KÁDAS MIHÁLY
KÁDAS MIHÁLY
KÁDAS MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mostani vita nem tükrözi azt a korábbi éles vitát, ami a bizottságban mind az általános vitában, mind pedig a részletes vitában lezajlott. A kérdés az első perctől az volt, hogy akar-e valaki ilyen törvényt vagy nem.
(12.00)
Csige úr - aki sajnos már nincs itt - az elején szóvá tette, az a baj a törvény beterjesztésével, egyáltalán azzal, hogy beszélünk róla, hogy ellentmondás van a szándék és az akarat között. Szeretném jelezni, hogy az akarat és a szándék nem paralel fogalmak. Volt egy olyan szándékunk, hogy egy ilyen törvény létezzen, és azt akarjuk, hogy ez meg is szülessen.
Az általános vitában már elmondtam, hogy a törvény szükségessége több oldalról indokolt. Egyrészt a korábbi felmérések azt mutatták, hogy a fogyasztók, a felhasználók nem minden szempontból vannak megelégedve a tankönyvpiac működésével, másrészt ez fontos lehet az oktatásirányításnak is, csakúgy, mint a kiadóknak, a forgalmazóknak és a szerzőknek is.
Számomra furcsa, ha egy ellenzéki párt - bár még nem voltam ilyen szerepben - nem fogadja el általános vitára alkalmasnak a törvényt, majd bead hozzá hetven-nyolcvan módosító indítványt. Ez olyan, mintha babfőzeléket kínálnak nekem, és én utálom a babfőzeléket, akkor utána hiába tesznek rá akármilyen feltétet, és adnak hozzá különleges kenyeret vagy mást, akkor sem kérem. Nem tudom tehát, hogy lehet ezt értelmezni. De, mondom, lehet, hogy még gyakorlatlan vagyok és ezért mondom ezt.
Annak mindenesetre örülök - s azt hiszem, mindannyian örülünk neki -, hogy a korábbi éles vitákkal szemben nagy lépést tettünk a konszenzusos együttműködés irányába. Javul a helyzet ilyen szempontból, ami örvendetes.
Tisztelt Képviselőtársaim! Én eddig nem kétperceztem, ezért szeretnék néhány korábbi dologra reagálni a kétpercesek helyett. Az egyik az, amit annak idején Göndör István úr emlegetett a tankönyvár kérdése kapcsán, amire Sági úr reagált is, hogy az új módosítóban 150 százalék van meghatározva felső határként, az infláció fölötti 150 százalék. S van még egy kitétel benne, hogy változatlan közgazdasági feltételek mellett értendő a 150 százalékos maximális áremelés.
A másik a munkaközösségek kérdése. Ez mindenhol probléma volt, a bizottsági vitában is és itt is többen emlegették. Az a helyzet, amit Csige úr mondott, hogy a tévedhetetlen igazgatók majd eldöntik, hogy milyen könyvből tanítsanak a szaktanárok, az eddig sem állt, és a törvény szerint ezután sem állhat, hiszen az első javaslatban az volt, hogy a testület dönt az iskolában használatos tankönyvekről. Ez úgy értendő, ha egy iskolának van ötven tagja, akik közül hat magyar szakos, akkor a kémia vagy a matematika szakos nyilván nem fog beleszólni abba, hogy a magyar szakosok milyen tankönyvet használjanak. Az sem állapot - nem is lehet, és jó, hogy benne van az egyeztetés kényszere a munkaközösségek szempontjából -, ha egy iskolában van hat magyar szakos, és mind másfajta tankönyvet használ, mert ha valaki kiesik egy fél évre két év után, és olyasvalaki megy helyettesíteni abba az osztályba, aki más tankönyvet használ, akkor hogyan fognak együttdolgozni. Tehát bizonyosfajta kompromisszumra törekednie a testületnek. S az, hogy végül is a testület dönt, ő teszi rá a pecsétet, és ő adja meg a végső felhatalmazást a tankönyvrendeléshez, igazából csak formai kérdés, ami erősíti a döntést.
A másik: mi a tartós tankönyv? Csige úr sajnos már elment, ő biztosan tudja, hogy mi a tartós tankönyv és én is tudom, sajnos, mert mi már jártunk iskolába az ötvenes évek közepén, végén, a hatvanas évek elején. Az a tartós tankönyv, amit ha kinyitok, nem szakad szét, noha nem egy nagyon szép kiállítású, kívülről fényképborítású könyv - nem csak tankönyv -, amelyek nemcsak atlaszt jelentenek, hanem jelenthetnek például szöveggyűjteményt is. Ha egyszer átgondoltan meg tudják határozni, hogy milyen típusú szövegek kerüljenek bele a szöveggyűjteményekbe középiskolában, akkor ezekből lehet csinálni tartós tankönyveket. Az sem teljesen állja meg a helyét, hogy egy iskolában hány évfolyamban van tartós tankönyv, hiszen a 25 százalék az iskolai szintre vonatkozik, nem pedig az egyes évfolyamok szintjén értendő. S ennyi szerintem minden évben elkölthető tartós tankönyvre.
A másik kulcskérdés a belső borító kérdése. Egyik módosító javaslatom erről szól. Úgy érzem, hogy a dolog egy picit túldimenzionált. Nem mondom azt, hogy nem kell kivenni ebből a szövegből a közéleti és társadalmi célú hirdetést, információt, tájékoztatót, de amikor elgondoltam és megjelent a lelki szemeim előtt néhány gazdálkodó - úgymint egészségügyi, kulturális, környezetvédelmi - szervezet, amelyek döngetik a miniszter ajtaját, hogy azért lobbizzanak, hogy az ő információjuk kerüljön a tankönyvbe, és ezért még akár korrumpálják is a minisztert, számomra ez egy picikét rémisztő és inkább rémálomszerű volt. Ilyesmiről nyilván nincs, de nem is lehet szó.
Balczó úr emlegette, hogy a törvény elég mélyen belenyúl a testület belső szervezeti felépítésébe, működésébe. Felmerült egy konkrét szám, a 7 fős elnökség és a 7 fős bizottságok. Az egyik módosító javaslatom szintén arról szól, hogy a bizottságok létszámát 7 és 15 fő között határozza meg. Valamilyen számot talán érdemes volt leírni. Van az ésszerű működésnek egy belső számhatára, ami alatt nem lehet normálisan működni.
Sági úr emlegette, hogy miért kell törvény. Sok minden miatt kell törvény, ezt már elmondtam korábban is. Többek között azért, mert nagy a piac, 7 milliárdos piacról van szó, szerintem inkább 9 milliárdos, de lehet, hogy ő ismeri a pontosabb számot. De nemcsak azért kell törvény, mert nagy a piac, hanem azért is, mert ez sok más termék piacától eltérő jellegű piac. Ez egy kényszerpiac, ahol nem tud választani a szülő, a diák vagy az iskola, hogy vegyen vagy ne vegyen. Egyébként vannak más ilyen piacok is, például az energiafelhasználás is. Nyilvánvaló, hogy itt vannak a beavatkozásra kormányzati módszerek és lehetőségek, hiszen mindenki kénytelen fűteni és világítani.
Sok mindenről a miniszter dönt, ami talán más kompetenciájába is tartozhatna, illetve a törvény szerint meg kellene határozni, hogy kiknek a kompetenciáját jelenti még ez a döntés vagy döntés-előkészítés. Azt gondolom, ez valószínűleg rendeletben lesz szabályozva, hiszen - helyesen mondta Balczó képviselőtársam, hogy végül is a miniszter felelős a tankönyvek minőségéért - a miniszter nem fogja felvállalni azt a felelősséget - jelen esetben egy humán műveltségű miniszter, de persze lehet másfajta is -, hogy az ő szakterületén kívül eső könyvekről egy személyben döntsön mint élet és halál ura, és azt mondja, ez jó, ez nem jó s a többi. Nyilván meg fogja találni azokat az intézményes formákat, amelyek alapján meg tudja kérdezni erről a szakemberek véleményét.
Végül, az évente kiírt pályázat felkerül-e a tankönyvjegyzékre, lekerül-e a tankönyvjegyzékről? Nem valószínű, hogy ez bármikor is bekövetkezhet, hiszen ha egy tankönyv felkerül a tankönyvjegyzékre, akkor - egy másik paragrafus szerint - ki kell próbálni az iskolákban, intézményekben azt a tankönyvet, ami minimálisan egy tanév, s az egy év máris eltelt, és addig nem is kerülhet le a tankönyvjegyzékről, amíg pro vagy kontra nem dől el, hogy használható vagy nem használható. Ha egy tankönyv bevált, nyilván nem fog lekerülni a tankönyvjegyzékről.
Még egy dolgot hadd mondjak a tartalommal és a tárgykörrel kapcsolatban. Nem tudom, hogy a tárgykör nem értendő-e tartalomnak, ez értelmezés kérdése, de bizonyos szempontból a tartalomra is kell utalnia egy pályázatnak. A közelmúltban, nem is olyan régen volt példa arra, hogy úgy ítélték meg egyesek, hogy bizonyos kisebbségeket sért a tankönyvben lévő szöveg, kép és egyéb információ. Ki kell kötni egy pályázatban, hogy sem alkotmányellenes, sem bármilyen szempontból törvényellenes dolgok nem szerepelhetnek benne. Nem arról van szó, hogy mely versek kerüljenek be Szabó Lőrinctől a szöveggyűjteménybe.
Hadd szóljak néhány szót a saját módosító javaslataimról is. Az első vitaszakaszban három is van. Az egyik az, amelyik az ajánlás 3. pontjában található. Ez a kisebbségi oktatást végző iskolákat is beveszi abba a körbe, amire a törvény vonatkozik. Ez abszolút technikai jellegű javaslat, majdhogynem azt mondanám, véletlenül maradt ki a felsorolt intézményi típusok közül.
A másik az ajánlás 11. pontja 2. §-ában vezet be egy új (4) bekezdést, amely a tankönyvvé nyilvánítás dolgára vonatozik. Nem tagadható meg a tankönyvvé nyilvánítása egy könyvnek, ha az megfelel a pályázatban megjelölteknek. Persze tudom, ellenzéki oldalról nem az a probléma, hogy a pályázat miért van kiírva, ki írja ki és milyen feltételekkel.
Végül a társadalmi, közéleti információk kimaradását célozza a 32. számú ajánlásom, amely, úgy látom, mindenhol támogatást nyert.
Köszönöm szépen.
