DR. SZAKÁCS IMRE
DR. SZAKÁCS IMRE
DR. SZAKÁCS IMRE ifjúsági és sportminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Természetesen az Ifjúsági és Sportminisztérium nevében elsősorban a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvány ügyeiről tudnék pontosabb felvilágosítást adni, azt azonban már itt a válasz elején elmondhatom, hogy kísérteties hasonlóság fedezhető fel a Nemzeti Üdülési Közalapítvány, illetőleg a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvány jelentős vagyonvesztésében.
Kísérteties hasonlóság, hiszen mindkét esetben arról van szó, hogy korábban állami tulajdonban lévő, igen nagy értékű ingatlanok, amelyek az egyik esetben az idősebb emberek és családok üdülését szolgálták, másik esetben pedig gyermek- és ifjúsági üdültetési célokat szolgáltak, 1994 és '98 között gyanús módon eltűntek, illetőleg jelentős értékcsökkenésen estek keresztül.
A Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvány esetében - ahogy képviselő úr is mondta - a jelentős számú ingatlanból a közalapítvány tulajdonában szinte alig maradt, és a hasonlóság a Nemzeti Üdülési Közalapítvánnyal hasonló módon abban érhető tetten, hogy mindkét közalapítvány különböző gazdasági társaságok láncolatát hozta létre, amely a gazdasági társaságokba apportálta ezeket az ingatlanokat. Így kikerültek az alapító, illetőleg a közalapítvány kuratóriumának a hatásköréből, és ezek a gazdasági társaságok, illetőleg azoknak a tulajdonosai, résztulajdonosai, működtetői húzzák a hasznot ezekből az ingatlanokból, amelyeknek döntő többsége azt az eredeti funkcióját, amiért létrehozták és amelyért korábban működött - nevezetesen, hogy nagyon olcsó szállást biztosítson nyári nyaraltatásra gyerekeknek, illetőleg az ifjúsági szervezeteknek vagy családoknak -, ezt a célt a jövőben nem tudja betölteni.
A Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvány esetében azt is el kell mondani, hogy a Horn-kormány által kinevezett kuratórium megbízatása 1998 végén lejárt, azonban a polgári kormány által kinevezett új kuratórium nem tudott nyolc hónapig hivatalba lépni, hiszen az előző kuratórium tagjai, vezetője - nyilvánvalóan időhúzási szándékkal - megakadályozta jogi úton, bírósági fellebbezésekkel, hogy az új kuratóriumot és az alapító okirat módosítását bejegyezzék.
Nem nagyon értettük, hogy erre miért van szükség (Varga Mihály: Vitték a vagyont.), hiszen a közalapítvány elsősorban az ifjúsági turizmus és az ifjúsági üdültetés céljait szolgálta, azonkívül közismert, hogy fogyatékos gyerekek szakképző iskolarendszerét működtette, azonban amikor az új kuratóriumnak végre már sikerült beletekintenie a korábban zárolt iratokba, amibe még az alapító sem tudott belenézni, kiderült, hogy valószínű okai abban lelhetők fel, amiről képviselőtársam is beszélt, nevezetesen ennek az ingatlanvagyonnak az elherdálása.
A kuratórium megtette a szükséges vizsgálati lépéseket, felmérte a dokumentációk és az egyéb rendelkezésre álló információk alapján a vagyonvesztés mértékét. Megpróbálta kibogozni azokat a nagyon szövevényes szálakat, amelyeket a különböző gazdasági társaságokban tetten érhető vagyonmozgás jelentett, és erről egy jelentésben számolt be az alapítónak, azaz az ifjúsági és sportminiszternek.
(8.50)
A napokban történnek meg azok a szükséges jogi lépések, amelyeket a jelentés után kötelessége mind a kuratóriumnak, mind pedig az alapító képviseletében az ifjúsági és sportminiszternek megtennie. Bízunk benne, hogy azt az ingatlanvagyont, amely a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvány tekintetében korábban ifjúsági turisztikai, gyermektáboroztatási célokat szolgált, legalább részben sikerül visszaszerezni, azaz az állam, a közalapítvány tulajdonába, és bízunk abban, hogy talán egypár év múlva ezek az ingatlanok újra fiatalokat fogadhatnak, újra gyerekek nyári táborozását segíthetik elő, és azoknak, akiket felelősség terhel ennek a vagyonnak az elherdálásában, elkótyavetyélésében, esetleg büntető eljárás keretén belüli felelősségre vonása megtörténik.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
