DR. KADERJÁK PÉTER
DR. KADERJÁK PÉTER
DR. KADERJÁK PÉTER, a Magyar Energia Hivatal főigazgatója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Rendkívül tanulságos és érdekes vitának a végére értünk a Magyar Energia Hivatal 2000. évi beszámolójának vitája kapcsán. Természetesen nincsen arra mód és lehetőség, értelme sincs, hogy minden felvetett nagyon lényeges kérdésre itt tudjak reagálni. Azt mindenképpen ígérem, hogy a képviselő urak által fölvetett kérdésekre külön-külön írásban a hivatal részéről válaszolni fogunk, és lehetőség szerint a következő évi beszámolóban is a hangsúlyos kérdésekre ki fogunk térni.
Szeretnék néhány nagyon fontos felvetett kérdésre reagálni, de mindenekelőtt szeretnék két olyan kérdést kiemelni, amellyel kapcsolatban kevésbé a mérlegelés és az elfogadás az, ami bennem felmerült, sokkal inkább olyan kérdések voltak ezek, amelyeket én szeretnék megcáfolni, ha úgy tetszik, visszautasítani, és amelyek minden alapot nélkülöznek.
Az első ilyen megjegyzés Göndör képviselő úr részéről hangzott el, aki fölvetette, hogy miért nem szól a személyi kérdésekről a hivatal beszámolója, és feltehetően kiváló szakemberek folyamatosan vándorolnak el a hivatalból.
(11.40)
Én ezt mindenképpen szeretném visszautasítani, a hivatal létszáma a 2000. évben nőtt, nagyon sok fiatal, jól képzett, európai uniós ügyekben jártas kollégát sikerült megnyerni annak az ügynek, hogy jóval kevesebb fizetésért, mint ha a magánszektorba mentek volna, jöjjenek el a köz szolgálatába, és én ezt nagyon nagy eredménynek tartom, és nem tudom, milyen távozó, nagy tekintélyű kollégákra gondolt a képviselő úr. Csak azt említeném meg, hogy az árszabályozásért felelős kollégát, aki a saját bevallása szerint nem ismerte az árképlet-szabályozásnak a metódusát, sikerült olyan kollégával helyettesíteni, aki Oxfordban PhD-zett; én ezt nem tartom visszalépésnek a személyi állomány tekintetében, tehát én ezt feltétlenül szeretném hangsúlyozni, hogy ennek nincs alapja.
A másik, amit szeretnék mindenképpen jelezni, az, hogy a hivatal által készített előterjesztések szakmai színvonalára nagyon kényes vagyok, és remélem, hogy ezek az előterjesztések megállják a szakmai követelmények próbáját.
Ezek után pedig olyan kérdéseket említenék, amelyekkel kapcsolatban lenne néhány szakmai megjegyzésem.
A vitában sokszor említették azokat a kérdéseket, amelyeket nem tárgyal meg a hivatal jelentése. Ez részben azért van, és ez egy nagyon sajnálatos tény, mert az országgyűlési beszámoló elkészítése, a kézirat lezárása 2000 őszén gyakorlatilag megtörtént, és ez egy viszonylag hosszú államigazgatási egyeztetésen ment keresztül, tehát számos olyan kérdés van valóban a beszámolóban, amely nem kerül tárgyalásra, nagyon sokszor azért, mert majd a 2001. évi beszámolóban lesz lehetőség ezek megvitatására. Csak néhány példát említenék.
Az egyik ilyen ügy, amely felmerült, a kaliforniai kérdésről való tájékoztatás, a piacnyitási kudarcok kérdése. Valóban nem tér ki rá az anyag, ugyanakkor a hivatal meghívásában Magyarországon tartózkodott a kaliforniai energiabizottság főbiztosa, akit külön a hivatal invitált, és a gazdasági bizottságban személyes tapasztalatcserére is lehetőség volt.
A kapacitástender kérdése is előkerült. A kapacitástender 1998-99-ben folyt le és zárult le igazából a 2000. évre vonatkozóan, itt az a kérdés merül fel, hogy az MVM Rt. az AES-Főnixszel miért nem kötött szerződést. Ez nem tartozott a hivatal 2000. évi tevékenységéhez.
Felmerült az, hogy kevés konkrét elemzést tartalmaz az országgyűlési beszámoló. Valóban, az elemzéssel foglalkozó szervezeti egység viszonylag későn, az év második felében állt fel, ezért sok minden nem kerülhetett megint csak be a beszámolóba; nemsokára az önök kezébe kerül a hivatal éves jelentése, amely már, remélem, sokkal több ilyen típusú információt tud az önök számára átadni. A nukleáris pénzügyi alap kérdésének a rendezése is a 2000. év végén dőlt el, és gyakorlatilag a 2000. év lezárása után, tehát sajnos nagyon sok minden nem tudott bekerülni ebbe a beszámolóba, és nyilván a 2001-ről szóló beszámoló nagyon sok ilyen kérdésre ki kell hogy térjen.
Még néhány kérdést említenék. Az első ilyen ügy, amely felmerült, előkerült, és ez is a 2001. év fejleménye: az MVM és az áramszolgáltató között folytatott árvita, egyáltalán az áramszolgáltatói árrés megállapítása, és ezzel kapcsolatban az üzemzavarszámok megemlítése. Itt azt szeretném hangsúlyozni, hogy a 2001. évi ármegállapításnál és az áramszolgáltatói árrés megállapításánál ennek előkészítéseként került sor az áramszolgáltató cégek átfogó költség-felülvizsgálatára, és az ő árrésük megállapítása ezen költség-felülvizsgálaton alapult, és a cégek számára megfelelő mértékű nyereség realizálását teszi lehetővé jelenleg is.
Mi úgy látjuk, hogy az elmúlt négy év fejleményei voltak olyanok az áramszolgáltatók esetében, amikor a végrehajtott költségcsökkentések hasznát nagyon sok esetben a cégek nem forgatták vissza beruházásokba, nem forgatták vissza hálózatfejlesztési projektekbe. Számításaink szerint körülbelül 60 milliárd forint az az összes áramszolgáltató szintjén, amelyet nem ruháztak be ezek a cégek abból a forrásból, amelyet egyébként az árszabályozástól megkaptak amortizáció és hálózatfejlesztési hozzájárulások formájában, és ennek eredménye volt az, hogy 1999-ben ezek a sajnálatos üzemzavari mutatók előkerültek. Mi úgy látjuk, és erre megint majd csak a későbbi jelentések tudnak kitérni, hogy a fokozott figyelemfelhívás és a megtett lépések reményeink szerint ezen a területen meghozzák az eredményeket, és az üzemzavari, szolgáltatásminőségi mutatók javulni fognak.
A hivatal függetlenségével kapcsolatos kérdésekre reagálva nem szeretném megismételni azt, amit az expozéban elmondtam, és amelyben én is jeleztem, hogy a jövőbeni kihívások megítélésem szerint is indokolttá teszik a hivatal jogállásának az átgondolását. A beszámolóban igazából azért nem kerül említésre ez a kérdés, mert amikor a beszámoló kézirata lezárult, a villamosenergia-törvény akkor érvényes tervezetében a hivatal jogállására vonatkozóan fontos passzusok kerültek be. Többek között az akkori törvénytervezet javasolta a kinevezések gyakorlatának a megváltoztatását, javasolta azt, hogy a hivatal határozatait csak bíróság előtt lehessen megtámadni, és még több más olyan ponton is erősíteni igyekezett a hivatal jogállását, amelyről azt gondoltuk, hogy fontos előrelépés lehet. Ezen törvénykezés lelassulása természetesen azt jelenti számunkra, hogy örülnénk annak, ha a hivatal jogállásának az áttekintésére esetleg hamarabb kerülne sor, mint ezen törvénykezés lezárására, hiszen ez azt jelentené, hogy még évekig a jelenlegi jogállás alapján kell a munkánkat végezni.
És végül, csak még egy kérdést kiragadva az elhangzott vitából, a bizonyos ügyfélszolgálatokkal, áramszolgáltatói call centerekkel kapcsolatos kérdéskörre reagálva, valóban azt kell elmondani, hogy természetes és érthető a szolgáltató cégek részéről a költséghatékonyság javulása révén az a törekvés, hogy költségeket csökkentsenek, és mi is érzékeljük azt, hogy az ügyfélszolgálati irodák rendszerét call centerekkel kívánják az áramszolgáltatók helyettesíteni.
Elkezdtünk 2001-ben a szolgáltatókkal együtt dolgozni egy olyan szabályrendszer és követelményrendszer kialakításán, amely ezeknek a call centereknek a működési színvonalára, minimális követelmények megfogalmazására vonatkozna, de látni kell azt, és ez inkább illusztrációja annak, hogy milyen lehetőségei vannak a hivatalnak, hogy például a call centerekre vagy az ügyfélszolgálatokkal kapcsolatos szabályozásra vonatkozó általános szabályokat a hivatal jelenleg nem tud megfogalmazni, még szűk körben sem létezik rendeletalkotási lehetősége és jogköre, márpedig ilyen esetekben, azt gondolom, csak ilyen módon tudna a hivatal hatékonyan fellépni a fogyasztói érdekek védelme érdekében. Hiszen amíg ez nincs, addig javaslatokat készítünk, és a munkánk végső eredményét nem tudjuk ilyen jól érvényesíthető módon megjeleníteni a fogyasztók, a befektetők és természetesen az önök számára sem.
Úgyhogy én még egyszer köszönöm az önök véleményét, és visszaadnám a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)
(11.50)
