DR. LENTNER CSABA
DR. LENTNER CSABA
DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az ajánlási számok szerint haladva a 2., a 3., a 6. és a 7. sorszámokon jelennek meg a módosító indítványaim. Ehhez a törvénymódosításhoz összesen hét darab módosító indítvány érkezett, ebből négy a MIÉP-frakció, illetve általam jegyzett módosító indítvány. Nem titkolt célom a módosító indítványokkal, hogy az élelmiszerekről szóló törvénynek a kormány által előterjesztett módosítását, annak a módosítási koncepciónak a méregfogát kihúzzam.
Az általános vita alkalmával már utaltam arra, hogy a Magyarországra történő élelmiszer-behozatali szabályoknak a szigorítására volna szükség. Ez mind közgazdaságilag, mind pedig állat-egészségügyi szempontból igazolható. Az élelmiszer-behozatal nehezítésének közgazdasági okát abban látom, mert a magyar alapanyag-termelőknek, az egyéni gazdaságoknak, szövetkezeti gazdaságoknak a piaci térvesztése figyelhető meg, és ebben a helyzetben inkább a belső piacot, a magyar termelőt kellene védeni, nem pedig a Nyugatról érkező termékek behozatalát könnyíteni.
A másik dolog az állat-egészségügyi szabályok. Köztudott dolog, hogy a száj- és körömfájás-betegség az Európai Unió állatállományát megtizedeli, és majdnem közvetlen szomszédságunkban, Csehországban is felütötte a száj- és körömfájásjárvány a tüneteit. Itt arról van szó, hogy a behozott termékeknél az élelmiszer-higiéniai szabályok szigorítását kellene megcélozni.
Nos, ha részletesen megnézzük ezt a négy módosító indítványt, amely a MIÉP-frakcióhoz kötődne, mi szeretnénk azt leszögezni, hogy ennek a törvénymódosításnak a közgazdasági indokoltsága teljességgel okafogyott. Ezt friss - a két héttel ezelőtti általános vitához képest -, illetve újabb közgazdasági adatokkal is szeretném igazolni.
A termelésben bekövetkezett csökkenés természetes következménye, hogy a magyar mezőgazdaság az elmúlt évben, tehát a 2000. évben további piacokat veszített el. A lakosság fogyasztása volumenében 4 százalékkal csökkent, ami nagyrészt a termeléscsökkenés okán kialakult fogyasztóiár-emelkedésre vezethető vissza, továbbá romlottak külpiaci pozícióink is, ami döntően az Európai Unióval folytatott kereskedelem 80 millió dolláros aktívumcsökkenésével hozható összefüggésbe.
A magyar mezőgazdaság ott tart jelenleg, hogy a termeléscsökkenés miatt nem vagyunk képesek kihasználni az EU-val kötött szállítási szerződéseink előnyeit, sőt a hazai piacainkat is gyorsuló ütemben adjuk át az Unióban előállított agrártermékek részére. Ez a közgazdasági helyzet. Erre föl a kormány, illetve annak a Földművelésügyi Minisztériuma behoz egy olyan élelmiszertörvény-módosítási szabályt, hogy még könnyebben, a jelenleginél is könnyebben jöhessenek be az Európai Unióból az élelmiszerek.
Szeretném hangsúlyozni, hogy itt aztán az égadta világon a MIÉP részéről semmiféle nyugatellenesség meg nem fogalmazódik, hanem mindössze arról van szó, hogy a magyar termelőket szeretnénk a jelenleginél lényegesen jobb pozícióba hozni. Lehessen majd tíz év múlva, húsz év múlva behozni a jelenlegi szabályoknál könnyebben az élelmiszereket Magyarországra, azonban érdemi versenyre számítsunk. Az nem érdemi verseny, hogy most könnyítem a behozatali szabályokat, ugyanakkor a magyar alapanyag-termelő bázisok pedig folyamatosan mennek tönkre, folyamatosan ellehetetlenülnek az őket övező közgazdasági feltételrendszer hiánya miatt.
A 2000. évi európai uniós és KSH-adatokkal szeretnék arra rávilágítani, hogy a magyar élelmiszerárak és az európai uniós élelmiszerárak között milyen lényeges fajsúlybeli különbségek vannak. A csontos sertéshús esetében az osztrák ár - tehát a tőlünk néhány száz kilométerre lévő Ausztria esetében - a magyar árat 148 százalékkal lépi túl; tehát a magyar ár 248 százaléka, ez a jelenlegi magyar árszintnél 148 százalékkal magasabb.
A cukor esetében másik országot mondanék, Belgiumban a magyar árszintet 121 százalékkal haladja meg a cukor árszintje. Hogy még egy tipikus állattenyésztési terméket is említsek a csontos sertéshúson túl: a tejárakat tekintve - itt Franciaországot emelném ki - az látható, hogy a magyar árnál a francia tejár 118 százalékkal magasabb. Ezek a magasabb árszintfekvésű termékek jönnének be még könnyebben az országba.
A közgazdasági okfejtésből tulajdonképpen ezen a ponton térnék át az állat-egészségügyi, higiéniai szabályokra. Ugyanis köztudott dolog, hogy a magyarországi élelmiszer-behozatali szabályok jelenleg még az Európai Unió szabályaihoz képest szigorúak; mondhatnám azt is, hogy idegesítően szigorúak az Európai Unió részére.
A BSE okán, ha megnézzük a körülményeket, hogy mi vezetett a BSE kialakulásához: a takarmánykészítési eljárásoknál lehet a problémát keresni, ott, ahol az állati hulladékokból rövidebb időn keresztül és alacsonyabb hőmérsékleten, 130 Celsius helyett csak 80 Celsiuson hőkezelt takarmányok előállítása történik, ami önmagában generálja a betegségek kialakulását az Európai Unióban. A másik pedig a száj- és körömfájás körülményei, amelyek folyamatosan terjednek.
A négy módosító indítványom azokra a szabályokra irányul - nem azt mondom, hogy teljes egészében a benyújtott törvényjavaslatot hatályon kívül akarja helyezni, mert vannak annak pozitív részei is, de az a kevesebb, ami pozitív benne -, amelyek közgazdaságilag és élelmiszer-higiéniai szempontból is aggályosak. Ott első körben azt fogalmaznám meg, hogy a különleges táplálkozási igényeket kielégítő élelmiszereknek a behozatalát, főleg a géntechnológiával kezelt élelmiszerek behozatalát, miután kiszámíthatatlan élettani, táplálkozástani hatásúak, nem azt mondom, hogy örök időkre, de jelenleg ennek a törvényi helynek a beiktatását a hatályos törvények közé most nem javasolnám; tehát az elhagyását kérném.
A magyar mezőgazdaság jó adottságai, az állatállomány kiváló genetikai adottságai, a magyar termőföld hatalmas termelési mennyisége alapján, potenciális termelési mennyisége alapján olyan jók a lehetőségeink, hogy nem azt mondom, hogy géntechnológiával kezelt élelmiszereket, semmilyen élelmiszert be sem lehetne hozni, hiszen képesek kellene, legyünk arra, hogy önellátóak legyünk mezőgazdasági termékekből. Több száz éven keresztül egyébként azok voltunk, sőt a magyar agrárkivitel hosszú évszázadokon át jelentős volt. Érdekes: a technikai-tudományos fejlődés jelenlegi szintjén van ott az ország, hogy nem képes a belső piacait sem ellátni.
A másik indítványomra, ami a törvényjavaslat 2. §-ához kapcsolódik, azt tudnám magyarázatképpen adni, hogy az eredeti élelmiszertörvény 7. §-a a törvényjavaslat 2. §-ával kiegészülve végül is úgy módosulna, hogy a két szakmailag kompetens - agrár- és egészségügyi - miniszter mellé az ionizáló energiával kezelhető, illetve kezelten forgalmazható élelmiszerek körének és feltételeinek meghatározásához a Gazdasági Minisztériumot is kijelölné.
Én ezt ott tartom aggályosnak, hogy 1999-ben, talán emlékeznek rá képviselőtársaim, volt a tej körül az egynapos blokád, amikor a Földművelésügyi Minisztérium érzékelve, mérve, tapasztalva az Európai Unióból behozott tejtermékek minőségének a problémáit, blokádot rendelt el, és a Gazdasági Minisztérium ezt az egynapos blokádot az első adandó alkalommal, azaz másnap már meg is szüntette.
(18.40)
Úgy szüntette meg, hogy nem győződött meg annak az alapos voltáról, hogy az FVM miért rendelte el a blokádot.
Én azt mondom, hogy az élelmiszerek behozatala elsődlegesen mégiscsak az egészségügyi miniszterre, illetve a mezőgazdasági miniszterre tartozik, tehát itt a gazdasági miniszter ténykedését... - a korábbi rossz tapasztalatok alapján is, de helyből adódóan - nem látom indokolnak, hogy ebben a gazdasági miniszter harmadik miniszterként részt vegyen. De mondom, az ionizált energiával kezelt élelmiszereknek a behozatala is kiszámíthatatlan hatású, ezért nem célszerű, hogy ez menjen.
A következő módosító indítványom végül is a törvényjavaslat rendelkező részleteinek az elhagyását javasolja. Ugyanis a Földművelésügyi Minisztérium által előterjesztett javaslat hatálytalanítani szándékozik az élelmiszertörvény 2. § 18. pontját, amely az új termék fogalmát határozza meg; hatálytalanítani akarja a 3. § (2) bekezdését az élelmiszertörvénynek, amely az élelmiszer-előállító hely létesítését, lényeges átalakítását rendeli bejelenteni az illetékes állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomásnak jóváhagyás céljából; valamint a minisztérium által előterjesztett törvényjavaslat hatálytalanítani kívánja az élelmiszertörvény 14. § (1) bekezdés e) pontját, amely szerint kizárólag olyan élelmiszer hozható forgalomba, amelyre új termék esetén a kötelező, előzetes minőségvizsgálatot a kijelölt intézmény elvégezte. Tehát a minisztérium a törvényjavaslattal ezeket hatálytalanítani akarja, én pedig a módosító javaslatommal azt mondom, hogy ne kerüljenek ezek hatálytalanításra, hiszen vannak ezek annyira jelentős hatású körülmények, hogy ezekről meg kell győződni minden további nélkül.
Még egy módosító indítványomra szeretném röviden fölhívni a figyelmet. Ez pedig a minisztérium által előterjesztett 3. §-hoz fűzött indítványom, amely azt próbálja kiküszöbölni, hogy az élelmiszerek piacra történő bevezetése során úgynevezett engedélyeztetési gyártmánylap kitöltésére, előállítására, illetve hatóságoknak erről való meggyőződésére, ellenőrzésére mégiscsak kerüljön sor. Tehát azon az állásponton vagyunk, hogy az élelmiszereknek a kötelező jellegű gyártmánylap-elkészítése az a bizonylatolási forma, amely a későbbiekben kontroll-lehetőséget biztosít. Főleg az elkövetkezendő nyári időszakban, de az eddigi, néhány hetes melegebb időjárás következtében is a rossz élelmiszerek forgalmazásából kifolyólag számos betegség, tömeges jellegű megbetegedés ütötte fel a fejét. Most gondoljanak abba bele képviselőtársaim, hogy ha tömegesen jönnek be és kerülnek forgalmazásra olyan élelmiszerek, amelyeknek nincsen gyártmánylapjuk, és, ne adj' isten, betegségek ütik föl a fejüket, az utánakereshetőség, a visszaellenőrizhetőség, a visszanézhetősége - az, hogy mit állítottunk elő, miből, ki állította elő, milyen adalékanyagokból - teljes egészében, miáltal nincs gyártmánylap, nyomon követhetetlenné válik.
Én azt mondom, illetve a MIÉP-frakció azon az állásponton van, hogy a jelenlegi kötött szabályokat, összefoglalóan: közgazdasági, agrár-közgazdasági és élelmiszer-higiéniai szempontból fenn kellene tartani. Lehet, hogy tíz év múlva majd kell ilyen szabályokat alkotni a magyar törvényhozásnak, azonban most, jelenleg, 2001 júniusában ennek koránt sincs itt az ideje. Ez a MIÉP-frakció álláspontja.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiban.)
