LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Az általános vitában egy általános észrevételem van, és mindössze egyetlen, a miniszter úr által is részletezett javaslathoz fűzök rövid megjegyzést. Abban reménykedem, hogy az általánosítható észrevételemet nemcsak a jegyzőkönyv fogja rögzíteni.
Az Európai Unióhoz történő csatlakozás időpontjának közeledtével egyre sokasodnak a jogharmonizációs kötelezettségeink, azaz a hatályos hazai jogrendszerünk uniós szabályokhoz történő közelítésének a teljesítése. Ez a törvényjavaslat is egy lépése ennek a közeledésnek. Sajnos, ahogy sokasodnak a jogharmonizációs feladataink, ezzel arányosan felvetődnek olyan, gyakran mesterségesen is gerjesztett kételyek, hogy valóban jogharmonizációs célú-e valamely törvény, valóban uniós követelményekhez közelít-e. A szélsőségre hajlamos politikai közélet és a sajtó egy része olyan erősen lejáratta az Unió irányába történő közeledésnek a törvényalkotó folyamatát, annyira lejáratta a jogharmonizáció fogalmát is olykor, hogy lassan ma már ez inkább hátrány, semmint előny lesz valamelyik törvénymódosításnak a közvéleménnyel való elfogadtatási folyamatában.
(21.50)
A Magyar Demokrata Fórum képviselői és szakértői között felmerült az a kétely is, hogy bele kell-e írni egy törvény címébe azt, ami ennek a törvénynek is a címe: "Egyes törvények környezetvédelmi célú jogharmonizációs módosításáról". Ugyanis a cím azt sugallja, hogy sem a kormányzatnak, szaktárcának, sem pedig a képviselőnek nem is jutna eszébe ezeknek a hatályos környezetvédelmi törvényeknek a megváltozatása, ha nem lenne jogharmonizációs kényszer.
Egyáltalán: olyan sokféle motiváció hatására születik meg egy új törvény, hogy soha nem jelöljük meg a címben a kiváltó okot, indítékot, szándékot. Például a tisztelt Ház előtt lévő, éppen ma tárgyalt, a szakképzési hozzájárulásról szóló törvény címébe nem írtuk bele, hogy a felsőfokú gyakorlati képzés helyzetén történő javítás szándéka az új, megváltozott törvény célja.
Mondhatná önök közül bárki, hogy már korábban is bekerült a törvények címébe a jogharmonizációs cél. Ez igaz! De akkor még nem alakult ki az uniós gyanakvásnak olykor már az Európa-ellenességig gerjesztett hangulata, ami most például a munka törvénykönyvének módosítása miatt népszavazási kezdeményezésig és alkotmánybírósági döntésig korbácsolja a közvélemény egy részének hangulatát.
Véleményem szerint tehát a jövőben ne tegyünk arra utalást a törvények címében, hogy ennek meghozatala jogharmonizációs céllal történt. Ne adjunk arra alkalmat ellenfeleinknek, hogy az Európával történő takarózás politikáját folytatjuk, hanem úgy határozzuk el, szövegezzük meg, vitassuk meg és fogadjuk el a törvényeket, mint akik ezt a saját józan belátásuk szerint teszik, külső késztetés nélkül.
Nem szükséges példákkal indokolnom álláspontomat. A törvényalkotásban amúgy is elterjedt az a gyakorlat, hogy figyelik, értékelik, elemzik egymás munkáját a parlamentek, átveszik egymás jó házszabályait, törvényeit, függetlenül attól, hogy az ötletgazdák uniós tagok-e, avagy sem. Mi is ettől a pragmatikus hozzáállástól vezéreltetve helyeseljük a más európai országokban már alkalmazott környezetvédelmi célú törvények átvételét.
És a rövid észrevétel a törvényjavaslat 20-21. §-ához, amit hangsúlyosan üdvözlünk, hiszen ezek a sokat vitatott, személyi konfliktusokat is okozó védett természeti területek sorsát rendezik. Az MDF egyetért azzal az egyetlen ésszerű megoldással, hogy a magántulajdonba került vagy még a szövetkezetek nevén lévő földek kisajátítási eljárás keretében ismét kerüljenek állami tulajdonba.
Ezekkel a gondolatokkal a Magyar Demokrata Fórum támogatja e törvénycsomag általános vitáját, illetve támogatja az elfogadását.
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket.
