DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ennek a jövedéki törvénynek a borágazatra történt kiterjesztése nem túl hosszú múltra tekint vissza, annál inkább nagyobb viharokat kavart az elmúlt időszakban, és egyre több módosítást élt meg. Másfél év óta már a negyedik módosítással találkozunk itt, és még mindig nem oldódott meg az a probléma, ami a leginkább a termelőket bosszantja és bántja; nevezetesen az, ahogyan ebben az országban bizonyos termékekkel visszaélnek, így a borral is, mint ahogy ismertük a borhamisítások történetét.
Olyanokon akarjuk elverni a port jogszabályi előfeltételekkel, akik természetüknél fogva nem a hamis és nem a feketegazdaságban dolgoznak, hanem normális becsületes, termelő emberek, szőlővel foglalkoznak, bort állítanak elő. A hamis bor általában nem azokban a pincékben szokott megteremni, ahol azt a hatalmas adminisztrációt elviselni kénytelenek, mint amivel ez a törvény is már korábban számolt, és amire nézve a visszajelzések megérkeztek.
A VPOP-nek egyetlen feladata van, a törvényeknek és a jogszabályoknak érvényt szerezni, és nem azt figyeli adott esetben, hogy ott adott esetben tisztességes termelés folyik-e, hanem hogy megvannak-e a papírok, vagy nincsenek meg. Ha nincsenek meg a papírok, büntet, és ezzel a statisztikát javítja. Lám, lám, 16 420 esetben találkoztunk jövedékitörvény-megsértéssel, és kiróttunk 264 millió forint bírságot, aminek jó része befolyt, másik részét majd végrehajtjuk, legföljebb a pincéje is rámegy annak a félhektáros, szőlővel és borral foglalkozó gazdálkodónak.
Amikor tárgyaltuk ezt a törvényt, közel két évvel ezelőtt, számos módosító indítványt adtunk be. Ezeknek a lényege az volt, hogy ne azokat a termelőket hozzuk hátrányos helyzetbe, akik már évekkel, évtizedekkel ezelőtt is borelőállítással foglalkoztak, megfelelő rendszerben működnek, hiszen a hegyközségek megvannak, megvannak a szervezetei a hegybírókon keresztül az ellenőrzési rendszernek is, megvan a lehetőség arra, hogy a vám- és pénzügyőrség megfelelően kontrollálhasson. Nyilván az eredetigazolás, amely Karakas úr javaslata volt annak idején a bortörvényhez, jelentékeny előrelépést biztosított abba az irányba, hogy valóban a szabályozás egyértelmű legyen.
De az Országgyűlés egy picikét túllőtt a célon. Volt egy hatalmas közhangulat, egy negatív közhangulat - teljes joggal - a borhamisítókkal szemben, na akkor eleget teszünk a népakaratnak, és agyonvágjuk a szőlő- és bortermelőket. Ez sikerült egyébként, el kell menni egy-egy kisebb pincészetbe, hogy mi van ott, és milyen feltételekkel vagy hogyan lehet egyáltalán bort vásárolni. Ha csak Verpeléten jár az ember, ahol eddig termelői borkimérésből működött legalább négy, egyet találtam az egész településen.
Abbahagyták, azt mondták, köszönik szépen, ők ezzel nem foglalkoznak, ilyen adminisztráció mellett még a szőlőt is kivágják, azt is elfelejtik, hogy valaha ezzel foglalkoztak. Somlóhegyen két helyen is voltam benn, és amikor megismertek, majdnem a fejemet vették le, hogyan adhattuk a nevünket egy ilyen törvényhez.
Nos, mennyivel egyszerűbb lett volna, amikor ezt tárgyaltuk, abba az irányba elmozdulni, hogy hol van a hamis bor. A hamis bor nem a pincékben, nem a szőlőhegyeken van. A bor a végfelhasználóknál van. A kereskedőknél van a bor, a kocsmákban van a bor, különböző elosztóhelyeken és élelmiszerboltnak álcázott akármilyen bodegákban, ahol a mai napig is legálisan lehet kannás bort vásárolni, hisz a törvény azt nem tiltja. 25 literes marmonkannában lehet a bort forgalmazni, és a forgalmazás és a fogyasztás találkozási pontjánál vannak azok a borok, amelyek szőlővel nagyon ritkán találkoznak. Ez esetben az ellenőrzés nem túl hatékony; legalábbis nem annyira hatékony, mint a bortermelő tisztességes embereknél volt.
Tehát még egyszer mondom: fordítva ültünk a lóra, és azokon vertük el a port, akik természetüknél fogva nem tartoznak a borhamisítói körbe. Míg az az ágazat, amely a feketegazdaságban eddig milliárdokat tudott zsebre tenni, azt hiszem, ezt az áldatlan tevékenységét még mindig elég szépen tudja folytatni.
Zsikla úr tisztességes szándékkal indítja ezt a módosítást, de igazán nem fogja megoldani a problémát. Nem fogja megoldani, mert enyhül egy kicsit az adminisztráció, megnyugszanak a kedélyek a tisztességes embereknél. De a tisztességtelen borhamisítók továbbra is ügyködni fognak, mert a tisztelt kormány, a tisztelt minisztérium nem hajlandó, évek óta nem hajlandó elfogadni, hogy Magyarországon kétfajta bor kerülhessen a forgalomba a fogyasztóhoz. Kerülhessen oda a palackozott bor, és kerülhessen oda az az egyszer tölthető lédig - Ausztriában meg kell nézni, Németországban meg kell nézni -, ami nem utántölthető. Magyarul: nagy tételben is ki lehet szerelni, ha a technológiai feltételek megvannak, de ezt a marmonkannás borkiszerelést hagyjuk abba!
Bármelyik faluban bemegyünk a kisboltba, ott a kőre le van rakva - mert ezek a marmonkannák nem érik el az alsó polc szintjét -, és el tudják képzelni, hogy 120-130 forintért milyen bort adnak literenként, és ezek ötliteres csomagolásban vannak - na, az ínyenceknek háromliteresben. Ezen OBI-szám is van, meg minden, aztán kereshetnénk az OBI-ban a valódi mintát, hogy az volt-e, amit itt beazonosítanak. Feltételezhetően ezek borok háromnapi felbontott állapot után már a cefre legrosszabb illúzióját keltik - ezek hogy kerülhetnek a forgalomba? Miért nem ezen az úton indulunk el, hogy ezt felejtessük el és tényleg fejezzük be?
Azokat a termelői borkiméréseket meg igazán támogatni kellene, ahol a saját termékét felszolgálva mutatja be a szőlős gazda az ő tevékenységét, mert a szőlővel és a borral való foglalkozás nem jövedelemszerző tevékenység elsősorban; az egy életforma, hozzátartozik. Egy borban benne van a gazdája, benne van az, aki előállította. Még ha ugyanabból a szőlőfajtából csinálják is, attól más és más, mert másképpen kezeli, másképp áll hozzá. Valóban az a magyar bor és borkultúra lényege, hogy ebben igazán a természet és az ember megjelenik.
Ezeknél az embereknél az az adminisztráció, amit bevezettünk, az ilyen jellegű szolgáltatást gyakorlatilag tönkretette. Még egyszer hangsúlyozom és utoljára: ott viszont nem korlátozta, ahol ez nagy tételben, elsősorban ipari övezetekben, válságövezetekben, ahol kevesebb pénz van a zsebben, és az alkohol iránti igény egyre inkább erősödik, és nem a minőségi borkultúra és borfogyasztás, hanem egyetlen cél van, hogy mielőbb padlót fogni, ebben a körben ez a kannás rendszer remekül működik. Ennek a visszaszorítása bizony olyan kormányzati feladat lenne, ami egyszerűen megoldható.
Persze, nagy lobbik lépnének ez ellen föl. Bizony, amikor a jövedéki törvényt tárgyaltuk, különböző minisztériumok nagyon hangoskodtak az ellen, hogy esetleg a kannázott termékek visszaszoruljanak. Azt mondták, hogy ezt nem lehet megoldani, nem lehet kiszorítani a piacról. Dehogynem! Egyetlen rendelkezéssel ki lehetne szorítani, és azt a támogatási rendszert meg intenzívebbé tenni, ami a kispalackozók vagy a mobilpalackozók támogatását jelenti, és ami egy minőségi borfogyasztás felé vinne el bennünket, ráadásul nem rontva a magyarországi borexport esélyeit, mert még mindig fenntartással fogadják a magyar borokat, jórészt azért, mert nem érzik, hogy igazán komolyan akarunk a borpiacon rendet teremteni.
Úgy érezzük, hogy ez a módosító indítvány, amelyet Zsikla Győző képviselő úr előterjesztett, egy jó szándékú módosító javaslat, de igazából a problémát nem oldja meg. Ezért nyomatékkal, ismételten, most már lassan két éve, mint minden alkalommal, megkérjük a tisztelt kormány képviselőjét, szíveskedjen most már tárcaközi megbeszéléseket folytatni annak érdekében, hogy a hamis borok kiszorítása, a végfogyasztása felől történjen meg; magyarul: az értékesítésben, a vendéglátásban, és ne a termelők további adminisztrációjának növelését próbáljuk meg itt jogszabályokkal elérni annak érdekében, hogy mindenki jó lelkiismerettel elmondhassa, hogy megtettünk mindent, de ez van.
Tegyük meg, de az valóban legyen hatékony, és másnak ne okozzon föltétlenül, nem szükségesen indulati tényezőket!
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)
