VÁRHEGYI ATTILA
VÁRHEGYI ATTILA
VÁRHEGYI ATTILA, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! A képviselő úr Katona József szobrának előző évi megrongálását követő interpellációja kapcsán is megdöbbentem, hogy a vandál pusztítás mennyire nem ismer határokat. Most, fél évvel az események után mélyen letörve olvastam napirend előtti kérdésének témáját, és némi hitetlenkedéssel is fogadtam, reménykedve abban, hogy a hír nem igaz. Sajnos, az ORFK munkatársai érdeklődésemre megerősítették az ön által elmondottakat.
Hihetetlen az olyan emberek tette, akik semmibe véve Kodály Zoltán zenei munkásságát, világhírű örökségét, a magyar nemzetnek adott zenei kincseit, egyszerűen ellopták az őt ábrázoló szobrot, melyet a kecskeméti polgárok emeltek. Az elkövetők arcul csapták ezzel az egész magyar nemzetet, arcul csapták a világ zenekedvelő, kultúrapártoló közönségét.
A tavalyi év második felében, még az ön interpellációját megelőzően előkészítettünk egy együttműködési megállapodást a kulturális tárca és a Belügyminisztérium között. Ennek célja a kulturális javakat veszélyeztető bűncselekmények visszaszorítása és a rendőrség hatékony fellépése e téren. E megállapodás keretében megegyezés született egy, az ORFK keretében belül működő, az illegális műkincs-kereskedelem elleni fellépésre és a kulturális javak védelmére szakosodott osztály, a műkincsvédelmi osztály létrehozásáról. A Kulturális Minisztérium vállalta, hogy segítséget nyújt a rendőri munka tárgyi feltételeinek megteremtéséhez. Az együttműködési megállapodást 2000. november 30-án a két miniszter, Rockenbauer Zoltán és Pintér Sándor úr látta el kézjegyével.
Tisztelt Képviselő Úr! Az Országos Rendőr-főkapitányság titkárságától kapott információk alapján megerősítem azt, amit ön is mondott, hogy 2001. január 24-én a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat feljelentést tett, mivel Kodály Zoltán köztéri szobrát ismeretlen tettes eltulajdonította, és ezzel mintegy 8 millió forint kárt okozott. Az ügyben elrendelt nyomozás során a szobor feldarabolva megtalálásra került egy orgoványi illegális színesfém-kereskedőnél, akit előzetes letartóztatása mellett orgazdaként vontak felelősségre. A kiterjedt nyomozás során ismertté vált a lopást elkövető két személy kiléte is, akik szintén eljárás alatt állnak.
Véleményem szerint, mivel köztéri szobraink közül csak elenyészően kevés áll műemléki védettség alatt, és többségük a helyi önkormányzatok hatáskörébe tartozik, ebből adódóan a megóvásukkal, felügyeletükkel kapcsolatos teendők is önkormányzati hatáskörbe tartoznak. A műemlékvédelem hatósági jogkörébe az országos műemlékjegyzékben szereplő köztéri emlékek megfelelő állapotának biztosítása, karbantartása, helyreállítása tartozik. A jelenlegi törvényi szabályozás alapján sem a Kulturális Minisztérium, sem pedig az OMVH, illetve a Kulturális Örökség Igazgatósága sem rendelkezik olyan eszközökkel, amelyekkel biztosítani tudná az egyes emlékek vandálok elleni megóvását.
A köztéri kulturális emlékek megóvása csakis az érintett felek, kulturális hatóságok, önkormányzatok, rendőri szervek szoros együttműködésével valósítható meg. Kétféle módon kategorizálja a jogszabály az értékeket. Az egyik az, ami a műemlékvédelem vagy örökségvédelem tárgykörébe tartozik. Ezek általában jogszabályilag védett műalkotások, döntő többségükben műemlékegyüttesekben találhatók, és ezek őrzése természetesen módon nagyobbrészt megoldott.
(8.40)
Ugyanakkor ezek megrongálásának a büntetési tételei a Btk.-ban minősített esetként szerepelnek, ezért úgy gondolom, hogy ezen a területen nincs szükség további szigorításra.
De nem elegendő köztéri alkotásainkat jogszabályokkal védeni. A minisztérium önmagában nyilván nem képes arra - nem is lehet képes egyetlen országban sem -, hogy megvédjen minden köztéri alkotást. A kulturális tárca a tavalyi évben mintegy százmillió forintot költött arra, hogy ugyan nem vandalizmusból, bár az is egyfajta vandalizmus - nevezzük politikai vandalizmusnak -, megcsonkított vagy elszállított köztéri szobrok eredeti formájukban visszakerülhessenek eredeti helyükre, ahová annak idején a köz állította.
Úgy gondolom, az önkormányzatok minden további nélkül kisebb összeget szánhatnak arra megelőző módon, hogy megvédjék ezeket az alkotásokat, de mi magunk is készek vagyunk arra, hogy akár egy komoly értéket, noha nem műemléki védettséget képviselő szoborkiegészítést támogassunk.
Tehát nem alapvetően jogszabályváltozást tartok szükségesnek, hanem inkább elsősorban önkormányzati, másodsorban állami, kormányzati részvételt, akár a kulturális tárca részéről, és nem utolsósorban olyanfajta közszellemet, közfelfogást, ami segít megvédeni köztéri alkotásainkat, sokszor saját magunktól, a társadalom egészétől.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
