DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Asszony! Köszönöm. Tisztelt Ház! Ahogy a vége felé közeledik ennek a törvénynek a vitája és a mérlegelés itt a Házban, néhány téma tisztázásához hozzá szeretnék járulni.
Az egyik téma az, hogy hány meglévő törvény is kerül itt módosításra. Voltak olyan képviselőtársak, akik azt mondták, hogy 22, és az nagyon sok. Aztán voltak, akik azt mondták - Keller László képviselő úr mondta -, hogy más törvények is módosulásra szorulnának. Bizonyára, de úgy látszik, hogy az előkészületek során a kormány összeszedett huszonkettőt, amelyiknek a közös nevezője az, ami, nevezetesen, hogy EU-konformok legyünk, és annyi; nem több, Keller képviselő úr, vagy nem kevesebb, Bauer képviselő úr, ez most így van, és ez nem teszi jobbá vagy rosszabbá. Itt a témához való hozzáállás most így van. Tehát szeretném eloszlatni azt, hogy emiatt valamiféle alapvető kifogásaink legyenek a Ház asztalán lévő törvényt illetően.
Egy másik ilyen tisztázást megérdemlő eleme: az adókedvezményekre való reflektálás. Ismételten elhangzott, különösen ellenzéki képviselő uraktól, hogy az adókedvezményekről a kormány - most idézek vagy talán egy kicsit módosítom azt, amit hallottam, ami kiszűrődött - nem mérlegelhet, hanem az általános szabályokat alkalmaznia kell, az általános szabályok alkalmazása a kormány feladata.
Tisztelt Ház! Ez egy nagy tévedés, ez a koncepcionális és a kormányzati dolgok félreértése. Az Országgyűlés maga megállapítja az általános szabályokat, abból törvényt alkot, és rábízza a végrehajtásra, amelyiknek az a neve, hogy kormány - és a kormány maga kormányrendeletben vagy a minisztériumok megkapják a végrehajtási utasítást. És hogy utasít, hogy hajtsák azt végre? Úgy, ahogy a legjobb az adott körülmények között. Az pedig, tisztelt Ház, nincs kőbe vésve akkor, amikor törvényt alkotunk, hiszen éppen az a kívánatos, hogy az adott helyzet, körülmények értékelésével, szakszerűen és tisztességesen, de rugalmasan történjenek ezek az alkalmazások.
Tehát adókedvezmény úgy jusson vagy ne jusson, vagy a mérete úgy változzon, ahogy a körülmények változnak. Gondolok itt például export-import vonatkozásra, fejlesztésre, helyi vagy természeti károkra és egyéb helyzetekre.
Nemde, éppen az a nagy Szovjetunió volt a XX. század egyik nagyon-nagyon nagy tanulsága, ahol a törvény mindent előre leírt, sőt öt évre leírt, és azt kellett csinálni, és a végrehajtónak nem volt módja eltérni attól, hacsak nem csalt, és igen sokszor csalt; nos, ismerjük annak a történetét. Nyilván nem kívánunk ilyen hibába esni.
Egy másik ehhez tartozó megjegyzésem az, hogy az állami támogatások átláthatóságát hangsúlyozzuk jobban. Nagy örömmel hallottam, amikor Braun Márton képviselő úr hívott bennünket és inspirálta a kormányt, hogy az állami támogatások természete világosodjék meg jobban. Ahhoz hozzátenném, képviselő úr, hogy nemcsak a természete, hanem a mértéke, és mérjük az állami támogatásokat, és lássuk meg azt, jöjjünk rá arra, hogy az állami támogatások mértéke nem mindig ugyananyi, mint ami névértékként megneveződik, mert ha tovább tart az az adókedvezmény, hat hónapig vagy hat évig, vagy valamilyen más feltételek szerint módosul, vagy a garanciavállalás mértéke, üteme változik, a futamidő és így tovább, akkor ez az állami támogatás más és más lesz.
Tehát nemcsak a természetét kívánatos meghatározni és élesebben meghatározni az állami támogatásoknak, hanem megtalálni azt a módszert, hogy az mérhető legyen és pénzben kifejezhető legyen. Ez az átláthatóság.
Még egy megjegyzésem volna, tisztelt Ház, és ezt jobban szeretném nem tenni, de nem tehetem nem tenni, nevezetesen az, hogy itt egy képviselőtársunk, Bauer Tamás képviselő úr azzal állt fel és azt mondta, hogy ami itt előttünk van, az egy arcátlanság, és ezt az arcátlanság szót ötször, hatszor, nyolcszor használta. Először a törvényjavaslat volt arcátlan Bauer Tamás képviselő úr szerint, aztán a kormány volt arcátlan, aztán az Országgyűlés volt arcátlan, aztán a kormánypárti képviselők voltak arcátlanok.
Tisztelt Ház! Nem tudom, hogy is mondjam ezt, hogy mennyire nem jó ez, nem szeretem. Én mély tisztelettel kérem - jó volna, ha itt lenne - Bauer Tamás képviselő urat, hogy ez nem egy szép szó és nem egy szép fogalom Magyarországon. Nem arcátlankodunk ebben a Házban; és ha ezt hallja tőlünk az ország a rádióban és a televízióban és ez jut el szerte a világba, mit tetszik gondolni, mit gondol rólunk a világ?!
Én mély tisztelettel kérem, nemcsak Bauer Tamás képviselő urat, hanem mindnyájunkat, hogy a szavak fontosak, és az egymás iránti tisztelet nemcsak az, hogy 360-an vagy mennyien tiszteljük egymást, hanem az egész magyar népet tiszteljük, és ők jobban fognak tisztelni bennünket. Ezt abbahagyom, mert nehéz dolog erről beszélni, de nem lehet nem megmondani.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)
