DR. LENTNER CSABA
DR. LENTNER CSABA
DR. LENTNER CSABA, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A XX. század elején két magyar közgazdász - Soltész Adolf és Klug Emil - "A magyar egyenes adók" című könyvükben a következőképpen írnak a magyarországi adózási, államháztartási és pénzügyi viszonyokról: "Így a régieknél jóval súlyosabb közterhek fognak nehezedni az adózó polgárságra, éspedig olyan rendszer alapján, amelyben elavult elveken nyugvó régi adónemek az újabban érvényre emelt modern elvekkel nem éppen harmonikus egységet képeznek." Majd így folytatják: "A kifejtettek természetes következménye, hogy a mostani törvényhozási állapotnak fennálló intézkedései annyira bonyolultak és nehézkesek, hogy a nagyközönség azokban könnyen el nem igazodhatik." Tehát ez a hivatkozott idézet közel száz évvel ezelőtt született két magyar közgazdász részéről.
Én a XX. század eleje és a XXI. század eleje között olyan formában szeretnék párhuzamot állítani, hogy az adófizető állampolgárok, vállalkozások részére az államháztartási pénzügyi rendszer irányában lévő pozíciók, helyzetek mit sem változtak. Az eligazodás nehéz, úgy jönnek be újabb adófajták, adózási eljárások, hogy időközben a régiek is megmaradnak. Újabb adóterhelések, hátrányosabb intézkedések következnek be, azonban az új többlet adónemek a régieket nem helyezik hatályon kívül, tehát a régi adónemek is érvényesülnek. Ez bizony nehézkessé teszi a rendszert.
Az előttünk lévő törvénycsomag elfogadhatóságát vagy elfogadhatatlanságát nem abban mérjük le, hogy ezt a kormány most, a 2001. év márciusában terjeszti elő, három hónappal a 2001. és 2002. évre szóló adótörvények országgyűlési elfogadása után, amely azért azt sugallhatja számunkra és a vállalkozók részére is, hogy a kiszámíthatóság a magyar adópolitikában nem nagyon érvényesül, hiszen a két évre elfogadott adótörvényeknél pontosan a kiszámíthatóság volt egy megcélzott igény. Azonban ha egy ilyen törvényt, amelyet két évre tervezünk, három hónap elteltével már módosítani is kell, akkor felmerülnek az aggályok.
Tehát a vállalkozások szemszögéből nézve jó-e ez a törvény vagy rossz? A javaslat indoklásában találhatjuk, hogy a közösségi támogatási szabályozással való összhang megteremtése érdekében meg kell határozni az állami támogatás fogalmát, korszerűsíteni kell az államháztartási szervezetet és a támogatási szabályok érvényesítését garantálni kell.
Amikor Magyarország 1991-ben kinyilvánította az Unióhoz való csatlakozási szándékát és aláírta az európai megállapodást, akkor a közösségi szabályok szerint az adókedvezményeknek is a közvetlen állami támogatások nyújtásával megegyező feltételeit ismerte el. Tíz év elteltével ennek az aláírásnak a beváltására kerül most sor.
A közösségi szabályozások, meg kell mondjam, eléggé kategorikusak, hiszen a magyar adók, adónemek közös, az európai piaccal való összeegyeztethetőségére egy bizottságot kell létrehozni, és ez a bizottság jogosult dönteni különböző kérdésekben. Így a bizottság döntését természetesen meg kell előzze a támogatás, akár adókedvezmény, akár adómentesség bejelentése és indoklása, és ha a bizottság eljárása során azt állapítja meg, hogy a támogatás nem egyeztethető össze a közös piaccal, akkor a támogatás nem ítélhető meg, nem nyújtható. Ha az önkormányzatok olyan támogatást nyújtanak, tehát az államháztartási rendszernek lokális alrendszere, amelyet a bizottság nem hagyott jóvá, akkor azt kamattal növelt összegben vissza kell fizetni. A visszafizetés elmaradása esetén pedig a behajtásról a központi költségvetésnek, a központi kormányzatnak kell gondoskodnia.
(11.40)
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvényjavaslat úgy született meg, hogy megfelelő hatástanulmányok nem készültek, a kormányzat ilyeneket nem mutatott be. Tehát a törvényi változás hatásai a magyar nemzetgazdaságra, illetve a magyar vállalkozásokra beláthatatlanok.
Ha a magyar gazdaság helyzetét nézzük, akkor a cserearányromlás miatt a belföldön elkölthető jövedelem növekedése lényegesen kisebb - ezt hangsúlyozni kell -, mint a bruttó hazai termék bővülési üteme. A belföldön elkölthető jövedelmeket kifejező GDI-mutató éppen ezért az elmúlt évben csak 3,5-4 százalékkal emelkedett, ugyanakkor a bruttó hazai termék mutatója 5 százalék fölötti növekedést mutatott.
Azt a vélekedésünket, hogy a magyar nemzetgazdaságban jelenleg sincsenek rendben a pénzügyi pozíciók, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a jobbára külföldi tulajdonosi pozícióban lévő feldolgozóipar, illetve annak termelékenységnövekedése a 2000. évben 12,1 százalékkal emelkedett, ugyanakkor e külföldi tulajdonban lévő vállalkozásoknál dolgozók keresetei már nem emelkedtek 12,1 százalékkal, hiszen a reál nettó átlagkereset Magyarországon 2000-ben mindössze 3,6 százalékkal nőtt. Tehát van egy 12,1 százalékos termelékenységemelkedés, ugyanakkor a reálkeresetek csak 3,6 százalékkal nőttek. Óriási az ellentmondás!
Ha a magyar gazdaság helyzetét tovább elemezzük, láthatjuk, hogy 2001 januárjában a fizetési mérleg negatívuma 237 millió euró volt, tavaly csak 77 millió. A kivitel 12 hónap alatt 22,6 százalékkal növekedett, addig az import 30,7 százalékos bővülést mutat. 2000-ben a nem adóssággeneráló finanszírozás - tehát a működőtőke- és a portfólióbefektetések - 474 millió eurót tett ki, azaz az egy évvel ezelőttinek alig 20 százaléka jött be külföldi működő tőkeként.
A külföldi adósságállomány 33,1 milliárd; ez 4 milliárddal több, mint a tavalyi, ugyanakkor közel egymilliárdos növekedést mutat a nettó adósságállomány is. Ha ezeket a nemzetgazdasági pozíciókat nézzük, ezek tények, adottságok, KSH-adatok elemzésén nyugszanak; de kérdés, hogy a hatályba lépő új törvény ezeket a nemzetgazdasági pozíciókat hogyan változtatja meg, hogyan alakítja.
A vállalkozások helyzetére nézve a társasági nyereségadó-törvény változása nyilván negatív hatást fog gyakorolni, hiszen jelenleg is az a helyzet, hogy ha a Magyarországon működő vállalatokat két csoportra vesszük - a növekvő pozícióban lévőket, tehát a külföldi tulajdonosú cégeket, illetve a belföldi magyar vállalkozásokat -, akkor azt láthatjuk, hogy a külső tőke, kölcsöntőke-finanszírozás kamatterhei a növekvő cégek, a külföldi cégek üzemi eredményének mindössze csak a 17 százalékát emészti fel, ugyanakkor a belföldi magyar vállalkozások üzemi eredményének már a 45 százalékát.
Tehát azok a vállalatok képesek az expanzióra a nemzetközi és a hazai piacokon is, amelyek termelékenysége magas, tőkeerősek, fejlesztéseiket maguk finanszírozzák, de ezek nem magyar vállalkozások. Tehát ez a törvény, amit most itt megfogalmazunk, nem is fogja alapvetően érinteni ezen jó pénzügyi pozícióban lévő külföldi vállalkozásokat. Sőt, a magyar vállalkozásokra nézve ez annyit jelent, hogy a még meglévő szerény versenyhelyzetüket is tovább fogja rontani.
Én a törvényjavaslat lényegét úgy fogalmaznám meg, hogy a belső, a magyar vállalkozások által ellátott belső piacok tudatos leépítését szolgálja. Azt látni kell, hogy az exportteljesítmények - amelyekre annyira büszke a kormány, meg egyébként az előző is az volt - zömét az elmúlt évben szintén a külföldi cégek adták, hiszen 2000-ben a növekvő kategóriába sorolt cégek exportnövekmény-értéke 2526 milliárd forint volt, ugyanakkor a nem növekvő, a belső tulajdonosi körben lévő magyar vállalkozásoké pedig 241 milliárd volt mindössze.
Nyilván, ha elemzem a törvény várható hatásait, nem tekinthetünk el a külföldi vállalkozásokra gyakorolt kisugárzásoktól sem. Ez a törvényjavaslat nyilvánvalóan az európai uniós csatlakozás reményében, annak siettetése körülményei között született meg. Számot kell vetnünk azonban azzal is, hogy az Európai Unió a mi európai csatlakozásunkat mikor fogja jogilag is deklarálni, mikor fogja elfogadni.
Az, hogy tíz évvel ezelőtt jeleztük a közeledésünket, a belépésünket... - '94-ben a magyar törvényhozás mindezt ratifikálta, eltelt azonban tíz év, eltelt hét év, akár még tíz év eltelhet, és látjuk azt is, hogy a nizzai csúcs sem oldotta meg az EU-bővítés körülményeit. Úgy fogalmaznék, hogy az Európai Unióhoz történő csatlakozás politikai, társadalmi és pénzügyi kérdések összefüggő hatásrendszere, hatásmechanizmusa.
E politikai, társadalmi és pénzügyi feltételek megteremtése azonban nemcsak a csatlakozás előtt álló országokra áll, hanem áll a befogadó, az európai uniós országokra is. És megkérdezem: képes-e arra az Európai Unió, hogy a közép-európai országokat, így Magyarországot is integrálja ebbe a közös piacba? Van-e akkora pénze, van-e akkora tőkeereje? Vannak-e olyanok a társadalmi viszonyok az Európai Unióban - a kifeszülő szociális háló, a növekvő munkanélküliség, az emelkedő infláció mellett -, hogy bennünket fogadni tudnak, ami nyilván azzal is járhat, hogy nekünk ezentúl nem segélyeket, hanem normatív alapon európai uniós költségvetési támogatásokat kell folyósítani.
Nem utolsósorban az Európai Unión belüli politikai erőviszonyok - képes-e arra az Európai Unió országainak köre, ismerve belső ellentéteiket, hogy közép-európai országokat vegyen fel az Unióba? Nyilván nem. És az előreszaladás, a magyar pozíciók feladása tetten érhető ebben a törvényjavaslatban, konkrét ígéret, konkrét támogatás azonban az Unió részéről nem fogalmazódik meg.
Nagyon ravasz egyébként ez a beterjesztett törvénycsomag, hiszen ez a legkardinálisabb kérdéseken túl foglalkozik olyan kérdésekkel is, mint az APEH jogkörének kiterjesztése, a két éve hatályba lépett bűnügyi tevékenység, nyomozói tevékenység, a diákhitel intézménye, és az államháztartás struktúrájának, szervezeti felépítésének korszerűsítését is tartalmazza; foglalkozik az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosításával, de ezeket tulajdonképpen nem lehet vitatni. Ezekre szükség van. Szükség van arra, hogy Magyarországon az adózási folyamatokra a megtarthatóság és a megtartathatóság, a hatósági intézkedések minél gördülékenyebbé válhassanak.
De ugyanakkor további aggályok - mondom, ezeket a részeket elfogadjuk benne -, hogy a garanciavállalást, a magyar adófizetők pénzéből történő kormányzati garanciavállalásokat - azokat is, amelyek jelenleg vannak - eltúlzottnak tartjuk, azt azonban, hogy biankó csekket állítsunk ki egy ilyen keret jellegű törvénnyel, hogy még évente a költségvetési törvény keretei között se kelljen bemutatni azt, hogy a Magyar Köztársaság milyen garanciákat vállal az Európai Tanács fejlesztési bankja vagy a karibi fejlesztési bank vagy bármilyen fejlesztési off-shore-bank részére, ezt mi nem tudjuk elfogadni.
A törvényjavaslat ezer sebből vérzik. Számos módosító javaslatot fogunk ehhez benyújtani. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a MIÉP és az MSZP padsoraiban.)
