CSIZMÁR GÁBOR
CSIZMÁR GÁBOR
CSIZMÁR GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az első vitaszakaszban én is számos módosító indítványhoz szeretnék kommentárt fűzni, és folytatnám az 5. ajánlási ponthoz tartozó érvelést. Mindazt, ami elhangzott, nem kívánom megismételni, a lényegét szeretném összefoglalni.
A mi javaslatunk abból a kormányzati szándékból indult ki - mert komolyan vettük az államtitkár úr expozéját -, hogy azért kerül ide egy ilyen törvényjavaslat a parlament elé, mert nem lehet ezt a piacot miniszteri rendelettel szabályozni; egy sor olyan kérdés van, ami törvényi szabályozást igényel. Úgy gondoljuk, ebben következetesnek kellene lennie az Országgyűlésnek, és valóban minden olyan elemét, ami a tankönyvpiacon fontos elem, törvényi szinten kellene megfogalmazni; például a leglényegesebb kérdést, hogy hogyan lesz egy műből tankönyv, vagyis kik, milyen eljárásban és milyen szempontok szerint döntenek arról, hogy egy mű tankönyv legyen vagy sem - ez például teljesen hiányzik a benyújtott törvényjavaslatból. Minden másról szó van benne, de arról nincs, hogy kik, milyen eljárásban és milyen szempontok szerint döntenek a tankönyvvé nyilvánításról, hanem az van benne, hogy ennek az egész ügynek a szabályozását áttelepíti a miniszterre hatáskörileg, és nem foglalkozik vele a törvényjavaslat. Úgy gondoljuk, ez a leglényegesebb kérdés, amit törvényi szinten szabályozni kellene.
Ahogy Balczó Zoltán képviselőtársam említette, valóban elképzelhető, hogy esetleg a mi javaslatunkban van számos olyan részletelem, ami miniszteri rendeletbe is visszarakható vagy végrehajtási rendeletben megfogalmazható, ezt készséggel elfogadom. Egy ilyen típusú szakmai vita után akár meg is lehetne fogalmazni egy olyan kapcsolódó módosító indítványt, amely ettől mentesíti ezt a részt, de a szocialista párti képviselők érdemi szándéka ezzel az átfogó módosító javaslattal - mondjuk ki őszintén -, a törvényjavaslat első felének teljes átírásával az volt, hogy minden lényeges kérdés a törvényben kerüljön szabályozásra, kapja vissza a szakmai testület azt az egyetértési jogát, ami egészen 1999-ig megvolt, tehát a szakmának legyen érdemi, döntő szerepe a tankönyvvé nyilvánításban, nem megvonva egy pillanatilag sem a miniszter felelősségét és lehetőségét a végső döntésre, hanem pusztán annak kontrollját megteremtve.
Kérem képviselőtársaimat, mérlegeljék még egyszer ezt az átfogó módosító indítványt. Ezt azért merem remélni - akár bevezetőként is mondhattam volna, és ennek igazán örülök -, mert az a tapasztalatom, hogy a kormány odafigyel a vitában elhangzottakra. Ha kicsit cinikus akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy ez ritkán fordul elő, de most valóban ez a ritka pillanat van, hogy a kormány tényleg odafigyel az érvelésekre, mert láthatóan egy sor kérdésben kész együttműködni az ellenzéki képviselőkkel. Három éven át megszoktuk, hogy még a helyesírási hibák kijavítását sem engedi meg a kormány az ellenzéki képviselőknek, hanem benyújtatja inkább egy kormánypártival, és akkor majd azzal ért egyet. Most láthatóan már az első körben - legnagyobb megdöbbenésünkre - a bizottsági ülésen számos ellenzéki módosító indítványt támogatott a kormány. Igaz, hogy ezek most még nem érdemiek voltak, hanem szövegpontosító jellegűek, de ez már áttörés az elmúlt három év folyamataihoz képest, és egy igazán jó szándékú együttműködés felé tett lépésnek minősíteném a magam részéről, és nagyon köszönöm, hogy volt ennyire rugalmas a kormány.
De van érdemi is: láthatóan egy sor kérdésben ellépett korábbi merev álláspontjától a kormány, és hajlandó kompromisszumokra. Ilyennek tartom az elektronikus tankönyv elismerésének kérdését, ilyennek tartom a tankönyvvé nyilvánítási eljárásban az egyszemélyi miniszteri felelősségnek bizonyos törvényi korlátozására irányuló garanciális szabályok támogatását, és ilyennek tartom a szakmai munkaközösségek szerepének elismerését, az erre vonatkozó indítványok kormányzati támogatását.
(11.40)
Tehát a vita alapján láthatóan van érdemi elmozdulás a kormányzati álláspontban. Ezért merek vállalkozni arra így péntek dél felé, hogy a részletes vitában még néhány kérdésre felhívjam a figyelmet, hátha a kapcsolódó módosító indítványok tárgyalásakor további kompromisszumok lennének megköthetőek a törvény szövegezésében.
Szintén általános megjegyzésként mondanám, de már tulajdonképpen a javaslatokat is előkészítendő, hogy valóban újra végig kellene nézni a törvényszöveget, a kormányzat által eddig már támogatott módosító indítványokat, hogy milyen fogalomhasználat történik, hogy konzekvens-e a fogalomhasználat. Én is azt gondolom, hogy például az ár esetében különböző módon megfogalmazott mondatok igen nehezen alkalmazhatóvá teszik a törvényt a későbbiek során, és azért itt súlyos gazdasági érdekekről is szó van, amikor a kiadók eszerint minősülnek, juthatnak pozícióhoz. Tehát jó lenne itt tiszta piaci viszonyokat teremteni.
Az 5. ajánlási ponthoz nem fűznék több megjegyzést. Nyilván ezt már eléggé megvitattuk, de mégis arra szeretném kérni a kormányzatot, hogy a javaslat mögött meghúzódó szándékukat annyiban mérlegelje, hogy ha nem is pontosan ilyen szöveggel, de hátha mégis érdemivé lehetne tenni a törvényjavaslatot.
A következő a 10. ajánlási pont, amellyel kapcsolatosan szeretnék néhány megjegyzést tenni. Egy félreérthető szabály bevezetéséről van szó. A törvényjavaslat 2. § (3) bekezdése lényegében azt mondaná, hogy a tankönyvvé nyilvánítási eljárásban a jogszabályban meghatározottak szerint biztosítani kell a jóváhagyásra benyújtott könyv iskolai oktatás keretében történő kipróbálását. Ez az első olvasatban azt sugallja, hogy gyakorlatilag minden könyvet ki kell próbálni, mielőtt az tankönyvvé minősül. Aztán van egy alaposabb, második olvasat - és a bizottsági vitában ki is derült, hogy a kormánynak nincs ilyen típusú szándéka -, amely alapján ez úgy értelmezhető, hogy a tankönyvvé nyilvánítási eljárásban meg kell jeleníteni egyáltalán ezt a műfajt, hogy iskolai kipróbálás. Abban a miniszteri rendeletben nyilván meg lehet fogalmazni, hogy mikor kell a művel ilyen kipróbálást végezni, annak érdekében, hogy az tankönyvvé minősüljön, és a kormány nem gondolja, hogy ezt minden egyes könyv esetében végig kellene csinálni.
Én örülök, ha az a kormányzati szándék, miszerint nem gondolja, hogy minden egyes könyvet ki kellene próbálni, mert ennek egyrészt irdatlan nagyok a költségei; másrészt azt gondolom, szervezésileg ez kivitelezhetetlen; harmadrészt, és talán ez a legfontosabb, szakmailag ma még megalapozatlan, kimunkálatlan dologról van szó. De el tudok, s gondolom, önök is el tudnak képzelni olyan helyzetet, amikor tényleg ki kell próbálni egy könyvet az iskolában, mert az írásos dokumentáció alapján szakmailag nem állapítható meg, hogy ez hosszú távon valóban alkalmazható lehet. Egy ilyen eljárást tehát nyilván lehetővé kell tenni.
Mi már benyújtottunk egy olyan kapcsolódó módosító indítványt, ami a 2. § (3) bekezdését úgy próbálja átszövegezni, hogy teljesen egyértelmű legyen, hogy nem kell minden könyvet iskolai kipróbálási eljárás alá venni, de ha szükséges az eljárásban ez a fajta kipróbálás, akkor azt bizony lehetővé kell tenni. Kérem a kormányt, fontolja meg ezt, hogy ezáltal egyértelműbb legyen a törvény szövege, s legyen világos, hogy nem minden könyv esetében akarja az iskolai oktatás keretében történő kipróbálást.
A következő ajánlási pont a 15., amire kitérnék. A 15. ajánlási pontban mi tettünk egy kísérletet arra, hogy a nemzetiségi és gyógypedagógiai iskolák tankönyvével kapcsolatos kormányzati felelősséget hangsúlyossá tegyük a törvényjavaslatban. A bizottsági vitában kiderült, hogy kodifikációs szempontból nincs jó helyen a dolog, de úgy vettük észre, hogy a kormány és a javaslattevők egyetértettek abban, hogy a kormánynak, adott esetben az oktatási miniszternek valóban speciális felelőssége van a gyógypedagógiai iskolák és a nemzetiségi tannyelvű iskolák tankönyvvel való ellátása tekintetében, és célszerű ezt a speciális felelősséget megfogalmazni. Ezért mi kapcsolódó módosító indítványt nyújtottunk be egy új (4) bekezdés formájában történő szövegezésre. Tisztelettel kérem az államtitkár urat, hogy amennyiben a kormány szándéka továbbra is ugyanez - és ebben egyetértettünk, hogy ez a speciális felelősség fogalmazódjék meg -, akkor vizsgálják meg ezt a javaslatunkat, és ha lehetséges, támogassák.
A következő a 22. ajánlási pont, amelyhez szeretnék megjegyzést fűzni. Meglehetősen nagy vita volt a bizottságban és itt, a plenáris ülésen is arról, hogy szükséges-e egyáltalán, s tartható-e, hogy a tankönyvjegyzékre pályázati úton lehessen felkerülni. Én is elmondtam az általános vita elején, hogy nagyon nagy veszéllyel jár ez a dolog, hiszen évente különböző pályázati szempontok lehetnek, és maga a tankönyv, maga az iskolai oktatás pedig nem viseli el, hogy évente különböző szempontok szerint kerülhessenek fel tankönyvek a tankönyvjegyzékre, vagy kerüljenek le onnan.
Számunkra a legérzékenyebb kérdés pontosan az volt, hogy az e listára kerülés kapcsán lehet-e tartalmi kritériumokat megfogalmazni, vagy sem. Mi azt gyanítottuk, hogy ilyet akar megfogalmazni a kormányzat. A kormányzat a vitában eléggé világosan értésre adta, hogy nem óhajtja politikailag befolyásolni a tankönyvek tartalmát, nem óhajtja miniszteri döntéssel befolyásolni a tartalmat. Ezért lényegében egyet is értett egy ilyen típusú oktatási bizottsági módosító javaslattal, amelyik azt mondja, hogy a pályázatot úgy kell kiírni, hogy az a tankönyvek tárgykörét ne korlátozza. Azt gondolom, ez egy jó irányba tett lépés. Úgy gondoljuk azonban, hogy ezt a szöveget tovább kellene pontosítani. Nevezetesen egy kapcsolódó módosító indítvánnyal teszünk is erre kísérletet, hogy "a tankönyvek tárgykörét és tartalmát" - ezzel egészítsük ki. Ugyanis kevés azt mondani, hogy a pályázat nem korlátozhatja, hány számtan-, hány történelem-, hány ilyen, hány olyan tankönyv kerülhet fel a tankönyvjegyzékre - ez a tárgykör kérdése. De azt gondolom, a pályázatnak olyan típusú kritériumokat sem kellene tartalmaznia, hogy milyen tartalma legyen az adott tankönyvnek. Úgy gondolom, nem is akar ilyet a miniszter, ezért valószínűleg egyet tudunk érteni abban, hogy ezt a fajta korlátozást, ami egyelőre a tárgykör kérdésében fogalmazódik meg, s egyetértés van benne a miniszter és a bizottság között, bővítsük a tartalommal is. Ezzel valószínűleg megfelelő garanciát teremtünk arra, hogy itt nincs és ne is legyen szándék a tankönyvek tartalmába való politikai beavatkozásra.
A következő a 25. ajánlási pont, amihez szeretnék érvelő megjegyzést fűzni. A kormány a törvényjavaslatban - egy későbbi vitaszakaszban tárgyalt részben - javaslatot tesz arra, hogy létrejöjjön egy köztestület, a Tankönyves Vállalkozók Országos Testülete. Vitatható, hogy mennyire erős hatásköröket akar a számára biztosítani, de a kormány mégiscsak a tankönyvpiac komoly szereplőjének gondolja, amivel mi, szocialista párti képviselők a magunk részéről egyet is értettünk, hogy egy ilyen legyen.
Úgy gondolom, a kormányzati szándékok őszinteségére az adna igazán garanciát, a hitelét az biztosítaná, ha az oktatási miniszter a saját döntési folyamatában az olyan lényeges kérdésekben, amelyek a piacot érintik, maga is komolyan venné ezt a köztestületet, és ez a törvény olyan hatáskört biztosítana a köztestület számára, ami a miniszteri döntések kapcsán a ma még nem mindig körültekintő egyeztetésnek valamifajta kötelezettségét írja elő. Mi arra tettünk javaslatot, hogy a miniszter csak ennek a köztestületnek az egyetértésével tehesse azt meg, hogy közleményben rögzíti azt az árat, amely fölött a tankönyv nem kerülhet fel a tankönyvjegyzékre. Gondoljunk bele: árképzésről, költségekről, alapos elemzésről kik rendelkeznek információkkal? Maguk a kiadók. Ha a kiadók köztestülete nem szólhat bele egy olyan közleménybe, amit a miniszter lényegében árközleményként tesz közzé, még csak szerepe sincs ebben, mert a miniszter egyszerűen a hasára üt és úgy dönt, hogy ilyen és ilyen ár mellett lehet felkerülni vagy nem felkerülni a tankönyvjegyzékre, azt gondolom, ez nonszensz.
(11.50)
Tehát akik értenek hozzá, akiknek információjuk van, azoknak nincs az ügyben hatáskörük, akinek meg nincs információja, nincs jelen a piacon, fogalma sincs a dolgok részleteiről, az pedig dönt az adott ügyben. Itt össze kellene tolni a kompetenciákat, ezért tettük mi ezt a javaslatot, hogy a köztestülettel egyetértésben kerüljön sor az ilyen típusú árközlemény kialakítására.
A következő - amiről már szó volt - a 30., 31., 32. ajánlási pont. Szerencsére itt egy kicsit rövidebb lehetek. Itt is érzékelek egy finom elmozdulást a kormány korábbi merev álláspontjától, nevezetesen, hogy azzal már egyetértett, hogy a társadalmi-közéleti kvázi reklámok nagyon veszélyes terep lehetnek, és nem óhajt belebonyolódni politikai vitákra okot adó helyzetekbe, én azonban erre a rugalmasságra szeretném tovább biztatni. Egyfelől biztatni a hasonlóképpen nagyon sok vihart kiváltó kulturális tevékenység újragondolására, mert bizony nagyon sok vitát válthat ki, hogy milyen reklám vagy közérdekű közlemény jelenjen meg kulturális tevékenységgel összefüggésben. Itt ízlések, irányzatok, sok minden vitája lehet, és nem gondolom, hogy a miniszter vagy egyébként a törvényben meghatározhatatlan valaki - mert egyébként nem tudjuk, hogy ezt a közleményt ki írja és ki dönt róla, a törvényből ez nem derül ki -, tehát az a valaki, aki rákényszeríti a kiadóra a szöveg közlését, nyilvánvalóan lehet, hogy nem is tudja azt a felelősséget vállalni, ami egyébként a közlemény tartalmával összefügg.
Tehát ez is egy nehéz dolog, és egy korábbi kétpercesben jeleztem azt is, hogy az egészséges életmóddal, a környezetvédelemmel kapcsolatos rendkívül hasznosnak látszó információk mögött hihetetlen nagy gazdasági érdekek jelennek meg. Úgy gondolom, nem kell itt sok példát mondani, de mondok egy olyan példát, amit talán a fideszes képviselőtársak értenek. Volt már olyan üdítőital, konkrét üdítőital, ami ellen a fideszes képviselők az előző ciklusban éles kirohanásokat intéztek itt az Országgyűlésben. Úgy gondolom, hogy hasonlóképpen megfordulhat a kocka, és egy másik üdítőitalt viszont lehet támogatni, mert az egészséges életmódot segíti elő.
Ha itt üdítőital-márkák és gyártóik, sportszergyártók és -forgalmazók és hasonlók jelennek meg a képben, akik segítik a minisztériumot akár az egészséges életmóddal, akár környezetvédelemmel kapcsolatos közérdekű reklámok, információk szövegezésében, megjelenítésében, az egy hihetetlen nagy korrupciós lehetőség, korlátlanul. Itt arról van szó, hogy bujtatott reklámhoz juthatnak érdekcsoportok. Hogy emögött milyen pénzmozgás lesz, erről semmi lehetősége nincs sem az Országgyűlésnek, sem senkinek tájékozódnia; ez olyan ingoványos pont, ami mögött kinyílik több milliós nagyságrendben a korrupció, a megvásárlás, a befolyás, a befolyással való visszaélés és sok minden más lehetősége. Ugyanis a törvényben nincs szabályozva, hogy ez hogyan kerül kialakításra, ki az ügydöntő, ki vállalja érte a felelősséget és egyebek. Úgy gondolom, érdemes lenne még egyszer megfontolnia a kormánynak, hogy magára húz-e egy olyan lehetőséget, ami az állandó korrupciós veszélyt, és ezáltal az állandó korrupció gyanújának lehetőségét teremti meg a miniszter környékén.
A következő a 34. ajánlási pont, amihez már csak rövid megjegyzést szeretnék fűzni, hiszen szó volt róla. Mi úgy gondoljuk, hogy a kiadók igazgatási szolgáltatási díjjal kapcsolatos kötelezettsége, nevezetesen az, hogy ha ők tankönyvvé akarnak nyilváníttatni egy művet, akkor nekik fizetni kelljen ezért, ez nem egy jó gyakorlat, ezt meg kell szüntetni. Megítélésünk szerint ez költségnövelő tényező, és a tankönyvet vásárlók fizetik meg ezt a költséget, hiszen a kiadónak nincs módja másra áthárítani, csak a tankönyv árában a vásárlóra. Megítélésünk szerint az adóbevételek pontosan elengedő lehetőséget teremtenek arra, hogy ezt az igazgatási természetű döntést, hogy egy mű tankönyv vagy nem tankönyv, ezt szakszerű előkészítés után meghozza a minisztérium, ezért azt javasoljuk, hogy ne kelljen a kiadóknak ilyen összeget fizetniük.
A 37., 40. és 43. ajánlási pontban a szakmai munkaközösségek lehetősége, szerepe jelenik meg. Mi úgy gondoljuk, hogy ez egy következetes magatartás az oktatási bizottság részéről. A 40. ponthoz fogunk kapcsolódó módosító indítványt benyújtani, hogy szinkronban legyen a 37. és a 43. ajánlási ponttal. Úgy gondoljuk, ha minden ponton a szakmai munkaközösségek véleményező lehetősége biztosított a törvényjavaslatban, akkor az intézményen belüli szakmai kontroll a tankönyvellátás és tankönyvrendelés tekintetében biztosított lehet, és örömmel támogatnánk ezt a részkérdést.
Az utolsó a 42. ajánlási pont, amit már Göndör István képviselőtársam is érintett. Itt egy kapcsolódó módosító indítvánnyal azt fogjuk javasolni, hogy hasonlóan más esetekhez, amikor a törvény az iskolaszékhez telepít hatáskört és megfogalmazza, hogy ha nincs iskolaszék, akkor ezt a véleményezési hatáskört a szülői szervezett közösség lássa el, mint ahogy a törvény ezt alkalmazza más helyen, ezért azt javasoljuk, hogy itt a 8. § (2) bekezdése esetében is ezt a szövegfordulatot kellene használni, amit más helyen a törvény a szülők jogai tekintetében használ.
Kérem az államtitkár urat, a kormányzati munkatársakat, hogy a bevezetőmben is említett érzékenységgel, nevezetesen ahogy odafigyeltek eddig is a javaslatokra, most is figyeljenek oda ezekre a kapcsolódó módosító indítványokra. Ezeket azzal a szándékkal nyújtottuk be, hogy a törvény bizonyos részein kompromisszumos szöveg legyen elképzelhető, még akkor is, ha koncepcionális kérdésekben esetleg nem értünk egyet.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)
