SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Főigazgató Úr! Az előttünk levő beszámolóval nem ott van a baj, ami abban benne foglaltatik, hanem azzal, ami abból kimaradt. Mielőtt azonban ez utóbbiról szólnék, pár szóban szeretnék megemlékezni a jelentés kétségtelenül meglevő egyes érdemeiről, mert mint mondtam, ami a jelentésben benne van, az többé-kevésbé elfogadható, legalábbis alapjaiban nem igazán ingerli vitára az embert, sőt, három olyan kérdést kiemelnék, aminek külön örültem, hogy bekerült a jelentésbe.
Az egyik, hogy felhívja a figyelmet arra a valószínűsíthetően bekövetkező nehéz helyzetre, hogy ha kapcsolt energiatermelés esetén, tehát kapcsolt energiatermeléssel működő erőművek esetén nem kötnek hosszú távú villamosenergia-átvételi szerződést ezekkel az erőművekkel, akkor minden valószínűség szerint nagy problémának nézünk elébe a távhő területén, hiszen akkor nyilván ezek az erőművek azért, hogy versenyképes áramárral tudjanak a piacon megjelenni, a másik oldalon a távhőár emelésével fogják a veszteségeiket behozni, és ez a távhőszolgáltatás területén bizony alapvető nagy gondokat fog okozni.
A másik dicséretre méltó megállapítás, aminek hangot ad a jelentés, hogy milyen kényes egyensúly betartásáról van szó az energetika területén, hiszen míg az egyik oldalról igyekezni kell, nehogy a volt állami monopólium helyett új magán- vagy regionális monopóliumok alakuljanak ki, ugyanakkor erre úgy kell törekedni, hogy a külföldi befektetők érdekeit ne sértsük alapvetően, mint arra az elmúlt években számtalan példa volt, hogy azok végül is eltávozzanak, hisz jelenlétükre nagy szükség van itt az országban az energetikai területen belül.
(10.10)
Ugyancsak dicséretes, hogy a beszámoló megemlékezett arról az egyébként nagyon sajnálatos tényről, hogy mennyire romlott az ellátás színvonala az elmúlt időszakban. Kétségtelenül úgy van, ahogy Göndör képviselőtársam megállapította, hogy érdekes módon azonban mindez 1999-nél megáll, tehát 2000-ről nem szól ez a megállapítás, de az is elég szomorú, hogy az előzőekhez képest 1998 után tovább folytatódott a romlás, hiszen, mint az anyag írja, az üzemzavarok száma 6 százalékkal, a kiesett villamos energia 55 százalékkal, az átlagos kimaradási idő 54 százalékkal, az egy fogyasztóra jutó kiesés 55 százalékkal nőtt, ez bizony szomorú, de a jelentés érdemeként kell elismerni, hogy erről megemlékezik. Ugyancsak megemlíteném, hogy megjelenik a falugáz problematikája is, és ez egy valós, nagyon éles probléma, helye van, hogy a jelentés szól róla.
Azonban a negatívumai az anyagnak sokkal számosabbak, de leginkább fajsúlyosabbak ezen érdemeinél, azok a negatívumok, amelyek nem jelennek meg az anyagban, nem esik szó róluk, és ha mi itt most az időkorlátok között inkább csak jelzésszerűen ezt megemlítjük, akkor, remélem, nem esünk az önök megítélése szerint abba a hibába, hogy eltérünk az anyagtól.
Az energetika tele van feszültséggócokkal, akárhova nézünk, és számomra megdöbbentő, és ezért elfogadhatatlan a jelentés alapjaiban, hogy ezekről a jelentős feszültséggócokról egyszerűen nem kíván megemlékezni. És itt felmerül a kérdés, hogy vajon miért nem, vajon független-e a Magyar Energia Hivatal, vajon ha valóban független lenne, akkor is hallgatna-e ezekről a feszültséggócokról, és mivel hallgat, feltételezhető, hogy bizony, van mit javítani a függetlenségén, és nagyon is megalapozott az Európai Unió 2000. évi országjelentése, amelyből idézem: "A Magyar Energia Hivatal függetlenségét meg kell erősíteni, tekintettel azokra a jövőbeni feladatokra, amelyeket az energia belső piaca támaszt a szabályozóval szemben." Tehát első anomáliaként említem, hogy ha maga a Magyar Energia Hivatal a saját tevékenységéről szóló jelentésben nem tart szükségesnek egyetlen mondatot arról rögzíteni, hogy a saját függetlenségének növelését, erősítését legalább célként ki kell tűzni, akkor megkérdezem, hogy vajon kinek kell erről a helyzetről megemlékeznie.
Az Európai Unió nagy büszkeségünkre lezárta velünk ideiglenesen az energetikai fejezetet, egyedüli jelölt országként velünk történt ez meg. Ez nagyon jó, nagyon jóleső érzés, többször eldicsekedtek ezzel az illetékesek, azonban ebből következnének bizonyos dolgok, és sajnálatos módon a probléma az, hogy ami ebből következne, azokon a területeken azonban semmi sem történik, és nyilvánvaló, hogy ez inkább csak rövidebb, mint hosszabb ideig titkolható el az Európai Unió vagy saját magunk előtt. Hiszen valóban már-már botrányosnak minősíthető, hogy milyen késlekedésben vagyunk, és nem a parlament hibájából, hanem kifejezetten a kormány hibájából, az energetikai törvényhozás, az energetikai törvények módosítása tekintetében.
A villamosenergia-törvényt tavaly áprilisban terjesztette be a kormány, a vezérszónoki kör után levette a parlament napirendjéről, és azóta sem lehet tudni, hogy tulajdonképpen mikor kerül újból elénk, hogy folytathassuk a vitát. Emögött nyilvánvalóan óriási kormányon belüli viták vannak. Az az alapkérdés, hogy liberalizálunk-e vagy sem, milyen ütemben, milyen mértékben, még mindig nem dőlt el a kormánynál. A gáztörvény módosításáról szintén egy év óta tudunk, benn volt az előzetes programjában a parlamentnek már két félévben is, most se került elénk, legjobb esetben ősszel kerülhet ide elénk; ugyanez vonatkozik a bányatörvényre is.
A törvényalkotási késlekedés tehát több mint szembeötlő és több mint káros. Ismét idéznék egyetlen mondatot a 2000. évi országjelentésből, amely már megállapítja, hogy a gázágazatban nem történt számottevő előrelépés, ez finom, ámde határozott kritika, és persze ugyanez vonatkozik a másik két - már általam említett - területre.
A politikai megfontolásból alakított, formált energiaárak egy folyamatosan akkumulálódó és hólabdaszerűen magunk előtt görgetett feszültséggócot jelentenek, mert senki nem gondolhatja azt, hogy ilyen mesterséges leszorítással nem alattunk időzített bombaként ketyeg az összes vezetékes fogyasztói energiaár. Azt nagyjából mindenki elismeri, hogy az energetikai árak kérdésköre nem a szociálpolitikai csomag része, de én ehhez azt tenném hozzá, hogy ami ma van, az nem is nevezhető szociálpolitikának, sőt annak az ellentettje, ez inkább egy pazarláspolitika, hiszen azokat díjazza, támogatja a legjobban, akik a legnagyobb fogyasztók, ezzel tehát tulajdonképpen hihetetlenül méltánytalan és igazságtalan helyzetet állít elő.
De nem esik szó a jelentésben arról sem, hogy milyen helyzetet állított elő a kormány aktív közreműködésével a parlament a nukleáris pénzügyi alap területén, ami szintén megmagyarázhatatlan a lezárt energetikai fejezetünkből kiindulva. Szintén nem esik szó arról, hogy lehetetlen feszült helyzet állt elő a villamos energia területén, ahol az MVM gyakorlatilag nem is csendes, hanem nagyon is hangos állóháborúban van a szolgáltatókkal, és még csak nem is látható, hogy ennek mi lesz a megoldása. Ugyanúgy nem esik szó a MOL teljes tönkremeneteléről, a mesterséges gázárak okán és miatt. Ezek tehát mind olyan kérdések (Az elnök jelzi az idő leteltét.), amelyek bizonyos mértékig az Energia Hivatalra tartoznak, vannak kérdések, amelyek teljesen, vannak, amelyek talán közvetetten, de hogy a jelentésben erről meg kellett volna emlékezni, abban egészen bizonyos vagyok.
A Szabad Demokraták Szövetsége ezért nem tudja elfogadni a jelentést.
