CSIZMÁR GÁBOR
CSIZMÁR GÁBOR
CSIZMÁR GÁBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Én ebben a vitaszakaszban egy konkrét módosító indítványhoz, illetve két módosítóindítvány-csomaghoz vagy -csoporthoz szeretnék megjegyzést fűzni.
Az első mindjárt a 44-es ajánlási pont, amelyben mi arra tettünk javaslatot, hogy a Tankönyves Vállalkozók Országos Testülete esetében ne legyen kötelező tagság. Miért tettük ezt a javaslatot? Úgy szól a törvényjavaslat szövege, hogy "tankönyvkiadói, illetve tankönyv-forgalmazói tevékenységet üzletszerűen kizárólag az végezhet, aki tagja a Tankönyves Vállalkozók Országos Testületének, továbbiakban testület." Vagyis tehát az az alapítvány, egyesület, iskola, amely nem nagy tankönyvkiadó, hanem más szakmai tevékenysége mellett - mondjuk, egy szakmai pedagógiai szervezet - úgy dönt, hogy készít tankönyvet, kiadóként megjelenik, minősítteti, és jelen akar lenni a piacon, az egyszerűen nem tudja megtenni ezt, mert csak akkor létezik ez a lehetőség számára, ha kötelezően tagja ennek a köztestületnek.
A mi megítélésünk szerint teljesen ellentmond a korábbi köztestületi szabályozásnak vagy a mostani köztestületi szabályozásnak is a kötelező tagság, hiszen épp néhány hónapja vagy egy évvel ezelőtt döntött az Országgyűlés a gazdasági kamarák esetén a kötelező tagság megszüntetéséről. Ehhez képest a kormány most egy homlokegyenest ellentétes javaslatot, egy kötelező tagságú köztestületet terjeszt elénk.
Azt a szándékot értve, hogy a tankönyvpiac szereplőit együtt kell látni, és hogy ne lehessen bizonyos kritériumok megléte nélkül a tankönyvpiacon jelen lenni, én azt gondolom, hogy megfontolandó lenne a kötelező tagság helyett a kötelező regisztráció előírása. Nevezetesen, hogy ez a köztestület a törvényben kapjon felhatalmazást arra, hogy ilyen nyilvántartást vezessen, kötelező legyen az ő nyilvántartásában szerepelnie annak, aki a tankönyvpiacon meg akar jelenni, és ha valaki nem szerepel ebben a nyilvántartásban, akkor nem is lehet tankönyvkiadói vagy tankönyv-forgalmazói tevékenységet folytatnia.
Én kérem a kormányt, hogy gondolja végig még egyszer, hogy milyen következményei vannak a kötelező tagságnak, és nem jobb változat-e az egész köztestület működése szempontjából a kötelező regisztráció előírása, szemben a kötelező tagsággal.
A második megjegyzésemet ebben a vitaszakaszban lényegében a 49., 51., 53., 58., 59., 65., 67., 72., 87. ajánlási pontok bármelyikénél elmondhattam volna. Itt arról van szó, hogy meglehetős alapossággal és részletezettséggel próbálja a törvényjavaslat szabályozni ennek a köztestületnek a belső működését.
Az általános vitában is elmondtam, szeretném most is megismételni: működésképtelenné tud tenni egy szakmai önigazgató szervezetet, egy köztestületet az, ha a törvény aprólékos részletezettséggel minden napi működési kérdést szabályoz. Úgy gondoljuk, hogy például a testületek létszáma, azok üléseinek gyakorisága, azoknak a meghívottjai és egy sor technikai kérdés, ami a szervezet belügye, nem törvényi szabályozást igényel, hanem a szervezet alapszabályában kell ezt pontosan, részletesen megfogalmazni, a tagok akaratának, közös szándékának megfelelően.
Ha törvény írja elő például, hogy 7-15 tagú lehet az etikai bizottság, vagy 7-15 tagú lehet az elnökség, akkor ráadásul a szervezetet meglehetősen költséges működésbe is zavarja, mert bizony azoknak az embereknek, ha mondjuk egy etikai eljárás során valamennyiüknek ülésezniük kell, akkor utazási költségeik vannak, valamennyiüknek ki kell menni meglátogatni valami szervezetet vagy céget, mert olyan az ügy, akkor bizony annak költségei vannak.
Tehát lényegében ezek az aprólékos szabályok magának a köztestületnek a költségeit is növelik, legalábbis nem az érintettek döntési kompetenciájába teszik, akik egyébként működtetik a köztestületet.
Ezért mi ezekben a módosító indítványokban arra tettünk kísérletet, hogy jelezzük a kormánynak, hogy túlszabályozza a köztestület működését a törvényjavaslattal, felesleges részletekbe bonyolódik a szabályozás során, ezáltal nem feltétlenül segíti elő a működőképességet, és az érintettek érdekeire egyébként egy ilyen törvényben való részletes szabályozás pedig fittyet hány.
A harmadik megjegyzésem lényegében elmondható lenne az 55., 60., 76., 80., 84. ajánlási pontok közül bármelyikre. Itt arról van ugyanis szó, hogy miféle lehetősége van a miniszternek a köztestület működésében való közreműködésre. Kérem szépen, a törvényjavaslat első felében, ha úgy marad, ahogy a kormány egyetért a módosító indítványokkal, illetve az eredeti szöveggel, akkor a miniszter kap felhatalmazást arra, hogy alkosson a saját eljárására rendeletet, arra az eljárásra, hogy milyen eljárásban jön létre a tankönyv valamely műből. Tehát önmaga eljárását a miniszter saját maga fogja rendeletben megállapítani.
A miniszter fog dönteni a tankönyvvé nyilvánításról, a miniszter fogja kiírni a pályázatot a tankönyvjegyzékre való kerülés tekintetében, nyilván ebben a kérdésben is a miniszter dönt. Tehát a törvény első fele a miniszteri hatáskört meglehetősen centralizáltan s minden kontroll nélkül gyakorolható módon szabályozza.
Mi történik a törvény második felében, amikor a köztestületről van szó? Amikor éppen a Tankönyves Vállalkozók Országos Testülete mint köztestület lehetne a miniszter ebbéli tevékenységének kontrollja vagy valamilyen mértékben együttműködő partnere, nem ez történik, hanem ezekben a szabályozási pontokban, amit említettem, a miniszter ismételten megjelenik beavatkozóként a köztestületben, ő a törvényességi felügyelő a javaslat szerint, minden bizottsági, minden elnökségi ülésre és minden közgyűlésre meg kell hívni az ő képviselőjét, minden döntést meg kell számára küldeni, beavatkozhat döntésekbe, új eljárásra késztetheti a köztestületet a beavatkozása során.
Mi történik tehát? Ebben a törvényjavaslatban minden a miniszter hatáskörébe kerül, még saját maga kontrollálása és ellenőrzése is. Úgy gondoljuk, hogy ez a szabályozás tarthatatlan, elfogadhatatlan egy ilyen típusú szabályozás. Nemhogy a magyar politikai kultúrának nem felel meg, de a józan észnek sem felel meg egy ilyen kontroll nélküli szabályozás a tankönyvpiac esetében, hogy minden s mindennek az ellenkezője, valamint annak az ellenőrzője is a miniszter ebben az ügyben.
Ezért arra szeretném felhívni a figyelmet, vagy arra megkérni a kormányt, hogy legyen e tekintetben önkorlátozó. Vizsgálja felül még egyszer, hogy lehet-e ilyen kontroll nélküli mechanizmusokat létrehozni, mert akkor újólag elő lehet majd venni azokat a problémákat, amelyeket az előző vitaszakaszban említettem, nem akarom újra megismételni.
Egy ilyen kontroll nélküli mechanizmusban mindenféle korrupció lehetősége, hatáskörrel való visszaélés lehetősége, a befolyás lehetősége, az ellenőrizetlen befolyás lehetősége megnyílik, s nem hiszem, hogy jó egy szakmai miniszter számára, hogy állandóan ott lebeghet körülötte a korrupció gyanúja, a befolyással való visszaélés gyanúja és minden egyéb ilyen. Nem jó egy ilyen szisztéma, ezért érdemes lenne némi önkorlátozást gyakorolni e tekintetben a miniszternek.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps az SZDSZ soraiban.)
