DR. VOJNIK MÁRIA
DR. VOJNIK MÁRIA
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót ezen a késő éjszakai órán. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ma délelőtt a bizottsági kisebbségi vélemény ismertetésekor a törvényjavaslattal szembeni legfontosabb kifogásainkat, amelyek megfogalmazásában magam is részt vettem a bizottságban, már elmondtam. (Dr. Mikola István dr. Mánya Kristóffal beszélget.)
(0.40)
Abban a teljesen reménytelen állapotban, hogy ezt a felszólalásomat a miniszter úr követhetné, hiszen képviselőtársam lefoglalja őt ebben a vitában, ezért hát a Ház többi tagjának teszem meg az észrevételemet. (Dr. Mikola István: Bocsánat! - Dr. Mánya Kristóf a helyére megy.)
Tisztelt Ház! Az egészségügyi szakellátási kötelezettségekről, továbbá az egyes, egészségügyet érintő törvények módosításáról beterjesztett törvényjavaslat vitájakor fel kell idéznem az 1996. évet, amikor az a bizonyos kapacitásszabályozási törvény megszületett. Ebben a parlamentben ül egy képviselőtársam, sőt talán kettő is, aki a Magyar Orvosi Kamara tisztségviselőjeként az akkori törvényjavaslat vitájában velem együtt külső résztvevőként részt vett.
Ennek a kapacitásszabályozási törvénynek a megalkotásakor a Magyar Orvosi Kamara Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei elnökeként megbeszélést kezdeményeztem az akkori országgyűlési képviselőkkel azért, hogy egy munkanélküliség által sújtott, rossz egészségi állapotú, nagy populációjú megyében a területi egyenetlenségek minden bajával küzdő megyei egészségügyi ellátórendszernek adjanak esélyt. Gógl Árpád miniszter úr és Mánya Kristóf képviselőtársam tudja, hiszen együtt mentünk el akkor Szabó György miniszter úrhoz, hogy én azt a véleményemet nem rejtettem véka alá, hogy a kapacitásszabályozási törvénynek Szabolcs-Szatmár-Bereg megye számára előnyei lesznek. Mégpedig azért lesznek előnyei, mert a kapacitásszabályozási törvény, amelyik normát írt elő és keretfeltételeket szabott, világossá tette, hogy az én megyém jelentős mértékben van elmaradva az országos átlaghoz, a lakossági szükségletekhez és az ellátás iránti igényhez képest. Akkor, abban a törvényjavaslatban megláttam a törvényi lehetőséget arra, hogy a törvény erejénél fogva valamilyen módon ki tudjuk kényszeríteni, hogy ezt a hatalmas elmaradást pótolja és segítse az Országgyűlés a maga törvényalkotási keretein belül.
Szeretném elmondani képviselőtársaimnak, hogy ennek a kapacitásszabályozási törvénynek az elfogadása után egy igen kulturált megyei egyeztető fórumon a szolgáltatók és az önkormányzatok lehetőséget kaptak, és éltek is a lehetőséggel, hogy a hiányzó kapacitásokat a szükségleteknek megfelelően kérhessék. Mivel az akkori törvény csak a 10 százalékos kapacitásnövekményt tette lehetővé, miközben a szakellátó rendszerben hatalmas, az országos átlaghoz képest hatodnyi résszel elmaradásunk volt - és ezt a kapacitástöbbletet természetesen nem engedte bepótolni az akkori rendszer -, ezért éltünk a jogorvoslatnak azzal a lehetőségével, hogy az OEP és az egészségügyi miniszter akkori döntését megfellebbeztük. Ennek volt az eredménye az, hogy a döntés értelmében a legkritikusabb területeken, a tüdőgondozói hálózatban és a pszichiátriai gondozói hálózatban többletkapacitások befogadását kellett engedélyezni. Mert aki ismeri annak a megyének a morbiditási mutatóit, az tudja, hogy ez az elmaradás ott nagyon súlyos volt. Az esélyünk azért nem tudott nagyobb lenni, és a felzárkóztatás nem tudott végbemenni, mert ezt a kapacitásszabályozási törvényben meglévő lehetőséget önök, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, két évvel ezelőtt elvették tőlünk azzal, hogy befagyasztották a kapacitásokat.
S akkor még az is megvolt nekünk esélyként, tisztelt képviselőtársaim, abban reménykedhettünk, hogy az egyeztető fórumok lehetőséget adnak arra, hogy a címzett- és céltámogatásokból, pályázat útján, az ellátórendszer technikai fejlesztéséhez többletforrásokat kapjunk. Arra is esélyünk volt - úgy gondolom, ebben kicsi részem tán még nekem is volt -, hogy ki tudtuk kényszeríteni, hogy a kormány indítsa el a nagy műszerfejlesztési programokat, gondoljunk a hagyományos radiológiai géppark fejlesztésére, az aneszteziológiai és intenzívterápiás géppark fejlesztésére, az onkoradiológiai eszközterápiás géppark fejlesztésére. Önök, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, ezt a lehetőséget is elvették az én megyémtől!
Most, igen tisztelt miniszter úr és tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, az önök által támogatott új kapacitásszabályozási törvényben nem adják meg a garanciáját annak, mert nincs meg a normaszövegben, hogy az ellátási egyenetlenségek norma szerint, szükséglet arányában biztosan eljuthassanak azokhoz az emberekhez, akiknek erre igenis nagyon szükségük van.
Hosszasan lehetne még ragozni, hogy miről szól ez a törvény, én azonban egyetlenegy tételét szeretném kiemelni a hátralévő időben. Ez pedig ennek a beterjesztett törvényjavaslatnak a 4. §-a, amelyik, bárhonnan ragozzák, igen tisztelt képviselőtársaim, csak arról szól, hogyan csökkentsék a szolgáltatók a kapacitásokat. Az (1) és (2) bekezdésben arról szól, hogy a szakellátási kötelezettség mértékét a szolgáltatói kapacitás tartós kihasználatlansága esetén a helyi önkormányzat csökkenti, illetve a szakmai összetételét megváltoztatja. Nagy kedvezményt tesz a (3) bekezdésben, amikor azt mondja, hogy a szakellátási kötelezettség mértékét a helyi önkormányzat csökkentheti, a szakmai összetételét megváltoztathatja, ha az ellátást más módon biztosítani tudja. Azt gondolom, hogy ez nem egy garanciális szabály. Már elmondtuk a délelőtti vitában, hogy ebben az értelemben az ÁNTSZ szerepe, ebben az ügyben legalábbis, vitatható. Az első esetben nincs értelme a hatósági bizonyítvány kiállításának, s a második esetben sem találom ennek különösebb értelmét.
A felhatalmazó rendelkezéseknél, a 13. §-ban pedig, amelyben a miniszter kap felhatalmazást, hogy rendeletben meghatározza a járóbeteg-szakellátás, a fekvőbeteg-szakellátás kapacitásainak a megosztására és az ellátórendszer szakmai összetételére, a tiszti főorvos eljárására vonatkozó részletes szabályokat, lehet hogy lesznek pozitív elemek, csakhogy azokról meg azért nem lehet beszélni, mert ezt a rendeletet mi még nem láttuk. Ezért a legnagyobb jóhiszeműség mellett is csak azt tudom mondani, hogy feltételezem, a miniszter úr ezeket a rendeleteket a legkorrektebb módon fogja meghozni. Én azonban azt gondolom, hogy mivel ennek a törvénynek ez garanciális szabálya kellene hogy legyen, ez ide való, ebbe a törvénybe, igen tisztelt miniszter úr és tisztelt kormánypárti képviselőtársaim!
Még azt is szeretném elmondani, hogy amikor a finanszírozás kérdései olyan gyorsan változnak, amikor a finanszírozási szabályok nem elsősorban a legfontosabb szakmai érvek szerint, hanem nagyon gyakran gazdasági kényszerek mentén is szabályozzák az adott ellátásért kapható bevételeket, akkor az intézmények ellenérdekeltek ennek a törvénynek a korrekt véghezvitelében is. Lehetne még ezt a törvényjavaslatot a részleteiben hosszabb ideig is vitatni, én azonban azt gondolom, hogy ameddig a szabályok nincsenek tisztázva, addig a legjobb, ha az ember a korábbi tapasztalatai alapján egy kicsit gyanakvó.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
