DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Valóban, az indítványok mellett szeretnék röviden érvelni, hiszen az a lehetőség majd megadatik, hogy az előterjesztő részéről a határozathozatal előtt szóljak pár szót.
Nagyon röviden, mert minden fontos dolog elhangzott, csak azt szeretném mondani, meggyőződésem, hogy a kialakult konszenzust nem veszélyezteti az, ha ez a két javaslat megfontolásra és esetleg befogadásra kerül. Azt gondolom, több mint gesztusról van szó akkor, ha látássérült, vak, önellátásra képtelen társainkra gondolunk. Akik már vettek részt vakok és gyengénlátók rendezvényein, azok át tudják élni, hogy milyen szörnyűséges hátrányokat jelent számukra ez a lét. Ha egy ilyen általuk jól végiggondolt lehetőség van - hiszen ez a Vakok és Gyengénlátók Szövetségének egy régi kezdeményezése -, ami most megvalósulhat, az egy nagyon fontos üzenet lesz, és komoly szociális érzékenységet is mutat az Országgyűlés részéről.
Szó esett a költségvetési kihatásokról. Azt gondolom, sok mindent lehet mondani, de azt, hogy ez a megoldás az államháztartás egyensúlyát veszélyeztetné, nyilván nem lehet. Az sem egészen állja meg a helyét, hogy ez a javaslat kiskaput nyithat, amely kiskapun majd mások is be akarnak menni. Itt valóban egy olyan nagyon sajátos és különleges helyzetről van szó, ami talán nem egészen mérhető más típusú fogyatékosságokhoz, tudva azt, hogy ezzel még nyilván kell a későbbiekben is foglalkozni. De az talán majd alaposabb vizsgálat után kerülhet a Ház elé, hogy hogyan lépünk tovább a fogyatékossági támogatási rendszer egészét illetően, amiről tegnap már beszéltünk.
A másik javaslatról, amelynek kapcsolódó indítvány formájában társszerzője is lehettem, csak annyit szeretnék mondani, ténylegesen az a helyzet, hogy az emelt szintű családi pótlékra jogosultak és a fogyatékossági támogatásra jogosultak köre nem fedi le egymást. Ha tudjuk, hogy ez így van, és most adunk magunknak másfél esztendőt, hogy a problémát megoldjuk, akkor másfél esztendő múlva is nyilván abban a helyzetben leszünk, hogy ezt a kérdést kezelni kell. Tehát ha a fogyatékossági támogatásra való jogosultság kritériumrendszerén változtatunk is, az nem lesz olyan széles, mint az emelt szintű családi pótlékra jogosultak köre, hozzátéve, hogy ez akkor esetleg meg is szűnne, mert itt tartósan és súlyosan egészségkárosodott személyek is jogosultak. Azt hiszem, hogy nyilván egy akkori országgyűlés sem fogja azt felvállalni, hogy ennek a körnek a szerzett jogai sérüljenek.
Ahelyett, hogy ezt a problémát időben továbbgörgetnénk, azt javaslom, fontolják meg ezt a javaslatot, és próbáljuk elrendezni azt, hogy 2003. január 1-je után is legyen megállapítható az emelt szintű családi pótlék, életben maradhasson ez a rendszer, természetesen figyelembe véve azt, hogy párhuzamos ellátásokra ne legyen lehetőség. Ezt szintén a tisztelt Országgyűlés figyelmébe ajánlom, és bízom benne, hogy ezt a két apró kis lépést megtéve, ezt a kialakult konszenzust talán valóban még teljesebbé tudjuk tenni.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
