FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum is kellő mélységgel próbálta áttekinteni annak az indokát, hogy miért kell egy törvénycsomagban ennyi törvénymódosítást eszközölni.
A pro és kontra indokok tekintetében úgy látjuk, hogy indokolt a kormánynak az elgondolása, hogy mindazok az elképzelések és tárgyi tapasztalatok alapján, amelyek megszülettek az elmúlt időszakban egyes pénzintézeti területeken, indokolt törvénymódosítást kezdeményezni.
(11.20)
A másik pedig, hogy az európai uniós jogharmonizáció követelménye várja azt el, hogy tegyünk lépéseket ebben az ügyben.
Tehát mint mondtam, általánosságban véleményünk szerint elmondható, hogy indokolt e kérdésekkel foglalkozni, ugyanakkor félő, hogy a javaslat több törvényben eszközöl módosításokat, de ezek teljes áttekintését nem foglalhatja magában, és ezáltal egy kissé nehéz áttekinteni.
Az államháztartási hivatal létrehozásával több mint egy évtizedes célkitűzés valósul meg a költségvetés végrehajtásának célszerű menedzselésében és ellenőrzésében, ugyanakkor az ÁHH által ellátandó feladatokat a törvényjavaslat megfelelően meg is fogalmazza. Ezt mint korszerű intézményt messzemenően támogatjuk, de ma még nehezen tudjuk megbecsülni, hogy érdemi működése mikorra várható, és ez mikorra lesz majd eredményes. Jó lett volna a törvény előkészítésével párhuzamosan nagyobb előkészítettséget elérni a célszerű intézményi kapcsolatrendszer megfogalmazása, a szükséges nyilvántartási rendszer, a számviteli és ellenőrzési rendszer módosítása, továbbá a kétéves költségvetés bevezetése miatt kevésbé aktuális költségvetés-tervezés és -végrehajtás területén.
Az államháztartási hivatal létrejöttével elkülönül egymástól a pénzforgalmi funkció, valamint a költségvetés-végrehajtási, -ellenőrzési funkciója, amely egy történelmi korszakot is jelenthet az államháztartás tekintetében.
A törvény általános indoklásában ki kellett volna térni arra, hogy ez a fejlesztés mibe kerül, melyek a várható működési költségek, és milyen létszámú munkaerő foglalkoztatásával jár, vagy esetleg csak átcsoportosításokkal; munkahely-bővítéssel, leépítéssel nem jár, csak a belső mozgás elegendő ahhoz, hogy ez az új hivatal működjön. A 8. § a kormány kompetenciájába utalja összegszerű korlátozás nélkül a kezességvállalást a 8. § (8) bekezdésében felsorolt szervezetekkel kötendő hitelszerződéseknél. A kezességvállalás ezzel kikerül az éves költségvetési törvények, a törvényhozás hatásköréből.
Ugyanezen paragrafus (10) bekezdése az Országgyűlést jogosítja fel az MFB Rt. összefüggésében a kezességvállalás, illetve a kül- és belföldről felvehető hitelek állományának összegszerű meghatározására, a tényleges ügyletek viszont a kormány döntéseinek megfelelően születnek, születhetnek. Az állami kezességvállalások cím szerinti bontása ennek megfelelően kikerül a költségvetési törvény, illetve a törvényhozás ellenőrzése alól.
A társasági adókról és az osztalékokról szóló '96. évi LXXXI. törvény kapcsán a következő a megállapításunk. Az állami támogatás, adókedvezmények kérdését az EU-csatlakozás során kétségtelenül újra kell szabályozni, hiszen a piaci verseny tisztasága a Közösségekben alapkérdés. A törvényjavaslat 16. §-a a '96. évi LXXXI. törvényt 22/B. §-sal egészíti ki, amivel egyetértünk, bár a magyar gazdaság jelenlegi színvonalának ismeretében a 10 és 5 milliárd forintos összeghatár magasnak tűnik; ennek indokolt mértékéről még gondolkodunk.
Jónak tartjuk, hogy a feltételek között szerepel a foglalkoztatottság növelése is, ugyanakkor aránytalannak tartjuk például egy 10 vagy 5 milliárdos beruházás esetén az 500 vagy 300 fős állományi létszámnövelést. A korszerű termelés ilyen arányokat nem tesz lehetővé, vagyis lényegesen alacsonyabb többletfoglalkoztatást kell előírni, ha modern, az EU piacán versenyképes Magyarországot akarunk. A győri Audi-gyár esetében körülbelül 80 milliárd forintos beruházás valósult meg, és 1100 munkahelyet teremtett, tehát óvatosan kell bánni a beruházások nagyságához kötött többletfoglalkoztatási számokkal.
A helyi adókról szóló rendeletmódosításnál különösen jónak tartjuk ugyanakkor a 22/B. § (4) bekezdés c) pontjában megfogalmazott feltételeket, amelyek szerint a fejlesztési adókedvezmény igénybevételére akkor lesz mód, ha a kis- és középvállalkozások beszállítási aránya meghaladja az 50 százalékot. Nem könnyen végrehajtható ez a feltétel - főleg ennek ellenőrzése -, de ez egy fontos tétel. A feltétel lehetőséget teremt a kis- és középvállalkozások megerősödésére, ugyanakkor a feltétel biztosíthatóságához a jelenlegi átlagos helyzetükhöz képest jelentősen meg kell erősödniük, amihez talán a többi vonatkozó intézkedés alapokat nyújt.
A helyi adókról szóló törvény módosítása során az MDF egyetért azzal, hogy az önkormányzat az adott adónemekben valamennyi vállalkozó számára csak azonos adómértéket állapíthat meg a későbbiekben. Ez nemcsak a verseny tisztasága, hanem a korrupciós kísértés elkerülése szempontjából is igen fontos részünkről. Nagyon jó javaslatnak tartjuk, hogy a külföldön végzett tevékenység és az ehhez tartozó korrekciós tételek nem fogják alapját képezni az iparűzési adónak. Ez egyrészt méltányos, másrészt bátorítja a külföldön végzett munka növekedését. Hozzáteszem azonban, hogy ez csak a törvényjavaslat, illetve a 20. § indoklásából derül ki, a normaszöveg olvasatom szerint ezzel nincs szinkronban, vagy pedig az átlagos olvasó számára olykor értelmezhetetlen.
A 21. § 2 millió forintban maximálja azt az adóalapot, ami után adómentességet, adókedvezményt adhat egy önkormányzat a vállalkozónak. Azt, hogy ilyen lehetőség van, és ez csak általánosan, minden adóalanyra kiterjedően alkalmazható, jó javaslatnak tartjuk; nyilván kisebb vállalkozásokat érint. Javasoljuk ugyanakkor a 2 milliós határ 2,5 millióra való emelését, hiszen célunk e vállalkozások feltőkésítése, megerősítése.
Az illetékről szóló törvény nyilvánvalóan az EU-s és a korábbi EGK-irányelveknek megfelelő javasolt illetéktörvény-módosítást tükrözi, mivel ez a vállalkozások öröklése és a folytatás szándéka mellett a polgárság számára előnyös módosítás a harmonizáció megteremtése mellett.
A tőkeilleték átvétele is előnyös lehet a mostani 2 százalékról történő, az EU-ban maximumként megengedett 1 százalékra való csökkenés következtében, ugyanakkor a '99. január 1-je óta hatályos alsó határ párhuzamos megemelése megint rossz hír a kicsik számára.
Ezzel tehát nem értünk egyet. Tanulmányozása során és másutt megint felmerült bennem, hogy el kellene egyszer végre döntenie a Pénzügyminisztériumnak, hogy tényleg hatékonyan, és ha lehet, a gazdasági teljesítőképesség függvényében minden lehetséges eszközzel támogatni kellene a kis- és középvállalkozásokat. E törvénytervezetben vannak nagyon egyértelmű ilyen irányultságok, de mint említettem, itt a 2 százalék 1 százalékpontra való csökkenése nagyon dicsérendő, de az alsó határ megemelése rendszerint a kicsiket fogja sújtani.
Nagyon fontos az a része a tervezetnek, amely egyértelműen definiálja az egyéni vállalkozóként működő kisvállalkozó fogalmát, összhangban a '99. évi XCV. számú kis- és középvállalkozásokról, fejlődésükről, támogatásukról szóló törvénnyel. Ez alapján az ötven főt el nem élő és nettó árbevételben legfeljebb 700 millió forintot elérő cégeket lehet ilyen vállalkozásoknak tekinteni, egyéni vállalkozóként működő kisvállalkozásnak tekinteni.
Az APEH egyes feladatairól szóló '98. évi törvény módosítása egy tapasztalati ok következménye, amelyben indokolt lehet az adórendőrség helyzetének további erősítése és az APEH-elnök jelenleg visszás felhatalmazásának kiteljesítése a tárgykörben, de itt sem árt tudni, hogy ez a szervezet mennyire látja el a feladatát, megfelelően igazolta-e létrehozásának szükségességét, mibe került ez, hatékony-e, javította-e az adómorált, egyáltalán milyen ennek az apparátusnak a szakmai és erkölcsi színvonala. Üdvözöljük, hogy az adónyomozó számára végre bejelentési kötelezettséget ír elő a törvény, ha ellene szabálysértési vagy büntetőeljárás folyik. Valószínű, hogy ennek eddig is így kellett volna már lennie.
A 30. § több vonatkozásban újragondolást igényel. Definiálatlan az "egyéb bűncselekmény" fogalma, az adónyomozó intézkedési kötelezettsége az egyéb bűncselekményekkel kapcsolatban.
A nemzetközi körözésről és ebben a tekintetben a bűncselekmények fajtáiról, ennek együttműködési köréről nem egészen tiszta ellőttünk a kép, hogy a rendvédelmi szervek hogyan látják el feladatukat, és a többi.
(11.30)
Alapvetően vegyes érzelmekkel fogadtuk az adórendőrség felállítását, hatáskörének korlátlan kiterjesztésével nem tudtunk mindig egyetérteni.
Ugyancsak pontosításra szorulnak azok a kitételek, amelyek az adórendőrség feltartóztatási és fogvatartási jogával kapcsolatosak, tehát hogy a feltartóztatásban netán fegyvert is használhat, vagy a fogva tartás, adóbörtön talán párhuzamba vonható ezzel a jogkörével. Ezeket mindenféleképpen egyértelműsíteni kellene.
Az értékpapírok forgalmáról szóló törvénytervezetben az utóbbi időben Magyarországon stratégiai cégeknél történt értékpapírmozgásokkal kapcsolatosan nyilvánvaló, hogy stratégiai kérdés is Magyarország számára, hogyan kezeli ezeket a felmerült gazdasági eseteket.
A törvényjavaslatnak a befolyásszerzés szabályrendjével kapcsolatos részével messzemenően egyetértünk. A hazai befektetési piac áttekinthetőségét és a kisebbségi érdekek korábbinál jobban történő érvényesülését szolgálja. Lényeges, hogy a tervezet végre megoldást ajánl a befolyásszerzés számítási módjára, annak megállapítására és annak következményére, hogy a felügyeletnek milyen teendői vannak, és mindezeket úgy kell neki megtenni, hogy a kisbefektetők védelme kerüljön elsődlegesen a középpontba.
A lakás-takarékpénztárakról szóló törvénytervezetnél természetesen nem lehet elfelejteni, hogy volt egy benyújtott kormányrendelet, amelyet tudunk már, hogy visszavonásra került. Mi akkor sem tartottuk helyesnek a kedvezmények nyújtásának az újragondolását, azaz a szűkítését. Örülünk annak, hogy csak ahhoz a részhez javasol új rendelkezést, törvénytervezetet és majd törvényi meghozást a kormány, amely a lakás-takarékpénztárak minimális jegyzett tőkéjére vonatkozik. Úgy érzem, hogy az ebben a körben részt vevő érintett személyek biztonságát szolgálja, hogy 1 milliárd forintról 2 milliárd forintra kell feltőkésíteni a lakás-takarékpénztárakat a minimális jegyzett tőke tekintetében, akik pedig már jelenleg is működnek, nekik egy lépcsőzetes elvet adnak.
Érinti a módosítás a hitelintézetekről, pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényt is. Azt hiszem, ez valamennyiünk előtt ismert a múlt évi Hpt.-módosítást érintően, de a jogalkotásról szóló törvényt is érintően történt egy olyan végeredmény, amelynek az lett a következménye, hogy ma egy nagyon durva koherenciazavar van a szabályok között. A felügyelet rendeletalkotási jogosítványaival függ össze ez a kérdés. Helyre kell tenni a dolgot annak érdekében, hogy a jogalkotási törvényeknek megfelelő állapotok alakuljanak ki, amelyeknek az a következménye, hogy azokat az eredményeket, amelyek a Hpt.-ben megjelennek, vissza kell állítani az eredeti állapotukba annak érdekében, hogy a jogalkotási törvénnyel való megfelelőség végre létrejöjjön.
A zárórendelkezések között egy tételre szeretnék kitérni: a törvényjavaslat 75. §-ában foglaltakat különösen támogatjuk, itt ugyanis a számítógépes úton, emberi beavatkozás nélkül, folyamatosan és nagy tömegben kiállított számláknál az aláírási kötelezettség eltörlésére tesz javaslatot a tervezet, amely valóban, felismerve a mai gyakorlatot, ennek megfelelően követi a törvényi szabályozást is.
A felsorolt módosításokkal és véleménykülönbségekkel a törvényjavaslatot támogatjuk és elfogadásra javasoljuk. Megjegyezzük ugyanakkor, hogy a törvényjavaslat több helyen pontosításra szorul. Így például a fogalmak definícióját tekintve, ahol is elmarad a haszon definíciója az 52. § (3) bekezdéséből. Nem lehet tudni, hogy az építtető által biztosított anyag nettó vagy bruttó ár alá esik, és a kulturálisjárulék-fizetési kötelezettségnél is lenne mit pontosítani. De mint említettem, a törvényjavaslatot alapvetően támogatjuk.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
