GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Mielőtt a konkrét javaslatokra térnék, engedjen meg nekem néhány mondatot előrebocsátani, mivel kritikát fogalmazok meg, de ezt azért teszem, mert meggyőződésem, hogy az e Házban ülő minden képviselőnek érdeke az, hogy a gyerekeink, az unokáink jó tankönyvvel legyenek ellátva, ennek pedig elengedhetetlen feltétele az, hogy mivel a piaci viszonyok e területre is beférkőznek, ezt valahogy szabályozni kellene úgy, hogy más törvényekkel a megfelelő összhangot megteremtsük.
Nekem a gondjaim azért vannak, és ezért adtam be ilyen sok módosító javaslatot, mert egyszerűen nem is értem, hogy akár a Gazdasági Minisztérium vagy az Igazságügyi Minisztérium miért nem tett kifogásokat a belső, a magyar jogrendben való jogharmonizációval kapcsolatban.
Azt hiszem, a szerzőknek, a nyomdának vagy a kiadónak jogos érdeke vagy elvárása az, hogy a piacon valós viszonyok között szerepelhessenek vagy szerepeljenek, nekünk viszont az a lehetőségünk van, hogy a támogatási rendszerről döntsünk, és lehetőség szerint erre majd a preambulumnál még mélyebben visszatérek. És hadd bocsássam előre, hogy nagyon köszönöm azokat a támogatásokat, amelyekkel számos indítványomat elfogadták.
Elsőként a 20. ajánlási pontot illetően, de ehhez szorosan kapcsolódik a 26. is, én tisztelettel kérem a képviselőtársaimat, hogy vizsgálják meg: a törvényjavaslatban szerepel kiskereskedelmi ár, beszerzési ár. Jó lenne, célszerű lenne, ha a megszokott fogyasztói árat használnánk; tudjuk, hogy ez azt jelenti, amin eljut a szülőhöz, a gyerekhez a tankönyv - egészen más a beszerzési ár. Ha ebben az egyvelegben, ahogy ez a törvényjavaslatban fogalmazva van, azt jelenti, hogy az oktatási tárca az árrés kérdésébe, a nyereség kérdésébe és minden másba beavatkozik e törvényen keresztül, ami nem helyes, és azt gondolom, hogy ez később nagyon sok jogvitára ad majd lehetőséget. Ki kellene ezt küszöbölni, kapcsolódó módosító indítványokkal még tovább finomíthatónak látom a rendszert.
A másik ilyen kérdés az aránytalanul magas ár és az infláció kérdése. Én szeretném győzködni a képviselőtársaimat is, mivel a rövid indokolás, amelyet a javaslathoz tettem, úgy látszik, kevés volt, és ezért nem támogatják. Kérem, gondolják végig, az van a törvényjavaslatban, hogy akkor aránytalanul magas az ár, ha az infláció 100 százalékát eléri.
(10.50)
Tudjuk - és nem akarok közgazdasági fejtegetésbe bonyolódni -, hogy az inflációnak milyen összetevői vannak, és egy adott vállalkozást illetően ebből hány százalék érvényesül. Ha ezt így leírjuk a törvényben, hogy 100, akkor azt jelenti, hogy a 99 már nem aránytalanul magas. Tehát itt még élek azzal a gyanúperrel is, hogy e törvényjavaslat lehetőséget ad arra, hogy az inflációt gerjessze, mert ím, 99 százalékát az előző évi inflációnak automatikusan érvényesíteni lehet, és ezt egy törvény erejénél fogva tisztességesnek és korrektnek kell tartani.
Azt gondolom, hogy ebben valamilyen mértéket meg kell határozni. Azt el tudom képzelni, hogy az általam leírt 50 százalék vitatható, de szeretném önöket rábírni arra, hogy semmiképpen ne tartsuk meg azt, ami az eredeti törvényjavaslatban van, hogy 100 százalék. Tehát ezt valamilyen mértékben korlátozni kellene, vagy valamilyen egzakt számítási technológiát kellene megfogalmazni.
A következő a 35. ajánlási pontban szereplő indítványom, amely a költségvetésre vonatkozik. Az itt ülő képviselők mind tudják, hogy pillanatnyilag kétszer egyéves költségvetést fogadott el az Országgyűlés. Ebből már vannak konfliktusok, mert például a foglalkoztatási törvénynél már felszínre került, hogy azért nem lehet elfogadni, mert a költségvetés két évre nyert elfogadást. Azt gondolom, hogy ha éves központi költségvetésről beszélünk, akkor megint csak a belső jogharmonizációra hivatkozva célszerűbb lenne azt megfogalmazni, hogy a központi költségvetési törvényben, de évente, mivel minden évben várható, hogy jelennek meg új tankönyvek, minden évben az iskola a törvényjavaslat szerint kötelezve van arra, hogy összeállítsa a szükséges tervezetét.
Tehát én pontosabb megfogalmazásnak azt tartanám, hogy a központi költségvetésben éves ütemezésben kell meghatározni az egy tanulóra jutó támogatást. Ebben az esetben itt tényleg még játszani lehet a szavakkal, és azt mondani, hogy nem volt éves költségvetés, akkor nem határozzuk meg. Én ezt a rossz szándékot semmiképpen nem feltételezném, de azt gondolom, hogy nekünk az a feladatunk, itt ülő képviselőknek, hogy az előttünk lévő törvényjavaslatokból a lehető legjobbat próbáljuk meg elérni.
E vitaszakaszban az utolsó a 42. pont. Szeretném felhívni az önök figyelmét arra, hogy ma számos olyan oktatási intézmény van, ahol nem működik iskolaszék. Ha a törvényjavaslat szerint kógensen kimondjuk, hogy az iskolaigazgató köteles beszerezni az iskolaszék véleményét, akkor mi történik akkor, ha nincs, és nem szerezte be? Tehát nem túl nagy terjedelem, de tegyük oda. Ha működik, ha van, akkor köteles, ha nem, esetleg azt is lehet, hogy egyéb más, tehát valamilyen szülői munkaközösségi vagy más; tehát még bővíthető, szintén kapcsolódó módosító indítvánnyal finomítható ez a javaslat. Csak az a kérésem, hogy úgy, ahogy eredetileg van, azt mindenképpen meg kellene változtatni.
Köszönöm szépen a figyelmüket.
