DR. LENTNER CSABA
DR. LENTNER CSABA
DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Több észrevétel is érkezett az iménti felszólalásomhoz, illetve módosító indítványaimhoz, sorjában szeretnék ezekre válaszolni.
Horváth János képviselő úr közgazdasági okfejtéseit mindig figyelmesen végighallgatom, és a magyar parasztságról vallott nézetei, ismeretei bennem tiszteletet ébresztenek. Én is azon az állásponton vagyok, amit a képviselő úr mondott, hogy a magyar mezőgazdaságot kellene olyan helyzetbe hozni, hogy a nyugati országok élelmiszereinek versenytársává válhasson a magyar termelő terméke; ezt hangsúlyoztam, és szerintem Kékkői államtitkár úr is ezen az állásponton van. Azonban hogy ezt az álláspontot közösen tudjuk képviselni, meg kell mondanom, képviselőtársaim, most a harmadik évezred elején eléggé rossz pozícióból indulunk, mert az elmúlt tíz évben a magyar mezőgazdaság össz-termékkibocsátása 27,7 százalékkal csökkent, tehát a kétharmadára esett vissza. A magyar mezőgazdaság bruttó hazai termékhez való hozzájárulása tíz év alatt, 1990-hez viszonyítva a 11,9 százalékos értékről lement 4,5 százalékos értékre, a felére esett vissza, tehát a magyar mezőgazdaságnak a bruttó hazaitermék-előállításhoz való hozzájárulása 50 százalékkal csökkent. Természetesen a beruházások is visszaestek az ágazatban egyharmadára, tehát rossz helyzetben van a mezőgazdaság.
Ahhoz, hogy további piaci, közgazdasági térvesztés ne következzen be - ezt mondtam az imént is, és most is ezt hangsúlyozom -, az kellene, hogy ezeket a magyar alapanyag-termelő bázisokat kellene megsegíteni elsődlegesen, és utána gondolkodjunk abban, hogyan hozhatunk be máshonnét élelmiszereket, hogyan könnyíthetjük a más országokból behozott élelmiszerek behozatali szabályait.
Azzal a körülménnyel, hogy a módosító indítványaim nem arattak nagy támogatottságot, tisztában vagyok; lehet azt mondani, hogy okafogyott is a felszólalásom, minek érvelek már mellette. Nekem meggyőződésem, és bízom abban, hogy ezek a gondolatok, amelyeket a képviselőtársaimmal közösen megfogalmazunk, a kormány, illetve a döntéshozók vagy akár egy következő parlament, parlamenti képviselők részéről nem találnak süket fülekre. Mert ha tíz év alatt ez a magyar mezőgazdaság 30 százalékot veszített a teljesítményértékéből, és ha ezek a folyamatok láncreakciószerűen fel fognak gyorsulni, akkor lehet, hogy a következő 30 százalékot egy 1990. évi bázishoz képest nem az elkövetkezendő tíz éven belül veszti el, hanem lehet, hogy öt éven vagy három éven belül elveszíti. Nekem tehát nem az fáj, hogy a németalföldi tej ide könnyebb behozatali szabályok szerint jöhet be, kisebbek az ellenőrzési lehetőségek, kisebbek a megkötöttségek, én nem a holland vagy a belga tej, vagy a dán sertéshús ellen szólalok fel, hanem azt mondom, hogy első körben most nekünk, magyar döntéshozóknak az lenne a feladatunk, hogy a magyar termelő termelését, a termelési kedvét, a birtokát, a földjét, sertésistállóját körülvevő közgazdasági feltételrendszeren javítsunk állami hiteltámogatási politikával, megfelelő adókedvezményekkel, a nemzeti földalap felállításával.
(19.00)
Szóval, a sorrend az, ami közöttünk véleményeltérést okoz; a sorrend, a logikus sorrend és a nemzeti érdekek képviselete azt mondatná, hogy akkor először magunkon, a mi termelőinken segítsünk, és utána könnyítsük, mondjuk, a francia termelő tejbehozatali lehetőségeit.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a MIÉP-frakció soraiban.)
