DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Magam az ajánlás 10., 12. és 18. pontjával kapcsolatban szeretném elmondani társelőterjesztőként az indokainkat, és majd röviden szeretnék ezt követően a 11. ponthoz is néhány észrevételt tenni, amelyet Mánya Kristóf és képviselőtársai nyújtottak be javaslatként.
Tisztelt Képviselőtársaim! A 10. pontban arra tettünk javaslatot, hogy ha mégis a szakellátással kapcsolatos szabályozás ebben a formában nyer elfogadást, akkor ne keletkezzen egy joghézag, jelesül ne öntsük ki a gyereket a fürdővízzel, merthogy a LXIII. törvény hatályon kívül helyezésével elmaradna az a szabály is, hogy az egészségbiztosítás a jogszabályokban foglalt követelményeknek megfelelően valamennyi háziorvosi és házi gyermekorvosi szolgálat finanszírozására köteles. Tehát amennyiben most nem pótoljuk ennek a szabálynak a helyét, tehát nem tesszük be ezt a szabályt ebbe a törvénybe, akkor itt olyan jogbizonytalanság keletkezik, ami, azt gondolom, mindenképpen zavarokat kelthet az alapellátásban, és valószínűleg ezt pusztán egy kormányrendelettel vagy egy miniszteri rendelettel nem lehetne kellő módon helyettesíteni. A bizottsági ülésen erről folyt egy vita, és szeretném azt mondani, hogy ugyan a kormány különböző indokok alapján ezt a javaslatot nem támogatta, de a bizottság többsége ezt az ajánlási pontot méltányolta, és én ezt kérem az Országgyűléstől is.
Az ajánlás 12. pontjában javaslatokat tettünk bizonyos definíciókra, ugyanis ez a tervezet széles körű felhatalmazó rendelkezéseket biztosít a kormány és a miniszter számára. Egyébiránt azt kell mondanom Csáky képviselőtársam előbbi kétpercesére, hogy pontosan az teremti meg a kézi vezérlés lehetőségét, hogy ilyen széles körűek, szinte parttalanok a kormányzati szervek jogosítványai a kapacitásszabályozás tekintetében, és próbáltunk a már készülő végrehajtási tervezetek ismeretében legalább kapaszkodókat adni ahhoz, hogy egyáltalán mi alatt mit kell érteni. Úgyhogy azt kérjük a tisztelt Háztól, fontolja meg, hogy a törvény alkalmazásában nem lenne-e szükséges legalább a fogalmakat pontosan tisztázni. Azt gondolom, hogy ez a jogalkalmazás szempontjából lényegesen nagyobb biztonságot jelentene, és bizonyos értelemben még a végrehajtási szabályokat is keretek között tudná tartani.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az ajánlás 18. pontját tulajdonképpen a Magyar Orvosi Kamarának a véleménye szülte, ugyanis maga az Orvosi Kamara is szükségesnek gondolt egyfajta egyeztető rendszert, annak ellenére, hogy a korábbi, régi egyeztető rendszer alkalmazásában kétségtelenül voltak hibák, és a bizottsági ülésen is lefolytattuk azt a vitát, hogy a szereplők a korábbi megyei egyeztetési folyamatban sokszor rossz alkukat kötöttek. Ennek viseljük a következményeit.
(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)
(13.30)
De hát végül is hinnünk kell egy bizonyos tanulási folyamatban, és azért, mert - persze nem mindenütt, de néhány helyen - a párbeszéd sikertelen volt, sőt egyes, az egyeztetésben részt vevő szereplők visszaéltek az erőfölényükkel, még nem a párbeszéd intézményét kellene megszüntetni. Indokolt lenne valamilyen új rendben visszahozni az egyeztetési folyamatot. Mi erre tettünk egy javaslatot, amely lényegében az Orvosi Kamara támogatását is élvezi, és tulajdonképpen az emberi jogi bizottság is támogatta. Még akkor is mondjuk ezt, ha tudjuk, hogy minden egyeztetési folyamat macerás, de végül mégiscsak nehéz ezeket a kapacitásokat mindenfajta egyeztetési rendszer nélkül lekötni vagy leköttetni.
A mi javaslatunkban az az újdonság, hogy ezt egy több megyére kiterjedő térségi rendszerben tudnánk igazán jól elképzelni. Ezekben a térségekben - amelyek megfelelnének a területfejlesztési koncepcióról szóló országgyűlési határozatban felsorolt tervezési-statisztikai régióknak - lenne lehetőség arra, hogy a több megyére kiterjedő ellátási kapacitások feladatait jobban sikerüljön meghatározni. Azt gondolom, van erre készség az önkormányzatokban, a szolgáltatókban. Ezt lényegében megmutatta az a sajnos hamvába holt ellátásszervezési kísérlet is, amikor egy világbanki fejlesztési program keretében kellett különböző megyéknek együttesen túllépni az érdekeiken és közös pályázatot benyújtani. A pályázat megfogalmazása jól sikerült, de a világbanki programot egy meggondolatlan döntés eredményeként sajnálatos módon törölték. De a tapasztalat mindenképpen az, hogy térségi együttműködésre van készség és igény. Tehát egy regionális egyeztetést javasolunk, és a javaslatban természetesen a jogorvoslati lehetőségek megteremtéséről is gondoskodtunk. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy fontolja meg ennek a javaslatnak a támogatását.
Végül, tisztelt képviselőtársaim, szeretném néhány szóval kommentálni a 11. ajánlási pontban Mánya Kristóf és képviselőtársai indítványát. Képviselőtársaink azt javasolják, hogy az önkormányzati vagy többségi állami tulajdonban lévő egészségügyi szolgáltató feladatátadási megállapodásait a jövőben előzetesen az egészségügyi miniszternek véleményeznie kelljen. Ez a javaslat is a centralizáció irányába hat. A bizottsági ülésen vitát folytattunk arról, hogy ez a javaslat vajon nem érinti-e a kétharmados önkormányzati törvényt. Egy véleményezési jogkör beépítése önmagában még nyilván nem érinti, de mégis azt gondolom, nagyon nehéz dolog egy, az önkormányzati törvényben részletesen, pontosan szabályozott mechanizmust gyakorlatilag eseti miniszteri véleménytől függővé tenni, nem beszélve arról, ha feladatátadási megállapodás van, és ezt az önkormányzati törvény előírásainak megfelelően az önkormányzat jóváhagyja, akkor az ÁNTSZ-től amúgy is működési engedélyt kell kérnie, tehát az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatnak amúgy is jóvá kell hagynia ezt az aktust. Tehát ott van egyfajta lehetősége az egységes népegészségügyi szervezetnek, hogy megnézze, mennyiben képesek a követelményeket, a minimális ellátás feltételeit teljesíteni a szolgáltatók, ha más működési rendben tevékenykednek.
Véleményünk szerint nem jó és nem szerencsés dolog az, hogy egyedi véleményezési technikákkal szólnak bele az önkormányzatok dolgaiba, és ha már ilyen formában az ellenőrzött magánosításnak a koncepcióját próbáljuk becsempészni ebbe az egyébként nem erről szóló törvénybe, akkor ehelyett sokkal inkább azt kellene tenni, hogy elhatározzuk, szülessen egy olyan kerettörvény, amely a feladatátadásnak, egyáltalán a magánosításnak a legfontosabb általános szabályait és követelményeit tartalmazza. A szocialista frakció abban valóban tudna partner lenni, hogy a szakmai kritériumokat egyértelműen rögzítő, beleértve a miniszteri, ÁNTSZ- és minden más jogosítványt tartalmazó törvény szülessen annak érdekében, hogy ne szubjektív - vagy szubjektívnek gondolt - szempontok szerint lehessen egyik feladatátadási szerződésre azt mondani a miniszternek, hogy ezt szeretem, ezt jónak tartom, azt pedig nem szeretem. A zsinórmértéket mindenképpen indokolt lenne törvényben meghatározni.
A fentiek alapján azt gondolom, nem lenne jó, ha képviselőtársaim támogatnák az ajánlás 11. pontját, erről egy külön törvénynek kellene megszületnie.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
