DR. LOTZ KÁROLY
DR. LOTZ KÁROLY
DR. LOTZ KÁROLY (SZDSZ): Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, talán furcsán is hat egy kicsit egy ellenzéki képviselőtől, hogy végre hosszú évek mulasztásai és hibái után valami tényleg megindult a Környezetvédelmi Minisztériumban, elsősorban a jogharmonizáció irányába.
(22.00)
Úgy is, mint az Európa Tanács környezetvédelmi bizottsága tagjának és az integrációs bizottság ezzel a témával is foglalkozó tagjának nagy örömmel kell ezt konstatálnom, bár nem tudom, hogy behozható-e az a Brüsszelben elég gyakran hangoztatott súlyos lemaradás, amelyet a környezetvédelmi harmonizáció - a szó szoros értelmében - elszenvedett az elmúlt időszakban. De most végre ez a törvény azt mutatja, hogy valami fény van az alagútban, valami komolyan megindult végre. Ami a környezetvédelmi jellegű módosításokat illeti, azoknak a nagy részével az SZDSZ részéről egyetértünk.
Bennünk is ugyanazok az aggályok fogalmazódtak meg, amelyekről talán majd a részletes vitában fogunk inkább szólni, ehhez néhány dolgot még egyszer át kell tekinteni. De azok az általános problémák, amelyeket képviselőtársaim itt már hangsúlyoztak, bennünk is felmerültek, azok között az a bizonyos kérdés, hogy jelenleg valóban alkalmas-e a környezetvédelmi humán erőforrás, nyugodtan mondhatjuk: az elmúlt három évben kicsit meggyengített humánerőforrás-tömeg - ha tömegnek lehet nevezni -, valamint alkalmasak-e a személyi és a tárgyi feltételek ezeknek a teljesítésére, az egy komoly aggodalomként merült fel bennünk is.
Az is felmerült, hogy valóban, esetleg másokat is lehetett vagy kellett volna-e módosítani eme módosítás kapcsán, hogy elég átgondolt volt-e, nem kellett volna-e épp a lemaradások miatt egy kicsit többet beletenni, és itt Pap János képviselőtársam hangsúlyozottan utalt a termékdíjrendszerre. Nyomatékkal szeretném hangsúlyozni, hogy mi nem a termékdíjrendszerre gondoltunk, mert meggyőződésem, hogy ha valami nem ebbe való, akkor az biztosan nem a termékdíjrendszer, hiszen a hatásvizsgálatok tekintetében még messze nem vagyunk ott, és ha valaki figyelte a német termékdíjrendszer átgondolatlan bevezetését az elmúlt időszakban - és egyesek szerint ha véletlenül megbukna jövőre a szociáldemokrata párt, akkor az ennek lesz a hatása, mert olyan mértékű inflációgerjesztő hatása volt az át nem gondolt bevezetésnek, éppen a termékdíjrendszer kapcsán panaszkodtak nekem is Strasbourgban a német szociáldemokrata képviselők -, akkor az biztos, hogy ez az. Valószínű tehát, hogy sokkal átgondoltabban kell nekünk is eljárnunk - nem mintha ez veszély lenne a kormánypártokra nézve, csak jelzem, hogy ez egy olyan kérdés, amely valóban súlyos társadalmi, de főleg gazdasági problémákat vethet fel -; mindenesetre gyorsabban kellene ennek előrehaladnia, kell termékdíjrendszer, de jelen pillanatban az én megítélésem szerint ez nincs abban a stádiumban, hogy akár ebbe a törvénybe is be lehetett volna venni.
Ugyancsak aggályként fogalmazódott meg bennünk - és ez szintén elhangzott itt -, hogy mi lesz egy-egy paragrafusnak a valódi, gyakorlati hatása, kezdve a végrehajtási utasítással, amivel kapcsolatban olyan sokszor, újra és újra előkerül, hogy igazából meg fognak-e születni a végrehajtási rendeletek, mint a meglehetősen rossz emlékű, legalábbis a tartalmatlanságát tekintve rossz emlékű hulladékgazdálkodási törvénynek, amelynek még, azt hiszem, ma sem született meg az összes végrehajtási rendelete. Szóval, ez az úgynevezett "kerettörvény" kifejezés egyre veszélyesebb lesz, mert nem tudjuk, hogy a keret előbb-utóbb be lesz-e terítve vagy sem. Ezek azok az általános - inkább - kérdések és aggodalmak, amelyek megfogalmazódnak, ettől függetlenül a módosítások túlnyomó többségével egyetértünk.
Nem ennyire pozitív a véleményünk - a Kiss Andor képviselőtársam által elmondottakkal ellentétben - a katasztrófavédelmi törvény módosításáról. Ez megkülönböztetett figyelemre számíthat, márpedig ez a módosítás a mi megítélésünk szerint sajnos jól jellemzi a kellően át nem gondolt szabályozások miatti változtatási igényeknek a jogharmonizáció zászlaja vagy fedőneve alatti megjelenítését, a jogbizonytalanság megítélésünk szerint újabb, meglehetősen kényes területre való kiterjesztését. Nevezetesen, arról van szó - mint akkori vezérszónok, elég pontosan emlékszem a történetre -, hogy alig több mint egy évvel a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló törvény hatálybalépése után a veszélyes létesítmények üzemeltetőjének a tevékenységével összefüggő bejelentési kötelezettségével kapcsolatos feladatai jelentős mértékben módosulnának. Így például a szabályozási résznek az érvényesítési időpontja két évvel változik, tehát csak a törvény IV. fejezetének hatálybalépésétől, 2002. január 1-jétől érvényes. Vagy új elem, hogy a bejelentés határideje az eddig egy kapcsolódó törvényben megszabott naptári naptól számított harmadik év december 31-e helyett egy kormányrendelet, egy egyelőre bizonytalan kormányrendelet által megszabandó valamikor időpont lesz. Vagy a szabályozás hatálya a már üzemelő, illetve építés és tervezés alatt álló létesítményekkel szemben a jövőben - legalábbis önállóan - csak az üzemelő és az építés alatt álló létesítményekre terjed ki, tehát a tervezési szakaszban lévőkre nem, illetve nem önálló módon.
A további részletes szabályokat nem az Európai Unió vonatkozó irányelvének a kihirdetéséről szóló törvény, hanem kormányrendet, egy ugyancsak bizonytalan kimenetelű kormányrendelet fogja megállapítani - nem biztos, hogy ez a jó harmonizációs lépés.
A felsorolt változtatásokat már csak azért is meglepőnek tartom - és azt hiszem, ezzel nem állok egyedül -, mert az alig egy esztendeje hatályos, 1999. évi LXXIV. törvény 50. §-a szerint a jogalkotó a munkája során a ma is érvényben lévő EK-irányelvet vette tekintetbe, pedig már egy éve is az volt az érv, hogy az EK-irányelv akkor teljesen átvételre került, most pedig meglepetéssel látjuk, hogy nem. Az előterjesztő sajnos sem az általános, sem a részletes indoklásban nem fejti ki, hogy mi a valódi, a tényszerű indoka a meglehetősen jelentős változtatásoknak.
Az EU-integrációs jogharmonizációs kötelezettségre való utalás tehát ebben az esetben akár jótékony fátyol is lehet, de igazából nem helyettesítheti a valót, az érintettek eddigi, esetlegesen abszolút felesleges munkavégzését, a hosszabb távra, legalább három évre vonatkozó kiszámíthatóságnak éppen a bizonytalanságba történő átcsapását. Biztos vagyok ugyanis benne, hogy nagyobb körültekintéssel, alaposabb odafigyeléssel a fentieket, az alig egy éve elfogadott törvény nem kellően indokolt módosítását meg lehetett volna előzni. Az ilyen kormányzati gyakorlat megszüntetése már csak azért is fontos lenne, mert ezek az értelmetlen és nem túl átgondolt módosítások ebben az esetben - hangsúlyozom: a katasztrófavédelmi törvényről van szó -, éppen most, az árvizek idején rendkívül élesen kerülnek a figyelem középpontjába, és tapasztalataim szerint az Európai Unióban és Brüsszelben számtalanszor hangsúlyozzák: a következetlenséget, a jogbizonytalanságot legalább annyira helytelennek tekintik, mint a jogkövetés elmaradását, illetve késlekedését.
Örülnénk, ha szemben a - még egyszer mondom - megítélésünk szerint alapvetően jó környezetvédelmitörvény-módosításokkal, az illetékes tárca valóban érdemi magyarázattal szolgálna eltérően az elmaradt részletes és általános indoklástól, hogy valóban miért volt szükség ennek a törvénynek a módosítására.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ-frakció soraiban.)
