DR. PAP JÁNOS
DR. PAP JÁNOS
DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk lévő környezetvédelmi célú jogharmonizációs törvényjavaslat nagyon lényeges módosításokat hajt végre, és nem csak a harmonizáció miatt. Kétségtelen, hogy a környezetvédelem terén tapasztalt nagyfokú uniós jogharmonizációs lemaradásunkat ez a csomag jelentősen csökkenti, mintegy öt törvényt módosít jelentősen. Fontosabb azonban a törvényjavaslat tartalmi módosítása, amely - túl a harmonizáción - egyértelműbb hazai környezetvédelmi hatósági munkát helyez kilátásba, és tervezhetőbb környezetvédelmi jövőt vázol fel.
A módosítás központi része az integrált szennyezésmegelőzésről szóló irányelv hazai bevezetése és alkalmazása. Mindezt úgy oldja meg, hogy a már meglévő hatásvizsgálat hatályát nem érinti, amely az adott tevékenység következtében várható környezeti hatások feltárására hivatott, sőt támaszkodik azok eredményére, és egymást kölcsönösen kiegészítik.
Az integrált engedélyezési eljárás fontos eleme, hogy összehangolt hatósági eljárást feltételez az összes környezeti elemre és a hulladékra is. Ez a rendszer előírja az engedélyező hatóság számára, a mi esetünkben a környezetvédelmi felügyelőségeknek, hogy az érintett hatóságokkal széles körű koordinációt kell megvalósítani az engedélyezési eljárás során.
Ami fontos, és reményeink szerint a környezetvédelmi tárca súlyát növeli, hogy a koordináció során a környezetvédelmi hatóság a kiemelt hatóság. Ez a mai engedélyezési rendszerben is sokszor így volt, mégis többször alulmaradt a környezetvédelem ügye, elsősorban gazdasági lobbiérdekek miatt. Ettől a megerősítéstől a környezetvédelem felértékelődését is várom.
Az integrált szennyezésmegelőzési rendszer tulajdonképpen a már működő engedélyezési rendszereket egészíti ki, bővíti, amelyhez járul még a környezethasználat engedélyezése is. Ennek a rendszernek kiemelkedő jellemzője a nyilvánosság, amikor az egész folyamat során az érintettek rendelkezésére kell bocsátani a teljes anyagot, így lehetőséget teremt az aktív részvételre. Itt természetesen meg kell jegyezni azt, hogy az adatok, a mérések vajon mennyire pontosak. Itt azért nem szabad elfelejteni, hogy mi az, amit adunk, és mi az, amit mértünk, tehát itt az akkreditációnak nagy szerepe lesz, és hogy olyan adatokkal, olyan mérési eredményekkel rendelkezünk, amelyek nemcsak a nyilvánosságot elégítik ki, hanem valódi adatokat is adunk.
Ennek a rendszernek a kapcsán egy nagyon fontos fogalommal is bővülünk, és nem úgy bővülünk, ahogy ez egyébként a javaslatban van. Én nagyon örülök annak, hogy a tárca ezt elfogadta, mert nem az a helyes megfogalmazás, hogy a legjobb elérhető technika, hanem az elérhető legjobb technika alkalmazása. Szeretném azonban felhívni a figyelmet arra is, nehogy jó magyar szokás szerint az elérhető legjobbat összekeverjük azzal, amit úgy szoktunk Magyarországon mondani, hogy a legkevésbé rosszra törekedjünk, mert a kettő nem ugyanaz, és nagy hiba lenne, ha ezt a ma széles körben alkalmazott gyakorlatot esetleg folytatnánk.
Az is fontos szempont ebben a pontban, hogy időnként, illetve a felülvizsgálatok során azt is vizsgálni kell, hogy az adott eljárás, technológia és minden más megfelel-e még az elérhető legjobb technikának - tehát folyamatos felülvizsgálatról van szó. A környezeti hatásvizsgálattól ez a rendszer annyiban is eltér, hogy nem olyan széles az érintettek köre, viszont a víz, a levegő, a talaj és a hulladék vonatkozásában sokkal szigorúbb követelményeket fogalmaz meg, és határértékeket állít fel.
Megnyugtató az integrált szennyezésmegelőzési rendszer bevezetése kapcsán, hogy az elvek és a követelmények jelentős része már megvalósult a magyar környezetvédelmi jogban. Az egy másik kérdés, hogy mennyire érezzük ennek a hatását, vagy mennyire tudjuk ezt alkalmazni. Itt elsősorban a környezeti hatásvizsgálat említhető meg, ezért a bevezetése és az alkalmazása igazából nem okoz gondot. Itt szeretném megjegyezni, nem biztos, hogy például a személyi és a tárgyi feltételek olyan nehezen valósíthatók meg ezen a téren, mivel az kellene, hogy működjön ez a rendszer - erre épül rá ez a rendszer is.
Tisztelt Ház! Nagyon fontos elemnek tartom az egységes környezethasználati engedély megadására irányuló eljárást is. Az eljárás a környezeti hatásvizsgálat után indul meg. Ha pedig nincs ilyen hatásvizsgálat, akkor a jogosult kérelmére indul meg. Természetesen a folyamat során, amikor a jogosult úgy érzi, hogy ezeket az elveket nem tudja teljesíteni, akkor ez bármikor megszakítható az ő kérésére. Az integrált megelőzési elv beépülését jól tükrözi, hogy a talaj, a víz, a levegő és a hulladék terén előírja a legjobb technika alkalmazását, s a szigorúbb határérték-követelményeket; tehát ezen a helyen is előírja, és nem csak az integrált rendszernél.
A környezethasználati engedély kapcsán reménykedhetünk abban, hogy ennek következményeként előbb-utóbb bevezetésre kerül a környezethasználati díj is, s a legfontosabb elv, amit nagyon sokszor hangoztatunk ebben a Házban, "a szennyező fizessen!" elv is megvalósuljon.
Örömmel tölt el bennünket és személy szerint engem is, hogy a környezetvédelmi bizottság kezdeményezésére, mint már bizottsági előadóként is elmondtam, bekerült a javaslatba a környezeti jelentés. Ez azért fontos, mert meggyőződésem, hogy ez a környezetvédelmi jelentési kötelezettség növelni, fokozni fogja a környezettudatosságot, hiszen a környezetre terhelést jelentő tevékenységet folytató maga is meggyőződhet a tevékenysége eredményéről, következményéről, és arról is, hogy ha környezetvédelmi fejlesztéseket, beruházásokat hajt végre, azokkal milyen eredményt ér el. Természetesen az önvizsgálat önmagában és a jelentés önmagában nem elégséges, ehhez nagyon fontos a hatósági munka, az ellenőrzés, a mérés és a visszacsatolás, hogy ez a jelentés vajon mennyire felel meg a valóságnak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Többen beszéltünk a védett területek védettségi szintjének a helyreállításáról, ami mindenki szájából úgy hangzott el, ha jól figyeltem, hogy ez nagyon indokolt; sőt, én hozzáteszem azt is, hogy többéves, majd egy évtizedes mulasztásunk van ezen a téren. Gondoljanak csak bele, hogy 1992 óta mennyit veszítettek ezek a területek az értékükből! Ha egy ősgyepet feltörtünk, ha egy őserdőnek számító ligeterdőt kivágtunk és szántónak alkalmaztunk, akkor ezeken a területeken a védettségi szintet nem lehet helyreállítani. Jogász legyen a talpán, aki ezt megteszi, miután ezen mint magántulajdonon végrehajtották ezeket a beavatkozásokat - ezeket egyszerűen nem lehet helyreállítani. Hogy ezeket nem lehet helyreállítani és eltelt nyolc év, ez egy dolog.
A másik dolog ennél sokkal fontosabb, amit én a költségvetési törvény kapcsán is elmondtam. Sajnos - ha jól emlékszem, akkor pont módosító indítvánnyal töröltük ezt a javaslatot - ezt 2006-ra toltuk ki. Én a 2006-ot egy kicsit távoli időpontnak tartom; és ha nincs jogi eszköz a kezünkben - márpedig nincs jogi eszköz, mert ha lenne jogi eszköz, akkor ez nem 2006 lenne -, ahhoz, hogy megakadályozzuk ezeket a beavatkozásokat - lecsapolás, területrendezés, az ősgyepet feltöri, felszántja, s egyszerűen azt mondja, hogy legelőváltóban gazdálkodik, még van is ilyen, ha földművelési szempontból nézzük -, akkor egyszerűen eltűnik ez az érték, tehát a védett természeti érték nem állítható helyre. Nagyon örülnék, ha az a cél lebegne előttünk, hogy ezeket az értékeket valóban védjük meg, és ahol ezek még helyreállíthatóak, állítsuk helyre. Lehet, hogy ehhez nagyobb erőket kellene mozgósítani, s akkor bizony mozgósítsunk nagyobb erőket, de ezeket az értékeket még védjük meg.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon bízom abban, hogy ez a mindannyiunk által pozitívnak minősíthető módosítás áthatja az egész környezetvédelmi igazgatást, a Környezetvédelmi Minisztériumtól kezdve a felügyelőségeket, és a környezetvédelem 10-12 év után végre elfoglalja a méltó helyét; a környezetvédelmi szemlélet a mindennapi életünkbe is beépül. Azt gondolom, ehhez még nagyon sokat kell dolgoznunk. Arra, hogy nagyon sokat kell dolgoznunk - nem kérek kétpercest, ezért belecsúsztatom ezt a tízpercesbe -, hadd mondjak egy példát! Ezt mindig el fogom mondani a Házban, ugyanúgy más törvénynél is, ha úgy érzem, hogy olyanról beszélünk, ami nincs úgy, vagyis nem kellene hogy úgy legyen. Lotz képviselőtársam mondta a termékdíjnál, hogy a termékdíj bevezetése inflációnövelést eredményez, kormány bukhat rajta. Kommunikáció kérdése minden. El lehet a termékdíjat hagyni, elő lehet olyan termékeket állítani, amelyekből hulladék lesz.
Azt kell megnézni, mibe kerül a hulladék gyűjtése, lerakása, manipulálása, a hasznos anyag, zömében, 80 százalékában hasznos anyag manipulálása, vagy mibe kerül, ha megfizettetjük az illetővel, hogy ne termeljen hulladékot - csak akkor kell termékdíjat fizetni.
Én a szívem szerint eltörölném a termékdíjat, és azt mondanám minden olyan cégnek, a TetraPaknak és még sorolhatnám - hadd hozzak nekik negatív reklámot -, akik ilyen terméket, a természet által ismeretlen, természetileg idegen anyagokat állítanak elő, hogy nem kell termékdíjat fizetni, viszont ez az anyag nem kerülhet be a környezetbe, és ez nem gerjeszt inflációt. Azt gondolom, ez kommunikálás kérdése. Nem hiszem, hogy ez inflációt gerjeszt. A nemzetgazdaságnak sokkal többe kerül az, ha a szemetet, a hulladékot lerakom, mert tessék megnézni, egy EU-s országban a hulladéknak nevezett anyag 80 százalékát hasznosítják, a többit pedig lerakják, vagy hamu formájában, vagy azt a részét, amit már nem lehet hasznosítani.
(Dr. Lotz Károlynak:) Azt mondja a képviselő úr - elnézést, hogy önhöz kapcsolódok most, de itt egy nagyon érdekes felvetést tett -, hogy a jogharmonizáció behozható vagy sem. Igen. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) A kétpercest hozzávonom, ha lehet.
