SZABÓ SÁNDORNÉ
SZABÓ SÁNDORNÉ
SZABÓ SÁNDORNÉ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Mi, szocialisták örülünk annak, hogy az 1997-ben elfogadott XXXI. számú, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény jól működik; betölti hivatását, alapvető célkitűzései jól meghatározottak voltak, és ma is azok, tehát ezeket a jelenlegi módosítás nem kívánja megváltoztatni. Mindannyian tudjuk, hogy egy törvény a végrehajtása során bizonyítja be alkalmasságát, és örülünk, hogy a '97-es törvény ilyen, mert bebizonyította ezt.
Az is természetes, hogy a végrehajtás során derülnek ki a mégoly jó szándékú elképzelések végrehajtási gondjai is, ezért örülünk annak, hogy a benyújtott módosító indítvány jobbára ilyen finomításokat - hol szükségeseket, hol feleslegeseket, szükségteleneket - tartalmaz. Ezért is tartották az egészségügyi és szociális bizottság ülésén a szocialisták általános vitára alkalmasnak. A '97-es XXXI. számú, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény korszerű, kiérlelt, jó törvény, a bevezetése óta eltelt három év tapasztalatai alapján olyan mértékű és mennyiségű módosítást nem igényel, mint amit a beterjesztett javaslat sugall.
A '97-es törvény történelmi jelentőségű volt, elsősorban azért, mert amikor a gazdasági folyamatok pozitívan alakultak, akkor a Horn-kormány figyelme már a rossz helyzetben lévő családokra, illetve azok gyermekeire irányulhatott. Hazánkban a gyermekvállalás a családok többségében régóta a szűkösség, illetve sok esetben a szegénység vállalását is jelentette. Ez a törvény volt az, amely figyelemmel volt a legrosszabb helyzetű családokra, illetve azok gyermekeire, és próbált az anyagi ellehetetlenülés ellen egy kis fogódzót adni nekik. A '97-es törvény elsősorban a megelőzésről szólt, tehát arról, hogy anyagi okból ne kelljen és ne lehessen gyermeket kiemelni a szerető közeget jelentő szülői családból, és csak másodsorban szólt a törvény a gyámügyi igazgatásról. Tehát a '97-es törvény nem gyámügyi törvény volt, hanem valóságosan gyermekvédelmi; a még nem veszélyeztetett gyermekről is szólt és rendelkezett, a családsegítő és gyermekjóléti feladatokat jól elkülönítette a gyámügyi intézményektől. Szerencsére hazánkban van egy gyermekszerető, a gyermekvédelemnek elkötelezett szakértő garnitúra, amely magas színvonalon végzi munkáját, és ha úgy tetszik, politikamentesen is, a rossz értelmű pártpolitikától többé-kevésbé mentesen. Ez az a terület, amelybe ha a pártpolitika erőszakosan beleszól, több kárt csinál, mint hasznot.
'97-ben még konszenzusos volt a pártok között e törvény elfogadása, a Fidesz vezette kormány azonban már megsértette e törvény lelkét. Nem most, e 107 paragrafusos, látszólag nagy terjedelmű módosítással, hanem a tavaly elfogadott, kétéves költségvetésbe beemelt kiegészítő családi pótlék bevezetésével. A '97-es törvény ugyanis fő célkitűzései megvalósításához, hogy anyagi okból ne kelljen egy gyermeket se kiemelni a családból, bevezette a rendszeres gyermekvédelmi támogatást. Ezt a támogatást azok a gyermekek kapták, akik olyan családban élnek, ahol az egy főre jutó jövedelem a nyugdíjminimum alatt van. A rendszeres gyermekvédelmi támogatás összege a nyugdíjminimum 20 százaléka, ennyiben határozta meg akkor a törvény. Ez a juttatás a törvény koherens része volt, egy olyan ellátás, amely a törvény célkitűzéseinek a megvalósítását szolgálta és garantálta.
Tisztelt képviselőtársaim, ezt az ellátást vette ki a kétéves költségvetés a '97-es törvényből, és tulajdonképpen már tavaly csonkolta a '97-es törvényt; csonkolta a törvényt, miközben fennen hirdeti a kormány a család- és gyermekbarátságát. Hadd adjam annak néhány bizonyítékát, hogy csak píárszinten igaz a kormány család-, illetve gyermekbarátsága!
A családtámogatás növekedésének két összetevője van: a píár és a valóság. Az előbbiben valóban jelentős sikereket ért el a kormány, csak úgy röpködnek a szebbnél szebb számok a támogatások számottevő növekedéséről, a családok már-már ideális helyzetéről - a valóságban a tények sokkal kedvezőtlenebb helyzetet mutatnak. A kormány magatartását azért tekinthetjük szemfényvesztőnek, mert a hangzatos ígéretek ellenére valójában a családtámogatásra a GDP-ből, a bruttó nemzeti össztermékből ma ugyanolyan hányad: 2,2-2,3 százalék, mint a kormányzati ciklus elején, miközben szokatlanul drasztikus mértékben átrendezték a támogatásokat a kedvezményezettek körében.
Az átcsoportosítás Európában is egyedülálló módon a tehetősebbeket támogatta, a szegényebbeket nehezebb helyzetbe hozta. A családtámogatások kiemelt kezelése ugyanis azt jelentené, hogy a kormányzat növeli a GDP felhasználásában a családtámogatások részarányát, erről azonban szó sincs. Az idei évre - 9,5 százalékos inflációt feltételezve - az adókedvezménnyel együtt számított családi támogatások reálértékének növekedése is alig éri el a GDP-növekedés várható ütemét, míg 2002-ben a költségvetés családtámogatási kiadásai reálértékben el sem érik az ez évi, tehát az idei ráfordításokat.
Ha az adókedvezmények nélkül vizsgáljuk a családi támogatásokat, azok reálértékükből két év alatt 8 százalékot veszítenek. Tehát a családtámogatások - ismétlem - átcsoportosításáról és nem valóságos növekedéséről döntött a kormány a kétéves költségvetés elfogadásakor. Ha konkrétan megnézzük számokban a családtámogatás költségvetési előirányzatait, ha a 2000-es előirányzatot 100 százaléknak tekintjük, a reálérték 2001-ben 95,8 százalék, 2002-ben pedig 96,2 százalék - tehát szemfényvesztés a családtámogatások növeléséről beszélni. (Bauer Tamás: Úgy van!)
Hiába vezették be az adókedvezményt a gyermekes családok helyzetének javítására, a családok egy jelentős részének körülményei romlottak. A családi pótlék összege '98 óta nem változott, értéke az eltelt három évben majdnem a felére csökkent, míg a megnövelt gyermekkedvezményt azok a családok tudják igénybe venni, amelyek jövedelme eléri az országos átlagot. Már szinte hallom kormánypárti képviselőtársaim ellenvéleményét, de kérem önöket, egyszer beszélgessenek el egy 30-35 év közötti közalkalmazott házaspárral, akik két-három gyermeket nevelnek, egyszer beszélgessenek el egy gyermekeit egyedül nevelő ápolónővel vagy egy gyesen lévő kismamával!
(10.10)
Ők is itt élnek Magyarországon, gyermekeiknek is joguk van a viszonylag jobb anyagi feltételekhez a bennük rejlő tehetség kibontakoztatására, s nemcsak ahhoz van joguk, hogy anyagi gondok között éljenek. És még mindig a '97-es gyermekvédelmi törvényről és a szellemében általa érintett gyermekek köréről szólok.
A háttéranyagban kaptuk: körülbelül 2 millió 250 ezer 0-18 év közötti gyermek él ma Magyarországon, és ekörül volt a számuk '97-ben is. A törvény által juttatott gyermekvédelmi támogatást akkor is körülbelül 800 ezren vették és napjainkban is 800 ezren veszik igénybe. Csak ma már át van keresztelve ez az ellátás egy másik névre: a kiegészítő családi pótlékra. Érdemes itt egy pillanatra az elnevezésnél megállni. A kétéves költségvetési törvényben mi, szocialisták javasoltuk a kiegészítő családi pótlékot mint egy új megnevezésű juttatást - tehát egy újat. Ezért tekinthető a kormány által bevezetett kiegészítő családi pótlék névváltoztatásnak, mert e kiegészítő családi pótlék 2001-ben 360 forint, 2002-ben plusz még 200 forint emelést jelent a legrosszabb helyzetben levő családok gyermekei számára. Gondoljon bele valaki, ma Magyarországon mit jelent 360 forint plusz és jövőre még 200 forintos emelés.
Mi, szocialisták az általunk javasolt kiegészítő családi pótléknak két formáját írtuk le. Az egyik variáció a jelentősen megemelt családi pótlék lett volna azok számára, akiknek nincsen adózó jövedelmük, amiből az adókedvezményt igénybe vehették volna. A másik variáció az igénybe nem vett adókedvezmény kiegészítése lett volna, illetve lesz jövőre a választási programunkban is azok számára, akiknek van adójövedelmük, de ez kevesebb, mint az igénybe vett adókedvezmény.
A mi javaslatunk tehát arról szól, hogy két minimálbéres szülő, ha három gyermekük van, elvileg az idén 30 ezer forintot írhatnának le az adójukból, de az adójuk csak 16 ezer forint, tehát számukra a 30 ezer forint egy jól hangzó ígéret, de 14 ezer forint kárba vész. Mi például úgy gondoljuk, hogy nemcsak a három- és négygyermekes képviselőtársainknak kellene ezeket az adókedvezményeket jól kihasználni. Éppen ezért a szocialisták programjukban arra törekszenek, hogy az ország további kettészakadását megakadályozzák, és ezért a minden gyermeket nevelő család részére biztosított ellátások, például a családi pótlék jelentős emelését tervezzük, és az ellátások elértéktelenedésének megakadályozására ezek rendszeres és automatikus karbantartását is tervezzük.
A Szocialista Párt a jóléti rendszerváltás programjával azt kívánja elérni, hogy a gyermekvédelmi támogatásban részesülők száma ne stabilizálódjon 800 ezer főnél. Ehhez természetesen új munkahelyekkel, a tanulás feltételeinek javításával, a tankönyvek és a kollégiumi férőhelyek biztosításával kell segítséget adnunk.
És én még mindig a gyermekvédelmi törvényről és annak módosításáról szólok. Hiszen a konszenzusos törvényt a Fidesz vezette kormány megroppantotta, és a megcsonkított törvény módosítását formailag nagy terjedelemben, de érdemileg jóval kisebb arányban vezette elő.
A bizottsági tárgyalás időszakában nem volt módunkban a társadalmi, gazdasági kihatások elemzését áttekinteni. A plenáris ülésre azonban részlegesen pótolta a tárca a kért anyagokat. Ahhoz ugyanis, hogy az eltelt három és fél év tapasztalatait feldolgozó módosítást felelősen végig lehessen gondolni, a felhalmozott ismeretek birtokába kell kerülnie minden képviselőnek.
Szerintünk sérül a jogalkotás azon elve is, miszerint az előterjesztéssel egyidejűleg meg kellene kapni a végrehajtási rendeleteknek és a csatlakozó jogszabályoknak is legalább a tervezetét azért, hogy ezáltal a törvény szellemiségét és a változtatás szándékát jobban megérthessük. A törvényjavaslat 107 paragrafusban alakítja, formálja, árnyalja az eredeti törvényt. A változtatások több csoportba sorolhatók. A legnagyobb részt azok teszik ki, amelyek néhány apró ponton módosítják, talán feleslegesen is az eredeti szöveget.
A módosítások másik csoportja az, amellyel mi, szocialisták is egyet tudunk érteni. Az egyik ilyen pozitív, előremutató javaslat, amely pontosítja és elkülöníti a különleges gondozást és a speciális ellátást igénylők körét, ezáltal gyermekotthoni ellátásukat árnyaltabbá teszi, miután elválasztja a tartósan beteg, illetve fogyatékos, valamint a koruk miatt különleges ellátást igénylő gyermekek gondozását a továbbiakban speciális ellátást igénylőktől, tehát a súlyos pszichés tüneteket mutató gyerekektől, illetve a beilleszkedési zavarokkal küzdő, valamint súlyos antiszociális magatartást tanúsító gyermekek intézményeitől.
További, számunkra is elfogadható módosítások azok, amelyek a '93. évi III. törvényhez, a szociális ellátásokról és a szociális igazgatásról szóló törvényhez hasonlóan a kötelező feladatok településnagyság szerinti ellátását tartalmazzák, így például a bölcsődehálózat több mint ötven bölcsődével történő kibővítését. A bölcsődék - hasonlóan az óvodákhoz, illetve a családi napközikhez - lehetőséget adnak a szülőknek a gyermeknevelés feladatának teljesítésére a munkavállalás mellett. Mi, szocialisták maximálisan támogatjuk a szülőket e két feladat összehangolásában.
Támogatni tudjuk az önkéntesen igénybe vett beutalásos elhelyezés esetében az együttműködési megállapodások megkötését is. A működés engedélyhez kötése is fontos és támogatható. Pozitív elemként említhetjük a nevelési felügyeletet is, amely egy új hatósági intézkedés törvénybeli szabályozása, a szükséges esetekben felgyorsítja, felgyorsíthatja az eljárást.
A módosító javaslatok másik nagy csoportja, amely finomításra, értelmezésre szorul. Az új jogintézmény, a gyermekjogi képviselő intézményének létrehozása tulajdonképpen az egészségügyi törvény betegjogi képviselőjének mintájára történt. Ha optimistán közeledünk ehhez az új jogintézményhez, akkor megállapítható, hogy ez az új eszköz növelheti a gyermek védelmének erejét és hatékonyságát. Amennyiben pesszimistán közeledünk a kérdéshez, az állapítható meg, hogy a megyei, fővárosi gyámhivatalokhoz telepített gyermekjogi képviselő a poraiba hullott főnixmadár sorsára juthat, elsősorban azért, mert ezen a szinten igazán erős gyermekjogi képviselői státus nem alakítható ki. Ha már a miniszter nem tesz javaslatot önálló gyermekjogi országgyűlési biztosi státus létrehozására, legalább a miniszter mellett működő gyermekjogi biztost erőltethetné, az oktatási tárca mintájára.
A törvény ugyan kötelezheti az önkormányzatok különböző szervezeteit a vele való kapcsolattartásra, illetve az indítványára történő válaszadásra, de ez valószínűleg nem teszi hosszú távon életképessé a gyermekjogi képviselőt. Meggondolást érdemelne a gyermekvédelmi intézménynél való elhelyezése, mert a gyermekek sajátos problémáihoz közelebb kerülhet, és számukra, a gyermek számára is elérhetőbbé válna. Úgy gondolom, ez vitatéma lehet a továbbiakban.
Ráadásul a törvényjavaslat nem rendel megfelelő pénzügyi és tárgyi feltételeket működésükhöz. Nem igazán értelmezhető az a kitétel, hogy a gyermekjogi képviselő munkavégzéséhez szükséges helyiségek biztosításán mit kell érteni. Irodát kell biztosítani számára vagy csak esetenként helyet az ügyfélfogadásra?
A gyermekjóléti szolgálat és a gyermekjóléti központ működéséről rendelkező rész túlzott feladatbővítést tartalmaz. A gyermekjóléti szolgálatok jelenlegi helyzetükben az eddigi feladataikat is hatalmas erőfeszítések árán tudják csak teljesíteni. A felsorolt feladatok ellátása, mint például az utcai és lakótelepi szociális munka, a kapcsolatügyelet, a kórházi szociális munka és az ügyeleti szolgálat mind személyi, mind tárgyi feltételek terén hatalmas pluszráfordítást igényel a fenntartó részéről.
A rendszer finanszírozhatatlansága alapvető gond. Eddig is problémát jelentett, hogy az önmagában korszerű szemléletű törvény végrehajtása nagyon nagy terhet ró a működtető önkormányzatokra. Visszaköszönő gond, hogy a törvényben kötelezően előírt feladatokhoz a költségvetésben biztosított normatíva kevés. Például a Fővárosi Önkormányzat a gyermekvédelmi intézmények működéséhez a normatíva háromszorosát kell hogy hozzátegye, hogy a szakmai feltételeknek megfeleljen. Tehát miközben a törvény szakmailag igyekszik az ideálishoz közeli elvárásokat megfogalmazni, az ehhez szükséges források egyre kevésbé állnak rendelkezésre. A valóság és a szakmai szabályokban rögzített elvárások között egyre nagyobbra nyílik az olló.
(10.20)
A tervezett módosítás tovább erősíti ezt a tendenciát, hiszen további feladatokat ad az intézményeknek, anélkül, hogy a forrásokat láthatnánk.
A törvényjavaslat a védőnői karnak kitüntetett szerepet szán. A kormány e területen rendeletbeli újraszabályozásra kér felhatalmazást. Eddig a körzeti védőnőkre vonatkozó szabályozás, néhány törvényi garanciától eltekintve, miniszteri rendeletben történt. A kormányrendelet ehhez képest előrelépés. Ugyanakkor feltehető a kérdés: a nagy tradícióval rendelkező védőnői kar önálló törvényben való szabályozása nem indokoltabb-e? A határozott véleményünk az, hogy az Európa-szerte irigyelt védőnői kar megérdemli a törvényi szintű szabályozást, ide értve az önálló köztestületi ranggal rendelkező kamara létrehozását is.
Képviselőtársaim! Az átmeneti gondozáson belül a helyettes szülők működtetésével kapcsolatos szabályok nem egyértelműek. Egyrészről az egyik paragrafus a 20 ezer főnél nagyobb városoknak előírja mint kötelező feladatot a gyermekek átmeneti otthonát, amellyel az önkormányzat már ellátja az átmeneti gondozás kapcsán rárótt feladatot. A másik oldalról, egy másik paragrafus alapján az önálló intézményként működő gyermekjóléti szolgálat szervezi a legalább három helyettes szülőt foglalkoztató helyettes szülői hálózatot, illetve működteti azt, vagy önálló helyettes szülőket foglalkoztathat. E megfogalmazás szerint a helyettes szülői hálózat működtetése is kötelező feladatnak tűnik.
Tisztelt Képviselőtársaim! A tervezet nem szabályozza például a gyámhivatal mellett működő szakértői bizottság tevékenységét sem. Nem tudni, hogy ez alkalmanként vagy állandóan működik-e. Nem világos, kinek az alkalmazásában állnak, és az sem, hogy milyen ügyekben van döntő véleményük.
Képviselőtársaim! A hajdan egységes, korszerű gyermekvédelmi törvény módosítási csomagja, amely előttünk fekszik, részünkről csak akkor lesz egyértelműen támogatható, ha a fenti kérdéseinket és felvetett problémáinkat kezelő, őszig benyújtott módosító indítványaink vitája nem silányul pártpolitikai csatározássá, hanem (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) érdemi, szakmai viták zajlanak majd. Ugyanis sokkal többről van szó, mint hogy csak a kormánypárti többség akarata és szándéka tükröződjön e törvénymódosításban. A jövőről szólunk, a jövőhöz szólunk, a gyermekekről, ráadásul azokról és azoknak a gyermekeiről (Az elnök ismét csenget.), akik szintén polgárok, és az ő gyermekeik is polgároknak számítanak, csak úgy tűnik, a kormány figyelme rájuk eddig is kevésbé terjedt ki, és ezután is kevéssé terjed majd ki.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
