DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, de még egyszer mondom, hogy egyébként a vitára a választ - az általános vitát is beleértve - majd a határozathozatal előtt kívánom megadni, most csak reflektálni szeretnék Erkel Tibor képviselőtársam felszólalására. Az előterjesztői mivoltomat itt most nyilván szóba kellett hozni, mert ebben a minőségemben kérem természetesen a lehetőséget a válaszadásra.
(19.10)
Erkel Tibor képviselő úr javaslata számomra rokonszenves, hiszen egy kodifikációs hibának a kijavítását, amit az általam előterjesztett törvényjavaslat céloz, még teljesebbé akarja tenni akkor, amikor arra az intervallumra kiterjedően is orvoslást próbál keresni, amely intervallum a Bokros-csomag következményeként ennek a '98. évi LXXX. törvénynek a megszületésétől, pontosabban hatálybalépésétől, 1998. január 1-jétől a most általam előterjesztett törvényjavaslat remélhető elfogadásáig és hatálybalépéséig terjed. Ez az az intervallum, amire tulajdonképpen visszamenőleges hatállyal próbál képviselőtársam valamilyen orvoslást keresni, és ez a gondolat számomra rokonszenves. A cél az egyetértésemmel találkozik, hiszen még teljesebbé teszi a reparációs szándékot.
Amikor az egészségügyi bizottságban ezzel foglalkoztunk, hozzászólásomban ugyanezt hangsúlyoztam, ugyanakkor számba kellett vennem a módosító javaslattal kapcsolatosan különböző nehézségeket, amelyekről beszéltem a hozzászólásomban, és amelyeket itt most részletesen nem fogok megismételni, de amelyek arra utalnak, hogy nem könnyű a jó megoldást megtalálni és ezt a feladatot ilyen értelemben is megoldani.
Egy gondolat erejéig arra is ki kell térnem, hogy most, május végén, június elején felgyorsult egy kicsit az Országgyűlés munkája, és gyakorlatilag ez idő szerint most már heti ütemezésben dolgozik a Ház. Ez is nehezíti ennek az egyébként rendkívül bonyolult jogi szabályozási rendszernek az áttekintését, hiszen ha jól emlékszem, az általános vita pünkösd előtti pénteken folytatódott le, akkor nyújtotta be képviselő úr a módosító javaslatát, és nyomban az ünnepek után, gyakorlatilag a második munkanapon kellett véleményt mondani erről.
Ezt azért tartom szükségesnek hangsúlyozni, mert a bizottságban egy aggályt vetettem fel, amit akkor nem láttam tisztán. Nevezetesen, hogy ez a visszaható hatály esetleg kötelezettségeket róhat utólag a munkáltatókra, nevezetesen: visszamenőleg járadékfizetési kötelezettséget, amelyeket úgy ítéltem meg - és ha ez netán fennállna, akkor ez nyilvánvalóan változatlanul ugyanilyen megítélés alá esik most is -, hogy alkotmányos aggályokat vet fel. Többek között ezért sem tudtam támogatni azt a módosító javaslatot, ami, még egyszer mondom: számomra elképzelésében, célkitűzésében mindenképpen rokonszenves, és irányában, törekvéseiben az egyetértésemmel találkozik.
A módosító javaslat jelen formájában, most is úgy érzem, nem ilyen irányban, hanem más irányban problematikus. Tudniillik, hogy az előző gondolatot folytassam, hozzá kell tennem az elmondottakhoz, hogy a jogszabályok tanulmányozásával most úgy tűnik számomra, hogy a helyes értelmezés szerint ilyen visszamenőleges járulékfizetési kötelezettség nem áll fenn, tehát úgy tűnik, ez nem lenne akadálya a módosító javaslat elfogadásának. Más megfogalmazási problémák azonban felmerültek.
Mindenesetre szeretnék arra utalni, hogy ez idő szerint legjobb tudomásom szerint készülőben van - talán már be is nyújtották - egy kapcsolódó módosító javaslat, amely pontosabb megfogalmazásban tisztázná azt a lehetőséget, hogy 1998. január 1-jét követően azoknak, akiknek a gyermeknevelési támogatás igénybevétele miatt az eddig hatályos rendelkezések szerint a biztosítási viszonyuk szünetelt, azoknak ezt a biztosítási viszonyt az egészségbiztosítási pénzbeli ellátások juttatásának megállapítása szempontjából változatlanul fennállónak kellene tekinteni. Úgy gondolom, hogy egy ilyen kapcsolódó módosító javaslat gyakorlatilag megoldaná azt a problémát, amire Erkel Tibor képviselőtársam is utalt.
Egészében tehát, és azt hiszem, hogy egy plenáris ülésen folytatott vita keretében, ahol nem szabad bizottság elé tartozó aprólékos részletekbe bocsátkozni, azt tartom fontosnak hangsúlyozni, hogy úgy gondolom, arra a problémára, amit Erkel képviselő úr javaslata felvetett, van esély és van remény, hogy találunk - nem pont olyan szöveggel, hanem más szöveggel - egy megoldást, amit majd nyilván most ezen a héten, a bizottsági ülésen meg fogunk tudni vitatni. Én maximálisan nyitott vagyok annak érdekében, hogy ez a törvényjavaslat a lehetőségek szerint még tökéletesebb, még teljesebb értékű legyen, és ezzel sikerüljön ezt a kodifikációs hibát és ennek a hátrányos, nemkívánatos következményeit elhárítani.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz, az MDF és a MIÉP soraiban.)
