ROGÁN ANTAL
ROGÁN ANTAL
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem olyan régen, az előző hét szombatján szakszervezeti demonstrációt tartottak Budapesten. Azon szakszervezetek, amelyeknek vezetői 1949 után Magyarországon az egypártrendszer talpnyalóiként tönkretették, lejáratták - úgy tűnik, nagyon-nagyon hosszú időre - az érdekképviselet fogalmát. Azon szakszervezetek vezetői, akik ma szinte kivétel nélkül a Magyar Szocialista Párt padsoraiban, országgyűlési képviselőként foglalnak helyet. Azon szakszervezetek vezetői, akik, úgy tűnik, nehezen képesek arra, hogy az érdekképviselettel járó tevékenységüket, az érdekképviselet érdekében kifejtett tevékenységüket elválasszák a pártérdektől. Azon szakszervezetek vezetői, akik megszavazták ugyan szocialista képviselőként a Bokros-csomagot, de 1998 után nem szavazták meg a családi pótlék alanyi jogúvá tételét, nem szavazták meg a gyermekek után járó adókedvezményt, nem támogatták a tandíj eltörlését, és nem támogatták a minimálbér emelését sem. Miféle érdekvédelem ez, tisztelt képviselőtársaim?
De azon szakszervezetek vezetői is egyben, akik máig sem válaszoltak arra - nem is áll szándékukban válaszolni arra -, hogy hová lett a sok milliárdos szakszervezeti vagyon. Azon szakszervezetek vezetői, akik arra sem tudnak válaszolni, hogy miként tűnhetett el a Nemzeti Üdülési Alapítvány több száz ingatlana, százmilliárdos nagyságrendű vagyona, úgy tűnik, hogy bizonyos szakszervezeti érdekcsoportok közreműködésével, a Magyar Szocialista Párt kormányzása alatt 1994 és 1998 között. De hát mindez a Magyar Szocialista Párt padsoraiban úgy tűnik, hogy szinte már-már gyakorlat, hiszen melyik az a párt - nem győzzük ezt elégszer ismételni -, amelyik még csak szavakban sem kíván szakítani a korrupcióval, hiszen melyik az a párt, amelynek padsoraiban ma is büntetlenül, teljes jogú képviselőként foglalhat helyet az a Boldvai László, akit országgyűlési képviselőként korrupcióért bíróság első fokon már elítélt. (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiban.) Példátlan ez, tisztelt képviselőtársaim!
De úgy tűnik, hogy azért az elmúlt két-három esztendő arra a bizonyos időszakra nézvést, amely 1994 és '98 között az önök kormányzását jellemezte, újabb egészen meglepő eseteket is felszínre hozott. Idézzük csak fel a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvány esetét! Induláskor a szóban forgó közalapítvány 28 ingatlannal rendelkezett. Záráskor, annak a kuratóriumnak a zárásakor, melyet önök bíztak meg, önök támogattak, sőt az önök soraiból kikerülő politikuspalánták foglaltak abban helyet, ennek a kuratóriumnak a zárásakor a 28 ingatlanból mindössze 5 maradt.
Amikor megnézzük, hogy mi történt ezekkel az ingatlanokkal, akkor egészen érdekes nevek tűnnek fel az ingatlanok eltüntetőiként, haszonélvezőiként. Például annak a Deésy Gézának a neve, akit egészen máshonnan ismerhettünk meg: egy bizonyos kazettaügy révén a sajtóból, az elmúlt néhány hónapban. Annak a Deésy Gézának a neve, aki üzlettársként közreműködött a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvány ingatlanainak elkótyavetyélésében, és aki mindezt az önök támogatásával tette. Lehet, hogy kapott ezért valamit, vagy inkább ő adott önöknek valamit ezért?
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt szocialista Képviselőtársaim! Én arra kérném önöket, hogy amikor ebben a parlamentben korrupcióról beszélnek, akkor ne feledkezzenek el egy bibliai mondásról; arról, hogy vannak emberek, akik mások szemében buzgón keresik a szálkát, de mindeközben a sajátjukban nem hajlandók észrevenni a gerendát. (Csige József: Magad kérd erre! - Zaj, közbeszólások.) És a szálka buzgó keresése közben ne feledkezzenek el arról, hogy azok a szálkák nem egy esetben az önök gerendáiból valók.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban. - Dr. Kis Zoltán: De szellemes!)
