor és képviselőtársai által benyújtott 5. számú módosítást elviekben miért támogatja a MIÉP. Azért, mert pontosan ennek a feltételnek kíván eleget tenni, hogy ha már egyszer törvényi szintű szabályozásról van szó, akkor a tankönyvvé nyilvánítás leglényegesebb tartalmi kérdései a rendeleti szintről kerüljenek törvényi szintre, és ez egy teljesen logikus igény; persze, ezen belül van néhány kérdés, amelyet módosítani vagy kiegészíteni kellene. Csak egy példát hadd mondjak, a tankönyvvizsgálat kapcsán ma már a mai hatályos közoktatási törvény alapján a kerettantervhez való illeszkedés is lehet egy szempont. A mostani vita kapcsán már világossá vált, hogy a tankönyvjegyzéken kívüli rendeléseknél egy bizonyos kompromisszum alapján érezhető szabályozás kialakulhat, tehát csak azt említem, hogy amennyiben egy ilyen típusú kiegészítésre sor kerülne, egyetértünk, természetesen némi pontosítással; sajnos ennek azért reális esélyét nem látjuk.
Ezt a részletes vitát azért tartjuk fontosnak, majd az ezt követő módosító indítványokat, mert a MIÉP ettől függően tudja elfogadni vagy elutasítani a törvényjavaslatot; nyilván nem konszenzusra jutunk el, a konszenzus a teljes egyetértést jelenthetné. Néhány helyen érezhető reményteli képviselői és bizottsági módosító javaslat, amelynek az elfogadása a mérleg serpenyőjében adott esetben a pozitív részeket erősítheti meg.
A tankönyvjegyzékbe való felkerülés kérdésével kapcsolatban a következőt szükséges elmondani. Az Országos Köznevelési Tanácsnak itt régebben egyetértési joga volt, a hatályos törvény azt mondja: "A miniszter az Országos Köznevelési Tanács közreműködésével dönt könyv tankönyvjegyzékbe való felvételéről." Ehhez képest a mostani törvényjavaslatban már meg se jelenik az Országos Köznevelési Tanács mint testület, amelynek itt szerepe lenne. Nyilván a közreműködés szó egy elég tág fogalom, és nyilván egy kívülálló azt, hogy javaslat, vélemény, egyetértés, közreműködés, azonosnak tekinti, de mi tudjuk azt, hogy az egyetértés szónak milyen jogi érvénye van, és a közreműködés jogi érvény helyett szakmai, erkölcsi érvényű kellene hogy legyen.
Ezt az egész kérdést nem boncolgatnánk, ha nem hallottuk volna, hogy e törvényjavaslatról milyen véleményt nyilvánított az Országos Köznevelési Tanács. Ebben a kérdésben az OKT véleménye azért különösen fontos, hiszen a hatályos rendeletek szerint is ő van felhatalmazva arra, hogy a tankönyvvé nyilvánítás szakmai folyamatát irányítsa és megtegye. Tehát szűken a saját működési területére vonatkozik ez a jelenleg beterjesztett törvényjavaslat. Mi támogatjuk azt, hogy olyan módosítás történjen, amely ezt az egyetértési jogot visszaállítja. Annyiban tűnhet ellentmondásnak, hogy a MIÉP általános felfogása szerint az államnak a szerepe sok tekintetben nagyobb kell hogy legyen, mint a most népszerű nézetek szerint, és ebben az esetben a miniszter személyes felelősségénél jelentkezik az állami felelősség.
Miért nem ellentmondás ez? Azért, mert a jelenleg hatályos rendelet is azt mondja, hogy nem csupán arról van szó, hogy az OKT javaslatára egy pecsétnyomó mechanikus szerepe van a miniszternek, hiszen amennyiben a miniszter nem ért egyet a tankönyvvé nyilvánítással pozitív értelemben vagy negatív értelemben, illetve a javaslat elutasításával, akkor új eljárásra utasíthatja vagy kérheti fel az Országos Köznevelési Tanácsot. Tehát amennyiben ez így, az egyetértési jog keretén belül valósulna meg, ez egy egymás mellé rendelést jelentene, tehát, még egyszer, nem arról van szó, hogy a miniszter ettől kezdve arra van kárhoztatva, hogy adminisztratív módon azt mondja, hogy ez a javaslat, és ráteszem a pecsétet.
Az egész kérdést csak azért vetettem fel, mert én a közreműködés szó mögött is nagyobb szakmai és erkölcsi súlyt éreztem volna, mint ami most megvalósul; a szám ismerős. Erről a törvényjavaslatról az OKT 13 tagjából egy szavazott igennel. Tehát ez az a kirívó arány, amely minket arra késztet, hogy akkor valóban az egyetértési jogot kellene visszaállítani, hiszen gyakorlatilag erre a szavazási arányra azt lehet mondani, hogy semminemű beleszólása az Országos Köznevelési Tanácsnak érdemben ennek a törvényjavaslatnak az előkészítésébe és beterjesztésébe nem volt.
Egyébként a lényeges kérdés a 4. §-ban az a bizonyos miniszter által kiírt pályázat, és ez is azon kérdések közé tartozik, amely kérdésekben bizottsági módosító indítvány pozitív módon lépett előre, tehát ezért említettem, hogy számos olyan kérdés van, amelynél a módosító javaslatok támogatása alapján tudjuk mérlegelni, hogy mennyit lépett előre ez a törvényjavaslat a beterjesztése óta. Az a félelem, hogy ebben a bizonyos, miniszter által kiírt pályázat alapján a jegyzékbe való felkerülésben benne lehet a tartalmi korlátozás is, amit, még egyszer mondom, ez a módosító javaslat, amelyet remélhetőleg elfogad a parlament, már tisztába tesz, azért nem véletlenül merült fel, mert más területen ugyan, de jelenleg egy helyen létezik a rendeletben pályázat.
A hatályos rendelet azt mondja: "Az Oktatási Minisztérium nyilvános pályázatot ír ki tankönyvkiadásra azokon a területeken, amelyeken a tankönyvellátás nem megoldott." Tehát innen merül fel az az esetleges aggály, hogy akkor vajon a tankönyvjegyzékbe való felkerülés is olyan pályázat lesz-e, hogy a mérlegelés alapja lehet, hogy oda írok ki pályázatot, ahol, úgy tekintem, hogy nem megoldott, és ez egyszerűen bénítja azt a lehetőséget, hogy adott oktatási tapasztalattal rendelkező pedagógusok, munkaközösségek azt mondják, hogy ugyan itt van épp elég jó tankönyv, de az én személyes tapasztalataim alapján ennyivel jobbat tudnék írni, beterjesztem, és utána a piac dönti el, hogy ebből a felhozatalból az a fogyasztók által használt tankönyv lesz-e. Úgyhogy abban bízunk, hogy ezen a téren ez a lényeges tisztázatlanság a módosító javaslatok kapcsán világosabbá válik.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a MIÉP soraiban.)
(12.20)
