DEMETER ERVIN
DEMETER ERVIN
DEMETER ERVIN tárca nélküli miniszter: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az elmúlt alkalommal, három héttel ezelőtt a plenáris vitán elhangzottak olyan érvek a beterjesztett törvényjavaslattal kapcsolatban, amelyekre a válaszokat szükségesnek tartom még az általános vita során, annak lezárása előtt, hogy ezt érdemben tovább tudjuk gondolni.
A törvényjavaslat legnagyobb vihart kiváltott, legvitatottabb részéről kívánok szólni, az úgynevezett 150 év problémájáról, hiszen a képviselők részéről elhangzott, illetve egy konkrét képviselő részéről is elhangzott, hogy a 150 éves moratórium alkalmazásával a kormány el akarja zárni a külvilág elől a volt állampárti iratokat. Hogy még közérthetőbb legyen a megfogalmazás, egy példával próbálta megvilágítani, és arról beszélt a tisztelt képviselő úr, hogy a javaslat megvalósulása egyenesen azt jelentené, hogy például a kossuthi emigráció iratait most ismerhetnénk meg, ha ez a szabályozás már akkor is érvényben lett volna.
Nos, tisztelt Ház, messze nem erről van szó. A kormány javaslata természetesen nem erről szól; ha a tisztelt képviselő úr figyelmesen elolvasta volna az előterjesztést, akkor bizonyára láthatta volna. A körülmények tisztázása érdekében szükségesnek tartom röviden elmondani, hogy hogyan néznek ki ma a hatályos levéltári kutatási és nyilvánosságra hozatali szabályok. A kutatás szabályai alapvetően az egyes iratokban szereplő adatok minőségéhez igazodnak.
A fő szabály szerint az 1990 előtt keletkezett iratokban - ha azok nem esnek valamilyen más megismerési korlátozás alá - az irat keletkezését követő 15 év elteltével bárki szabadon kutathat. A különbség a személyes adatok kutatásának vonatkozásában jelentkezik. Ezek esetében tapasztalhatunk szigorúbb szabályozást, amely az alkotmányban garantált, a személyes adatok védelméhez fűződő jogokból fakad.
A hatályos szabályok alapján a Történeti Hivatalban lévő iratokra, amennyiben a törvény nem tartalmaz ettől eltérő rendelkezést, természetesen a levéltári törvény kutatási szabályait kell alkalmazni, és a Történeti Hivatalban levő iratokban szereplő állambiztonsági, úgynevezett szt-tisztek, valamint hálózati személyek személyes adata az általános szabályok alapján kutatható. Ez azt jelenti, hogy az ilyen iratokat az érintettek elhalálozását követően - a levéltári törvény szabályai szerint - 30 év múlva, ha a halálozás időpontja nem ismert, a születést követő 90 év múlva, ha ez sem ismert, akkor az irat keletkezésének ideje az irányadó, attól számított 60 év múlva kutatható. Ez a fő szabály. Ez alól természetesen vannak kivételek.
A kutatás és a nyilvánosságra hozatal azonban nem ugyanaz, és itt ez okozza a problémát, hiszen ezek a moratóriumi idők nem az esemény megismerésére vonatkoznak, hanem a személyes adatok nyilvánosságra hozatalára. A személyes adatok kutatási joga nem jelenti automatikusan azt, hogy ezek nyilvánosságra is hozhatók. Tudományos kutatás céljára felvett vagy tárolt személyes adat természetesen csak a tudományos kutatás céljára használható fel. A tudományos kutatást végző szerv vagy személy személyes adatot csak akkor hozhat nyilvánosságra, ha az érintett abba beleegyezett, vagy pedig az a történelmi eseményekből folytatott kutatások eredményeinek bemutatásához elengedhetetlenül szükséges.
A félreértések elkerülése végett tisztázni kell, és erre már több alkalommal igyekeztem a figyelmüket tisztelettel felhívni, a törvényben megfogalmazott 150 éves moratórium nem a III/III-as főcsoportfőnökséggel kapcsolatban álló személyek személyes adataira vonatkozik, és az események megismerését semmiben sem korlátozza. Ennek a célja eredetileg az volt, hogy 1990 után törvényesen, a demokratikus keretek között működő nemzetbiztonsági szolgálatoknál feladatot végző személyek személyes adatai élvezzenek egy speciálisabb, nagyobb idejű védelmet.
(14.50)
Hangsúlyozni kívánom: az 1990 után a demokratikus nemzetbiztonsági szolgálatoknál dolgozók személyes adatai.
E kis kitérő után azonban, tekintettel arra, hogy az általános vitában ez a 150 év váltotta ki a leghevesebb vitákat, véleményeket, szeretném jelezni, hogy nyitottak vagyunk a kérdéssel kapcsolatos álláspontunk felülvizsgálatára annak érdekében, hogy a félreértés, sőt mi több, a félremagyarázás lehetőségét kizárjuk. Ezért támogatni fogjuk azt a javaslatot, amely az általános, tehát a levéltári törvény kutatási szabályai alá helyezi a Történeti Hivatalban szereplő szigorúan titkos állományú hivatásos alkalmazottak és hálózati személyek adatait, és a személyes adatok nyilvánosságra hozatalára ugyancsak a levéltári törvényben meghatározott eljárási rendet javasoljuk, illetve támogatjuk az ez irányú módosító javaslatot, mert ez a megoldás megfelel az Alkotmánybíróság 23/1990. számú határozatában foglalt ezen iratok kutathatósági és nyilvánosságra hozatali szabályainak alkotmányos kereteit vizsgáló döntésnek.
Az általam jelzett és támogatott módosítás értelmében a jövőben a Történeti Hivatalba kerülő iratokban lévő személyes adatok kutatására is és nyilvánosságra hozatalára is az általános, tehát a levéltári szabályok vonatkoznának, és ezzel megteremtenénk az összhangot a kutatás szabadsága és a nemzetbiztonsági érdekek védelme között, mert tudomásul vesszük, hogy bár több mint tíz éve, tizenegy éve demokratikusan és törvényesen működnek a szolgálatok, mégsem sikerült annyi bizalmi tőkét felhalmozniuk, hogy elismertessék azt a megítélésem szerint jogos követelményt, hogy jogállami keretek között a személyes adatokat nagyobb védelem illesse, ezért azt fogjuk tenni, a szolgálatoknak, úgy látom az a feladatuk még, hogy azon dolgozzanak, hogy ezt a társadalmi bizalmat és tőkét tovább erősítsék, és amíg erre nincsen megfelelő támogatottság, addig azt javaslom, hogy az általános, tehát a levéltári szabályok szerint legyenek kezelve ezek az adatok is.
Köszönöm figyelmüket.
