BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Egy ügyrendi jellegű észrevétellel szeretném kezdeni. Értem azt, hogy az előterjesztő képviselőjét nem érdekli, hogy az Országgyűlésben a képviselők mit mondanak, de azért az, hogy a szocialista frakció képviselőjének beszéde alatt végig a miniszter úrral beszélte meg az aktuális ügyeit, most pedig kimegy a terem szélére (Tállai András az államtitkári helyére indul: Itt vagyok, itt vagyok!), hogy látszólag még benn legyen a teremben (Tállai András: Itt vagyok!), de abszolút nem érdekli az, hogy a parlamentben mit beszélnek, ez megítélésem szerint arcátlanság. De illik ehhez a törvényhez, tisztelt Országgyűlés, mert ez a törvényjavaslat a tartalom és forma egységét testesíti meg abban a tekintetben, hogy formailag is arcátlan, és tartamilag is arcátlan (Mayer Bertalan: Úgy van!), ezt fogom a következőkben röviden elmagyarázni.
Formai arcátlanságot jelent ennek a 12 törvényjavaslatnak egyetlen törvénymódosításban való tárgyalása, de azon kívül, hogy arcátlanság, tisztelt államtitkár úr, alkotmányellenes is. Az Alkotmánybíróság 42/1995-ös határozatában rögzítette: "A jogállamiság nem merül ki bizonyos szervezeti keretek létrehozásában, hanem magában foglalja a különböző szervek, így egyebek között az Országgyűlés hatékony működésének követelményét, amely elképzelhetetlen a törvényszerkesztés és törvény-előkészítés egyfajta racionális rendje nélkül.". Azt mondja: "Nagymértékben nehezíti az egyes képviselők és képviselőcsoportok alapos felkészülését, ha a módosításokkal érintett szakterületek rendkívül szerteágazók és azokat esetenként semmiféle kimutatható logikai kötelék nem kapcsolja egybe." - ennél a törvényjavaslatnál kétségkívül fennáll ez a helyzet.
Az Alkotmánybíróság arra is rámutatott: "A nehézségek hatványozódnak, ha a szóban forgó törvény megtárgyalására igen rövid idő áll rendelkezésre." Eleve rövid volt az idő, amit a benyújtott napirendi javaslat tartalmazott: az államtitkár úr frakciójának javaslatára ezt egyetlen napra rövidítették, amely eljárás nyilvánvalóan alkotmánysértő. Ennek alapján állapította meg '96-ban az Alkotmánybíróság, hogy az ilyen csomagtörvény "a törvényalkotásban ritkán előforduló, kényszer szülte kivétel lehet csupán, nem pedig a törvényalkotás körében szélesebb körben alkalmazott modell." Kedden az egészségügyi törvénycsomag ügyében, ma ennek a törvénycsomagnak az ügyében kellett hangsúlyoznunk, hogy ez az eljárás egyszerűen elfogadhatatlan, maga az eljárás is elégséges ahhoz, hogy a szabad demokraták elutasítsák ezt a javaslatot.
Túl ezeken az alkotmányossági szempontokon, az ilyenfajta csomagtörvény arra is alkalmatlan, hogy egy ellenzéki frakció az egyes törvényjavaslatokkal kapcsolatban mérlegelje, hogy mi az, amit el tud belőle fogadni, mi az, amit támogatni tud, és mi az, amit nem. (Tállai András közbeszól.) Így összefogva nyilván az egészre nemet kell mondanunk, hiszen önöknek eszükben sincs, hogy bármilyen törvényjavaslathoz megpróbálják megnyerni az ellenzék támogatását, hacsak nem kétharmados törvényjavaslatról van szó.
Ennyit a formai arcátlanságról, tisztelt államtitkár úr, és most át kell térnem a tartalmi arcátlanságra.
Azt gondolom, önmagában véve az is arcátlanság, hogy ez esetben is - nem csak ebben az esetben - az uniós csatlakozás követelményeire való hivatkozással nyújtanak be olyan törvényjavaslatokat, amelyek számos esetben noha tartalmaznak olyan részleteket, amelyeket indokolhat az uniós csatlakozás, ugyanakkor az egész szellemük ellentétes a nyugat-európai piacgazdaságok működésének szellemével. Ez a törvényjavaslat ugyanis, tisztelt fideszes képviselők, tisztelt államtitkár úr, egyszerre vállalkozásellenes, piacellenes, önkormányzat-ellenes és Európa-ellenes. Egy ilyen törvényjavaslatot nyújtani be az uniós csatlakozásra való hivatkozással, bizony ez is az arcátlanság kategóriájába tartozik.
A rövid idő miatt - hiszen egy-egy törvényjavaslatra mintegy egy egész egyharmad perc jut a felszólaló képviselők számára - három blokkban kívánom az észrevételeinket röviden összefoglalni.
Az első blokk az államháztartási törvény módosítására irányuló javaslatról. Tisztelt Országgyűlés, nem tudom, ötödször, hatodszor vagy hetedszer módosítja-e ez a kormánytöbbség az államháztartási törvényt, amelynek egy stabil törvénynek kellene lennie. Azok a módosítások, amelyek korábban történtek, kivétel nélkül a kormány játékterét bővítették, a kormány szabad kezét hagyták mozogni egy olyan területen, ahol a törvénynek az a funkciója, hogy a kormány kezét megkösse. Ez a törvényjavaslat folytatja ezt a sort, amit a magunk részéről nem tartunk elfogadhatónak.
Itt van a 2., a 3. és a 4. §-ban a Kincstár kettébontása: az egyik részen az államháztartási hivatal, röviden: "áhaha", a másik részen a kincstár rt. Ez a bizonyos "áhaha" egyáltalán nem következik az uniós csatlakozásból; kétségkívül van olyan európai uniós ország, Franciaország, ahol van valami hasonló, az európai uniós országok más részében ilyesmi nincsen. Mi a funkciója ennek? Ennek a funkciója az, hogy a költségvetési intézmények körében is egy nagyfokú centralizációt hajtsanak végre: a Kincstárból, amely eddig egy ellenőrző, lebonyolító szerve volt a közpénzek elköltésének, az újonnan létrehozott "áhaha" egy engedélyező, utalványozó szervvé váljon, amely az egyes költségvetési intézmények felelős, racionális gazdálkodását korlátozza. Ezt a centralizációs lépést a magunk részéről nem tudjuk elfogadni.
(11.10)
Vannak itt nagyon fontos, problematikus részletek. Milyen alapon mondja azt a kormány, hogy az "áhaha" elnökét hat évre kívánják kinevezni? Az ilyen hatéves megbízások a közvetlen kormányapparátustól független intézményekre, mint mondjuk, a bank- és pénzpiaci felügyelet elnöke, ilyesmire szoktak vonatkozni egy demokratikus országban. Ez az intézmény a kormányapparátus része. A megfontolás nyilvánvalóan az, hogy ciklus végén vagyunk, önök akarnak az "áhaha" elnökévé valakit kinevezni, aki aztán a következő ciklusban meg a rá következő elején is még ott ülhet, hacsak kényszerhelyzetben nem megint a törvényt és a statútumot fogják módosítani azért, hogy esetleg a következő kormány mégis valaki mást bízhasson meg ezzel a feladattal.
Itt van egy másik nagyon fontos probléma a 11. §-ban. A költségvetési törvénynél önök megszüntették a Kincstárral szembeni inkasszó lehetőségét, nehogy egy önkormányzat, ha a bíróság neki valamit megítél, akkor a pénzéhez hozzájusson. Az önkormányzatokkal szemben ezzel szemben önök most vezetik be és megerősítik az inkasszó lehetőségét. Az államnak, a mi szent kormányunknak itt is, mint szentnek, maga felé hajlik a keze. Neki mindent szabad, másnak vele szemben semmit sem szabad.
A 6. §-ban azt az eddigi szabályt, hogy a Kincstárnak a maga egyenlegét a Nemzeti Bankban kell tartani, fölváltják egy olyan szabállyal, hogy a Nemzeti Bankban vagy máshol. Tehát a kormány maga fogja eldönteni, hogy a Kincstár egyenlegét valamelyik neki kedves üzleti bankban tartsa, és ilyen módon juttasson egy neki kedves bankot pénzhez, ezzel a monetáris szabályozást lazítva és bizonytalanná téve.
Nagyon röviden ennyit az államháztartási törvény módosításához. A lényeg: a kormány játékterét bővíteni, a többi szereplő játékterét szűkíteni. Ez az, ami végigvonul ezen a törvényjavaslaton.
Két adótörvény módosításáról is beszélek a továbbiakban. A társaságiadó-törvényt és a helyiadó-törvényt egyszerre módosítják, a hivatkozás mindkét esetben az Európa-komformitás. A valóság micsoda? A valóság az, hogy az egyik oldalon a társaságiadó-törvényben van a fejlesztési adókedvezmény; a kormány korlátlan játékteret kap abban, hogy mikor, kinek, milyen nagy összegű adókedvezményt fog nyújtani nagy összegű beruházásokhoz. Kormányrendeletben kívánják a szabályokat meghatározni.
A másik oldalon, a helyi adókról szóló törvénynél az önkormányzatok játékterét szűkíti a kormány, amikor gyakorlatilag megszünteti a helyiadó-kedvezményeket. Ez azt jelenti, hogy a befektetésekért, telepítésért folytatott versenyben a magyar önkormányzatok lehetőségei szűkülnek, a másik oldalon a kormány osztogatási lehetőségei bővülnek. Íme: maga felé hajlik szent kormányunknak a keze. A szabad demokraták számára egy ilyen részrehajló törvényalkotás az adótörvényeknél nem elfogadható.
Rátérnék a legfontosabb módosítások egyikére, az értékpapírtörvény módosítására. Meg kell mondanom, hogy a szocialistáktól eltérően, a szabad demokraták számára nem elfogadható ez a módosítás. Megjegyzem, hogy itt még hivatkozás sincs az Európai Unióhoz való csatlakosára, mert nem is lenne elfogadható egy ilyen hivatkozás. Miről van itt szó? Azt hiszem, mindenki tudja, arról van szó, hogy néhány hónappal, két hónappal ezelőtt a kormány hirtelen észrevette, hogy a oroszok már a spájzban vannak; hogy a magyar értékpapírpiacon egy vagyonszerzési műveletben az orosz befektetők is ugyanúgy viselkednek az értékpapírpiacon, amikor meg akarják szerezni egy magyar részvénytársaságnál a befolyást, mint ahogy a világ minden értékpapírpiacán, ha valaki befolyást akar szerezni, akkor így jár el. Baj ez? Azt gondolom, hogy nem baj. Azt gondolom, hogy így működik, tisztelt képviselőtársaim, az értékpapírpiac. Egy modern piacgazdaságban így működik a tulajdon elosztása. A tőzsdét arra találták ki, hogy anonim befektetők ott részesedéseket szerezzenek, részesedéseket átcsoportosítsanak, és ilyen módon működik a piacgazdaság; akkor is, ha az oroszok annak szereplői, meg akkor is, ha a németek, meg akkor is, ha a japánok vagy az amerikaiak.
Azt kellene azonban tudnia a jelenlegi kormánykoalíciónak, hogy hogyan is viszonyul a tőzsde intézményéhez. A tőzsde a piacgazdaság egyik legfontosabb intézménye, ahol a vagyonok az állam óvó kezétől függetlenül kerülnek átcsoportosításra, és ilyen módon valósul meg az erőforrások hatékony, minden más rendszernél hatékonyabb allokációja. Igen ám, csakhogy nekünk van jelenleg egy miniszterelnökünk, aki, amikor megkérdezték tőle, hogy mit is szól a tőzsde jelenlegi állapotához, akkor azt mondta, hogy a vállalkozókat tőkéhez juttatni elsősorban adókedvezményekkel kell meg a Széchenyi-tervben elosztott állami támogatásokkal kell, és ehhez képest csak egy harmadrendű intézmény a számára a tőzsde.
A piacgazdaságban másképp néz ki ez a dolog. A piacgazdaságban az államtól független tőkeallokáció az, ami hatékony, ami túlnyomó szerepet játszik, és ehhez képest az állam keze csak egy kiegészítő, kivételes szerepet játszik, már csak azért is, mert amikor a tőzsdén mozog a tőke, ott nincs korrupció, amikor az állam osztogatja a maga juttatásait, akkor bizony van korrupció. Nemcsak nálunk, de nálunk aztán jelenleg kiváltképpen.
Azt gondolom tehát, tisztelt képviselőtársaim, hogy egy vergődő tőzsde életébe - amelyik, amióta ez a kormány van, azóta hanyatlik és vergődik - egy ilyen módosítással beleszólni, elvenni a befektetők, a külföldi befektetők kedvét attól, hogy megjelenjenek ezen a tőzsdén, elvenni a kedvüket attól, hogy olyan megtakarítások jelenjenek meg a magyar tőzsdén, amelyekből a magyar vállalkozók juthatnak pótlólagos tőkéhez... - nem úgy, hogy állam bácsihoz, hogy Fidesz bácsihoz szaladnak többletpénzekért, hanem úgy, hogy a középvállalkozók is a tőzsdére lépve tudnak előbb-utóbb tőkéhez jutni! Ehhez bizony az kell, hogy az állam békén hagyja a tőzsdét, és nem az kell, hogy az állam abajgassa a tőzsdét. Itt pótlólagos kötöttségek jelennek meg, pótlólagos költségek jelennek meg, és ezek aláássák annak a magyar tőzsdének a biztonságát, amelyik egyébként is bajban van.
Nagyon érdekes, tisztelt képviselőtársaim, a különbség. Hogyan viszonyul a kormány ahhoz, amikor magántőkések magánpénze mozog a tőzsdén? Ott azonnal pótlólagos szabályozást akar érvényesíteni, ott azonnal transzparenciára törekszik. Na és amikor a közpénzeket az állam, a kormány mozgatja? Amikor állami beruházásokat, költségvetési pénzeket elvisznek, hol a Fejlesztési Bankba, hol máshova, akkor van transzparencia? Akkor nincs. Akkor nincs ellenzéki ellenőrzés, nincs ÁSZ-ellenőrzés, mert az ÁSZ-jelentésből kiderül, hogy egyáltalán nem foglalkozott az ÁSZ a Postabank ügyével. Nincs! Akkor nem kell transzparencia, tisztelt Országgyűlés! Így viselkedik ez a kormány! A magánpénzekre ráteszi a kezét, a közpénzeket ellenőrzés nélkül akarja maga elhelyezni!
Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy világos: ez a törvényjavaslat nem elfogadható annak, aki a magyar piacgazdaság fejlődése, az ország fellendülése mellett kötelezte el magát. Nem vállalkozásbarát egy olyan törvényjavaslat, amelyik a tőzsdét akarja ráncba szedni és bénítani! Nem önkormányzatbarát egy olyan törvényjavaslat, amely az önkormányzatokkal szembeni állami inkasszót ad, amely az önkormányzatoknál kezdi az adókedvezmények lehetőségének korlátozását, tisztelt Országgyűlés!
Még egy utolsó megjegyzés: volna olyan eleme a javaslatnak, mondjuk, a hitelintézeti törvény módosítása, ami azonos azzal, amit én magam is benyújtottam, amit szívesen támogatnánk, ha külön lenne, és különösen, ha ugyanezt a hitelintézeti törvényt a hírközlési törvényben nem akarnák olyan módon módosítani párhuzamosan, ami a hitelintézeti szabályozás lényegével ellentétes, a befektetők biztonságával ellentétes, mert ráengedi az államot a hitelintézeti rendszerre, amikor a posta érdekében megszünteti azokat a korlátozásokat, amelyeket még az Antall-kormány idején konszenzussal vezettünk be a hitelintézeti törvénybe.
Tisztelt Országgyűlés! Ha van elfogadhatatlan törvénycsomag, hát ez az! Ha van olyan törvénycsomag, amelynek a visszavonására kell fölszólítanunk a kormányt, akkor ez biztosan az!
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
