GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony, hogy másodszor is szólhatok. Ha most Áder elnök úr itt lenne, akkor önt, kedves képviselőtársam, cinkossággal vádolná, mert ott fejeztem be, kénytelen voltam befejezni a mondókámat, mert lejárt az első tíz perc. És azért itt engedtessék meg nekem: valóban egy ilyen nagy dologról beszélünk, és tíz percben vagyunk korlátozva. Azt hiszem, ami itt történt, mindenkit meggyőzött arról, hogy minden egyes képviselőtársam a kétpercesekben próbálja meg kiegészítgeni a mondókáját, és fogalmazódnak meg bennünk éppen ezért kérdések, mert nyitva maradnak.
De most visszatérve oda, amit Horváth János képviselő úr fölvetett: szóval, kedves képviselőtársam, én azt gondolom - és amit mondtam, azt most is vállalom -, hogy egyik oldalon igaz, hogy a hivatal megvédi a fogyasztót sok szempontból - és ezeket nem akarom taglalni -, de ugyanúgy megengedhetetlennek tartom azt, amikor a hivatal él vissza, és szabályozási túlsúlyt valósít meg. Én úgy fogalmaztam, hogy túl közvetlen, túl direkt, túlzottan kitapintható, hogy a hivatal alárendeltségébe került a kormány gazdaságpolitikájának.
Ön, aki makrokérdésekkel foglalkozik leginkább, most kérem, tessék végiggondolni a következő kis apró játékot! Van egy torz energiaár-szerkezetünk. Hozzuk magunkkal a pun háború óta, mert én magam is emlékszem arra, amikor a fogyasztó annyit sem fizetett, mint amennyit az ország az importért fizetett. Ebből fokozatosan megyünk egyfajta piaci ár felé. Csakhogy azok a torzulások, azok a visszaesések, amik ebben a folyamatban vannak, pont azért - ahogy képviselőtársaim elmondták -, mert nincs megfelelő szociális intézményrendszer, ami ezt kezelné, mindegy, hogy ezt szociális árnak nevezzük vagy valamilyen más módszernek, ez az alacsony ár rossz üzenetet közvetít a fogyasztóknak. Ez az ár azt üzeni per pillanat, amit Kaderják úr is ír a beszámolójában, hogy ma a lehető leglehetetlenebb, legtávolabbi helyeken is földgázt vezetnek be, amit - ahogy Szentgyörgyvölgyi Péter elmondta - még támogatnak is különböző pályázatokkal.
Ettől kezdve hadd tegyem fel a kérdést - és számomra itt jön a hivatal felelőssége -: a legkisebb költség elve, amiről nagyon hosszan és szépen írnak a beszámolóban, hogyan valósul meg? Ettől kezdve - ahogy Kovács Tibor mondta, az új általában is többe kerül, de az, hogy messzire elvisszük, még többe kerül - a fajlagos szolgáltatási költségeknél kitapintható a növekedés. Ki fizeti ezt meg? A fogyasztó. Tehát egy torz rendszer következményeit végül is mi fizetjük meg, miközben arról beszél mindenki, hogy megvédtünk benneteket, mert csak 6 százalék. Ez a 6 is olyan, hogy július 1-jén 12 évi átlagban, csak ez a fűtési szezonban - megjegyzem - 12 százalékkal ketyeg. És azért hadd vigyem el olyan messzire, hogy ha egyszer igaznak tartjuk, hogy az ár orientál, és energiatakarékosságot akarunk, azt hiszem, mindannyiunknak érdeke, hogy korszerű, új, takarékos technológiák kerüljenek rendszerbe, de hogy ezek meg is térüljenek; a vállalkozások mindig eredendően üzleti alapon számolnak - akkor ösztönzi őket, ha tudja, mibe kerül.
Amit még kiemeltem, a keresztfinanszírozás kérdése, a 43 százalék. Itt vitatkoztunk a Házban - nem akarok visszamenni - Matolcsy úr akkor elmenekült a parlamentből, hogy lehetőség szerint ne kelljen válaszolni a kérdésekre. Azt gondolom, hogy akik itt voltak, azok erre emlékeznek még. Azt hiszem, hogy az energiatakarékosság mint olyan - ha ezt komolyan vesszük - hat még a költségvetésünkre is, külkermérlegünkre és sok minden másra. Tehát nagyon fontos lenne, de ezt csak úgy tudjuk elérni, ha megfelelő rendszert alakítunk ki.
Hadd tegyek hozzá néhány mondatot én is a jövő kérdéseihez, amit Szalay Gábor nagyon udvariasan fogalmazott, hogy bátortalan. Igen. Tessék csak végiggondolni! Az egész folyamatban múlt év óta csak egy ilyen kis ártatlan mondat jelenik meg, hogy konfliktus lehet esetleg a távhőszolgáltatóknál a kapcsolt áramtermelés miatt. Vajon egész végig, soha, sehol miért nem jelenik meg ez markánsabban? Ez megint nagy gazdasági összefüggéseket is fölvet. Mer mi lesz, mit teszünk helyette? Mivel finanszírozzuk? Mennyivel kerül többe, ha valamilyen más megoldást kell találni? Egyébként a jelentésben van egy apró mondat arról is, hogy nagy valószínűséggel átállnak a földgáz felhasználására.
Még ehhez annyit - és nem akarom tovább, mert annyiban előnyöm van, hogy képviselőtársaim sok mindent elmondtak a jövőről, a piacnyitásról -, gondolják el, üzleti modellről beszéltünk, megkezdtük a vitát itt, a parlamentben, miközben - ahogy a jelentésben is szerepel - a rendszerirányításról, a szállításról, az elosztási költségekről, tarifákról nem esik szó. Tehát megint belemegy mindenki valamibe, egy változásba, csak nem tudja a következményeit kiszámítani. És itt megyek vissza, hogy számomra a Magyar Energia Hivatal ebben a kérdésben az a független szervezet kell hogy legyen, amely a kiszámíthatóságot biztosítja, és a kiszámíthatóságon keresztül lehetővé teszi azt, hogy a befektetők ne helyezkedjenek tartózkodó álláspontra. Mert én ma azt látom, hogy pillanatnyilag - pont azért, mert ilyen bizonytalan az egész rendszer - most egy picit mindenki megmerevedett. Mindenki vár arra, hogy mi lesz a következő lépés, és annak függvényében fog dönteni, hogy beruház vagy nem. Én azt hiszem, hogy az energetika annál összetettebb kérdés, mint hogy ezt kockáztathatnánk. Tehát én azt gondolom, hogy a kormánynak az az árpolitikai magatartása, amit tesz és amit rákényszerített a hivatalra, csak pótcselekvés, képviselő úr. Ezt én ma is merem vállalni, és merem mondani.
A befejező gondolataim pedig azok - ahogy Kovács Tibor képviselőtársam elmondta -, hogy számomra pont a hiányosságok miatt most ez a beszámoló így nem elfogadható. Ezzel együtt egyetértek azokkal, akik ugyanúgy megfogalmazzák, mint egy évvel ezelőtt, hogy a hivatali autonómia és függetlenség fontos. Ha ezt a kormány nem teszi meg, akkor én most vállalom, hogy ősszel néhány képviselőtársammal együtt kész vagyok benyújtani azt a törvényjavaslatot, amely az Energia Hivatalt az Országgyűlés hatáskörébe átemeli, és mintegy fölemeli, megteremti a függetlenségét, hogy erőteljesebb hatékonysági jogosítványai legyenek mindazokban a kérdésekben, amit Vincze képviselő úr elmondott, vagy egyáltalán a fogyasztói érdekvédelem ügyében. Mert azt gondolom, igenis végig kell gondolni, amit Balczó képviselő úr elmondott: jól kitapintható, hogy ez az árpolitika vezet oda, hogy fogyasztói irodák igenis megszűnnek, bezárják, a fogyasztók itt is rosszabbul járnak. Tehát a végén mindig a fogyasztó fizet, mindig a fogyasztónak kerül ez valamivel többe. Azt gondolom, hogy ezen változtatni kell.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
