BÁNKI ERIK
BÁNKI ERIK
BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hazánk történelmének, kultúrájának és művészetének pótolhatatlan örökségét képezik azok az anyagi valóságukban fennmaradt alkotások, amelyek mint kulturális örökségi javak, az ország és a nemzet kulturális hagyományainak hordozói, múltunk történelmi és nemzettudat-formálói, a nemzeti vagyon részei, egyben az egyetemes kulturális örökség egészének elválaszthatatlan összetevői is. Kulturális örökségünk ezen tárgyiasult emlékei az egész nemzet közös kincsei, védelmük nemzeti összefogást kíván. Fenntartásuk, fokozott védelmük, jelentőségükhöz méltó használatuk, az egész társadalom számára való hozzáférhetővé tételük és átörökítésük közérdek.
A kulturális örökségi javakban rejlő pótolhatatlan nemzeti és egyetemes emberi értékek védelme elsőrendű közérdekként olyan jogbiztonságot kíván, amelyet hosszú távra csak törvényi szintű alapok nyújthatnak. A törvény célja, hogy a nemzeti és egyetemes történelem során felhalmozott és megőrzött kulturális örökséget megfelelő védelemben részesítse, feltárása, megőrzése, fenntartása, hasznosítása, tudományos kutatása és feldolgozása, valamint közkincssé tétele alapvető szabályait egységes szemlélettel megállapítsa, a kulturális örökség megőrzésével kapcsolatos feladatokat, a szakmai és finanszírozási alapelveket meghatározza, az integrált védelmi rendszert teljeskörűen életbe léptesse és működtesse.
Mit is jelent a kulturális örökség védelmének, értékeinek megőrzése érdekében kialakított integrált szemlélet? Az előttünk fekvő törvényjavaslat három, korábban részben külön törvényben szabályozott szakmai területet - műemlékvédelem, régészet és kulturális javak védelme - szabályozza azonos szinte, egységes szemlélettel. Például a régészeti örökség elemei esetében ez azt jelenti, hogy az eddigi gyakorlattól eltérően azonos jogszabály vonatkozik a régészeti emlékekre, valamint a régészeti leletekre, ha még eredeti helyükön, a feltárás előtt vagy alatt vannak, illetve mielőtt átmenetileg a régészeti lelőhelyen tárolják őket, s miután végleges elhelyezésre muzeális intézménybe kerültek.
Az integrált szemlélet a törvény szerkezetének kialakításakor is érvényesült akként, hogy a tervezetet mintegy keretbe foglalják az örökségvédelem egészére vonatkozó szabályozási elemek, az általános rendelkezések, illetve a hatósági munka szabályozása. E kereten belül önálló részekben, illetve fejezetekben kerül szabályozásra a három érintett terület, a régészet, a műemlékvédelem és a kulturális javak védelme.
A törvény a hatósági munka szabályozása során messzemenően tekintettel van az örökségvédelem sajátos szempontjaira, és örökségvédelmi érdekből hatósági engedélyhez köt több, korábban előzetes hatósági engedélyezési eljárást nem igénylő tevékenységet is. Különösen markánsan jelenik meg ez a műemlékvédelem területén, ahol a törvény a műemlékekben rejlő értékek megőrzése érdekében az általános építésügyi eljárásoknál szigorúbb szabályozást tartalmaz, a műemlékekkel kapcsolatban lényegében mindennemű beavatkozás előzetes hatósági engedélyhez kötött.
A kulturális örökség védelméről szóló törvényi szabályozás igénye hazánkban nem új keletű jelenség. Magyarországon az első ilyen jellegű szabályozást az 1929. évi XI. törvénycikk fogalmazta meg, mely a régészeti örökség védelmére vonatozó átfogó rendelkezéseket tartalmazta. Az elmúlt több mint 70 év során több törvény és miniszteri rendelet született, amely a társadalmi, gazdasági változások figyelembevételével arra törekedett, hogy e fontos kulturális értékek védelme az adott körülmények között a lehető leghatékonyabb legyen.
Az e területre vonatkozó legutolsó módosulást az 1997. évi CXL. törvény jelentette. Az előző kormány szándéka az örökségvédelem egyes részterületei szabályozásának egységesítése volt ezzel a törvénnyel. Sajnos, ez a szándék a törvényben már korántsem köszön vissza. Nem túlzó ezért az a megállapítás, miszerint a kulturális örökség védelmére jelenleg nem létezik átfogó, egységes és koherens jogi szabályozás.
A kijelentés megalapozottságát magyarázza a törvény megalkotásának folyamata is. A kulturális örökség egyes részterületeinek szabályozása mellett - gondolok itt a műemlékvédelmi törvényre vagy a levéltári törvényre - a kimaradt területek szabályozását a jogalkotó összezsúfolta egyetlen törvénybe. Így az általános célokat és alapelveket rögzítő törvény szakterületi szabályozást is tartalmaz, a szabályozás mélysége egyenetlen, és az általános célokat is megfogalmazó törvény és a már meglevő szaktörvények között nincs szerves kapcsolat. Ebben a helyzetben teljes körű jogharmonizációra és rendszerelvű szabályozásra van szükség.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat mind személyi, mind tárgyi vonatkozásában széles alapokon nyugszik, átfogóbb, mint azok a hatályos jogszabályok, amelyek jelenleg a kulturális örökségvédelem tárgykörébe tartozó dolgokra vonatkoznak. E kiterjesztő hatály megalkotását az európai integrációs törekvésünkkel összhangban folyó eurokonform szabályozás igénye is indokolta. A tervezet a kulturális javak védelméről szóló 1997. évi CXL. törvényen, valamint a régészeti örökség védelméről szóló európai egyezményen alapul, amelyhez Magyarország is csatlakozott.
A törvényjavaslat általános rendelkezései között az első rész 6. §-ában a kulturális örökség védelmének összehangolását és irányítását a nemzeti kulturális örökség miniszterére bízza, aki más szakmai és szakfelügyeleti testületek mellett a kormány által központi hivatalként létrehozott kulturális örökségvédelmi hivatalt is működteti. Ez a felügyeleti rendszer teljes összhangban áll az európai gyakorlattal, hiszen az Európai Unió bizottságának szakterületi felosztása is a kulturális területhez sorolja a műemlékek védelmének tárgykörét.
Az új hivatal felállítását az összetett örökségvédelmi hatósági feladatok gyors és pontos ellátásának szükségessége indokolja. A kulturális örökségvédelmi hivatal a hatósági engedélyezési eljárások átfedéseinek megszüntetésével megvalósítja a kulturális örökség védelmének integrált rendszerét. Erről a rendszerről már nagyon sokan sok fórumon beszéltek, azt gondolom, hogy alapvető fontosságú ennek megvalósulása. Az eddigi két intézmény, az Országos Műemlékvédelmi Hivatal és a Kulturális Örökség Igazgatósága összeolvadásával jön létre, ezért a központi költségvetésre nézve többletkiadást nem jelent. Regionális irodái elsőfokú hatóságként működve segítik a helyi ügyek helyben történő megoldását. Másodfokú hatóságként a tervezet szerint a hivatal központja járna el. Az új hivatal felállítása megvalósítja a kormányprogramban is szorgalmazott egyablakos ügyintézést, a hivatal hatékony működését modern informatikai rendszer segíti.
Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy az általam elmondottak megalapozottan indokolják azt, hogy igenis szükség van e területen egy átfogó, a jelenlegi európai követelményeknek is mindenben megfelelő törvényre. Azt gondolom, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat minden ilyen irányú igényt kielégít.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)
(9.50)
