DR. CZIRA SZABOLCS
DR. CZIRA SZABOLCS
DR. CZIRA SZABOLCS (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az állami gazdaságok története nemcsak történet, hanem történelem is, amely mellett nem lehet elmenni anélkül, hogy a szükséges következtetéseket levonnánk.
A két világháború között megindult mezőgazdasági fejlődés Magyarországon a közép- és nagybirtokok számára a termelési és foglalkoztatási funkción kívül más szerepet is rótt. Akarva-akaratlanul jelentős szerepet játszottak a parasztok által folytatott, a mai családigazdaság-ideálhoz legközelebb álló mezőgazdasági tevékenység fejlesztésében a példamutatással, az új módszerek, fajták s a többi kipróbálásával.
A második világháborút követő időkben a magánvagyonokat államosították, és így jártak a földbirtokok is. Először csak a nagybirtokok, később a téeszesítéssel tulajdonképpen valamennyi. A hagyományos paraszti élet megszűnt, ebből a szempontból jelentőségét vesztette ez a fajta szerepvállalás. A mezőgazdasági tevékenység azonban még mindig meghatározta a foglalkoztatás jellegét és a vidékhez kötődést is, hiszen kezdetben néhány uradalom összevonásával és többnyire egy község parasztjainak téeszbe verésével jött létre a szocialista nagyüzem. A mezőgazdaság történetének kereke úgy forgott tovább, hogy ezeket a gazdasági egységeket összevonták, megvalósítva a kitűzött célt, hogy légiessé, földrajzi értelemben is távolivá váljék a konkrét helyhez tartozás érzése, a kötődés a lakóhelyhez és az egykori földtulajdonhoz.
Az előző két, ellentétes előjelű kormány idején senki sem hallatta hangját, hogy modern formában ismét meg kívánjuk teremteni a paraszti tevékenységhez szükséges hatékony természetű rendszert, az úgynevezett magyar mintájú gazdaságokat. Az erre vonatkozó lehetőségeink zömét már elveszítettük, de még akad néhány. Az állami gazdaságok, azaz a mezőgazdasági rt.-k privatizálásának újabb hullámára gondolok. A magánkézbe adás nyilvánvalóan nem kerülhető el, az államnak azonban a magánosítás módszereinél és a szabott feltételeknél lehetősége van figyelembe venni, hogy a környezetre való pozitív kisugárzás ne csak esetleges, hanem kötelező legyen.
Az sincs előírva, hogy az évtizedek alatt összejött mamutvagyon csakis egy kézben működhet tovább. Figyelembe kellene venni az egykori állami gazdaságok kialakulásának történetét, és törekedni kellene arra a privatizáció során, hogy a köz érdekében kötelezően ráróható feladatok ott fejtsék ki hatásukat, ahol azokra a legnagyobb szükség van, a paraszti családi gazdálkodás helyszínén.
Példának a Dél-Pest Megyei Mezőgazdasági Rt.-t hozom fel: ez a korábbi gigantománia minden jegyét magán hordó képződmény többek között a ceglédi és a nagykőrösi állami gazdaságok összevonásával jött létre. A vagyon kialakulásában nemcsak a jelenlegi központ tevékenysége játszott szerepet, hiszen az alapokat az összevont térségből vonták el, és ezek haszna sohasem került oda vissza. Az összevonásokkal megkárosított térségek kárpótlásának is fel lehetne fogni, ha most a privatizáció során a kormány figyelembe venné az eredeti alapegységeket, és erre dolgozná ki a magánosítási programot. A volt Nagykőrösi Állami Gazdaság területén létrejött valamikor egy olyan infrastruktúra, amely ma is alapja lehetne egy nagyobb mezőgazdasági táj fejlesztési központjának.
A fejlettebb világ számos példája azt mutatja, hogy ahol ezek a termelési és marketing célokat egyaránt szolgáló, integráló szerepet betöltő, az azonos piacra szánt termékek minőségét fejlett feldolgozó berendezésekkel biztosító, a piacra jutást megszervező egységek nem voltak jelen a gazdaságban, ott ezeket az állam segítségével létre kellett hozni. Mindegy, minek hívjuk, német gépkörnek, dán típusú szövetkezetnek vagy amerikai coopnak. Ez a gazdaság magántőkén, állami szerepvállaláson és az egyének tudásán és vállalkozó készségén nyugszik. Ugyanakkor felvállalja a vidék fenntartását, fejlesztését, a környezet megóvását és a piacképes mezőgazdasági áru hatékony előállítását. Nem idegen minták másolása, hanem igenis magyar sajátosság és az adottságok kihasználása az, ha magyar földön a modern elveket a saját lehetőségeink legjobb kihasználásával és a helyhez is szívvel-lélekkel kötődni tudó tulajdonosok és szakemberek tudására alapozva valósítjuk meg.
A magyar mintagazdaságok alapozódjanak a valamikori összevonás előtti állami gazdaságokra, melyek településekhez kötődnek, ezek segíthetnék a vállalt kötelező feladataik útján - szaktanácsadás, szolgáltatás s a többi - a jelenleg még átformálódásban lévő mezőgazdaságot. Igenis bátran fel kellene vállalni, hogy a jelenlegi helyi menedzsmentek, illetve a helyi feltörekvő vállalkozók bevonásával példamutató magyar mintagazdaságokat alakítsunk ki.
