DR. BOGÁR LÁSZLÓ
DR. BOGÁR LÁSZLÓ
DR. BOGÁR LÁSZLÓ, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Ön hozzászólásában a magyar mezőgazdaság egy igen fontos kérdésére irányította rá a figyelmet. Ezt a kormány nevében szeretném is megköszönni, és engedje meg, hogy néhány gondolatban én is továbbgondoljam mindazt, amit ön elmondott.
A polgári kormány agrárpolitikájának alaptörekvése, hogy minél több családi gazdaság váljon versenyképessé a csatlakozással az Európai Unió néhány év múlva Magyarország számára is megnyíló egységes piacain. Tudjuk, hogy e cél eléréséhez még igen komoly erőfeszítésekre van és lesz szükség a jövőben. A magyar gazdáknak egyrészt megfelelő méretű birtokokra, a modern gazdálkodáshoz elengedhetetlen eszközökre és megfelelő nagyságú forgótőkére van szükségük, és ezek biztosítása érdekében is komoly anyagi és technikai segítségre szorulnak. Legalább ilyen fontos, ha nem fontosabb ugyanakkor, hogy minden parasztember birtokában legyen a tevékenységéhez szükséges szakmai és piaci ismereteknek is.
Az erőszakos szövetkezetesítés következtében az évszázados tapasztalattal felvértezett parasztság bérmunkássá kényszerítése, a fiatalabb nemzedékek egy részének elüldözése miatt ezen a téren - ön is említette ezeket a szomorú történeti összefüggéseket - legalább akkora lemaradást kell leküzdenünk, mint anyagi-technikai téren. A földművesek szakmai és piaci ismereteinek bővítése érdekében a kormány a legtöbbet a falugazdász-hálózat visszaállításával és jelentős megerősítésével tette, de emellett a népfőiskoláktól az önkéntes szövetkezéseken át a gazdaszövetségek működéséig támogat minden olyan kezdeményezést, amely az egyéni és családi vállalkozások szakmai színvonalát emelheti.
Ebben a munkában kétségtelenül - ahogy ön is elmondta hozzászólásában - megvan a szerepük és komoly szerepük van az állami tulajdonban lévő mezőgazdasági társaságoknak és az ezekben összpontosuló szakmai tapasztalatoknak is. Érthető, ha ezen társaságok egy részének magánosítása persze kérdőjeleket és vitákat indukál a vidékért aggódókban. Ezzel kapcsolatban szeretnék emlékeztetni arra, hogy a privatizáció ezen társaságok közül csak tizenkettőt érint, a többség - éppen az általuk ellátott, nehezen számszerűsíthető, de a helyi társadalmak szempontjából rendkívül fontos, sokszor egész kistérségekre kisugárzó hatású feladataik miatt - továbbra is többségi állami tulajdonban marad.
A magánkézbe adandók esetében a leendő vásárlók körének kijelölése vetíti előre, hogy a társaságok jövőbeli tevékenysége várhatóan nem változik drámaian. Ugyanakkor gazdálkodásuk hatékonysága a tulajdonosi szemlélet megjelenése következtében komoly mértékben növekedhet. Miután ezeket a gazdaságokat nem külső, pusztán pillanatnyi profitszerzésben érdekelt befektetők, hanem az ott dolgozók és a vezetők közös tulajdonába kívánjuk adni, nem látom ésszerű okát annak, hogy miért adnák fel eddig magas színvonalon folytatott tevékenységüket.
(8.40)
Mivel a polgári kormánynak nem lehet közömbös, hogy a törzstenyészetek vagy éppen a minőségi vetőmagtermelés változatlanul megmaradjanak, természetesen az agrárpolitika is mindent el fog követni az agrártársadalom számára hasznos és példamutató tevékenységekhez ösztönző gazdasági környezet kialakítása érdekében.
Tisztelt Képviselő Úr! Szeretném még egyszer megköszönni a felszólalását, amelyben igen inspiratív módon foglalta össze azokat az alapvető gondolatokat, amelyek ehhez a témakörhöz tartoznak.
Szeretném önt is, életútját ismerve, továbbra is arra kérni és arra biztatni, hogy szakértelmével és helyi tapasztalataival a továbbiakban is járuljon hozzá a nemzeti érdekeket szolgáló korszerű agrárpolitika kidolgozásához, illetve továbbfejlesztéséhez az állami gazdaságok területén is.
Köszönöm szépen.
