DR. CSÚCS LÁSZLÓ
DR. CSÚCS LÁSZLÓ
DR. CSÚCS LÁSZLÓ (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Üdvözlöm és előremutatónak tartom az Állami Számvevőszékről szóló törvény módosításának tervezetét. Ugyanakkor a folyamatos, állandó aktualitás okán kénytelen vagyok hivatkozni arra, amit '99 szeptemberében tettem szóvá az Állami Számvevőszék akkori jelentéséről készült előterjesztés kapcsán. Idézem:
"A '89. évi XXXVIII. törvény immár tíz éve határozza meg az intézmény szervezetét, hatáskörét és feladatait, illetőleg szolgálja a működését. Az idő múlása, azzal együtt a magyar jog és intézményrendszer széles körű módosulása szükségessé teszi a törvény teljes körű felülvizsgálatát. A törvénynek szinte egyetlen olyan rendelkezése sincs, amely tartalmi, terminológiai vagy mindkét okra visszavezethető változások miatt eredeti szövegezésében meghagyható lenne. Megoldás az lenne, ha az elmúlt tíz esztendő tapasztalatát értékelve, valamint az uniós csatlakozásból fakadó újszerű feladatokat is mérlegelve mielőbb megtörténne az új törvény megalkotása. Hatályos alkotmányunk szerint az ÁSZ szervezetéről és működésének alapelveiről szóló törvény elfogadásához a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Ezért a realitásokkal is számolva meg kell elégednünk a jelenleg hatályos törvény korrekciójával. Ebből viszont nem engedhetünk, hiszen az mégiscsak védhetetlen, hogy az ÁSZ ellenőrzi a helyi tanácsok - tisztelt képviselőtársaim, nincs tévedés: a helyi tanácsok - állami költségvetésből juttatott támogatásának felhasználását; vagy például nem lehet az ÁSZ elnöke az, aki a megelőző négy évben tagja volt a Minisztertanácsnak.
(12.30)
Az viszont már több volna, mint törvényhozói mulasztás, ha az európai uniós csatlakozásból fakadó újszerű követelményeknek csak azért nem felelhet meg az ÁSZ, mert a tisztelt Ház annak törvényi feltételeiről nem gondoskodott."
Eddig az idézet, és mindezt - mint jeleztem - '99-ben mondtam. Aktualitása, úgy vélem, egy jottányit nem változott. Azóta közel két esztendő pergett le a Gergely-naptár szerint, ám a törvény alig halasztható teljes körű korrekciójával még mindig adósak vagyunk. Örülnék, ha türelmetlenekké válnánk, mégpedig cselekvő türelmetlenekké a mulasztásban.
A most tárgyalásba vett javaslat fontos, de parányi kiigazítása a hatályos törvénynek. Ez azt tükrözi, hogy az ÁSZ az európai integrációra való előkészületekre tekintettel egyre erőteljesebben kapcsolódik be a nemzetközi szakmai szervezetek munkájába. Ennek keretében a javaslatban meghatározott szervezetek, mint például a NATO, az Európai Unió, egyéb nemzetközi szervezetek felkérésére külföldön is végezhet ellenőrzést és szakértői tevékenységet abban a körben, ami a törvényben meghatározott feladatkörével összeegyeztethető. Minthogy a hatályos törvény ma még nem teszi lehetővé az aktív nemzetközi szerepvállalást a különböző vizsgálatokra, illetőleg szakértői tevékenység végzésére, ezért a szóban forgó feladatok ellátásának jogi feltételeit biztosítani kell. A törvényjavaslat elfogadása ezt megnyugtatóan rendezi.
Igen lényeges szabályozási tétel az is, hogy az ÁSZ az imént említett feladatellátást díjazás ellenében is teljesítheti. Ellenben elgondolkoztató az eredeti, azaz a T/3539. számon benyújtott javaslat módosításának tervezete, amit Kósa Lajos, Kertész István és Rozgonyi Ernő képviselőtársaim jegyeznek. Ők a következő szövegrész elhagyását javasolják az előterjesztésből: "Az Állami Számvevőszéket az e bekezdésben meghatározott tevékenységéért megillető díjazás nem vonható el, és annak összegével költségvetési előirányzata nem csökkenthető." Ez azért okozhat gondot, mert az ÁSZ ismert munkaterve szerint feladata rendkívül feszes, amit tovább feszít az a tény, hogy év közben számos soron kívüli feladatellátásra kényszerül a kormány vagy az Országgyűlés felkérésre. Az intézmény túlterheltsége közismert, ami nyilván a feszesre szabott személyi és dologi feltételekből, illetőleg a még feszesebbre szabott költségvetési forrásokból fakad, ideértve a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény javasolt módosítását is.
A most tárgyalásba vett módosítás mindezekhez képest további feladatellátást tesz lehetővé, megjegyzem, bizonyos kérdésekben pedig szükségessé, amihez ugyan a törvényjavaslat hozzáfűzi azt a garanciálisnak szánt elemet: "az ÁSZ éves ellenőrzési programjának teljesítését e bekezdésben meghatározott tevékenysége nem veszélyeztetheti", ám ez a garancia önmagában nem sokat ér a többletfeladat ellátásához szükséges és egyébként éppen a beszedett díjakkal előteremthető többletforrások garantálása nélkül.
Egyetértek azzal, hogy az elhagyni javasolt szövegrész a költségvetési intézmény vagy az államháztartás mai gazdálkodási rendjében szokatlan, de ugyanígy tekinthető rendhagyónak az ÁSZ szóban forgó többletfeladata is, amelyet mindenképpen szerencsés lenne lefedni a hozzá szükséges forrásoldal megerősítésével. Tenni kellene ezt pontosan azért, hogy ez a többletfeladat a hagyományos tevékenység ellátását véletlenül se veszélyeztesse.
Ha pedig arra gondolok, hogy a központi költségvetési szervek az általuk vagy külön törvényben megállapított és aszerint beszedett úgynevezett igazgatási szolgáltatási díjakat vagy azok jelentős részét lenyelik, akkor ahhoz képest az eredetileg szándékolt díjbeszedési és -megtartási szövegjavaslat egyáltalán nem tekinthető extrémnek és főleg célszerűtlen megoldásnak.
A törvényjavaslat alapkonstrukciójával tehát teljes mértékben egyetértek, ugyanakkor az előterjesztő számvevőszéki bizottság és az igen tisztelt kormány figyelmébe ajánlom az előbbiekben részletezett költségvetési összefüggések szíves mérlegelését. Teszem ezt annak ismeretében is, hogy az Állami Számvevőszék korábbi álláspontját feladva végül is nem kifogásolta az eredeti szövegjavaslat imént észrevételezett korrekcióját.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
